Még koncert előtt Dolhai Attila következő pár gondolatát osztotta meg:

 “Az István, a király Koppányaként újraéledt bennem a lázadó erő. A Madách Színház Once című előadása gitárt adott a kezembe és bátorságot, hogy a bennem megszülető gondolatok dalokká formálódjanak. Folytatni kívántam azt a munkát, amit megkezdtem az Ébredjen a nap és a Ragyogás című albumokkal. Olyan koncertről álmodtam, ahol a közönség velem együtt táncol és énekel.” Dolhai Attila 

Az elmúlt 2 évben nagyot változott a világ, "be voltunk zárva" elég sokáig és újra meg kellett érezni a szabadság ízét. Egyszer élünk. Miért ne haladhatnánk az álmaink felé?! Rájövünk, hogy olykor egy-egy döntés akár útvesztőnek is bizonyulhat. Ha képesek vagyunk felállni mélyebb pillanatainkból, akkor még céltudatosabban tudunk a helyes úton előre haladni. 

Az embernek meg kell érnie ahhoz, hogy felvállalja az érzéseit, leírja gondolatait, ennek legjobb példája a Genezis lemez. A lemezen található dalok bepillantást engednek Attila gondolataiba, érzéseibe, olykor még vágyaiba is. Miként is élte meg azt az időszakot, amikor bejelentette, hogy nincs több musical. Akik követik munkáját és valamennyire is ismerik, érteni fogják, hogy miről is szól valójában az Így volt c. dal.

 A mai világban már nagyon kevés önazonos ember van, aki bátran felvállalja és megfogalmazza érzéseit, félelmeit, megélt pillanatait, találkozásait, csalódásait valamint vágyait. Nekem ezek összességéről szól a Genezis lemez. Péntek este ezek az érzések, rezgések elevenedtek meg, álarc nélkül, az elején még észlelhető volt némi izgulás, de tényleg nem egy szokványos koncert volt. Ülős/állós örök élményt nyújtó este, mely során, aki akarta jól érezte magát, kizárva a külvilágot.

 Régen éreztem már ennyire felszabadultan magam, amikor szabadon táncolhattunk, ugrálhattunk azaz, szimplán csak jól érezhettük magunkat, nem szólt ránk senki, hogy ne ficánkoljál már annyit...stb. 

 Genezis lemez nekem egyet jelent az Önazonossággal, amikor a szív és érzések végre elszabadulnak.

 Este során valahogy értelmet nyert a lemezről az a gondolat, hogy mit is jelent igazán, hogy "hitből lett tutajom", amely rávezetett arra az útra, ahol elhihetem, hogy eljutottam már arra a szinte, hogy nem kell bizonyítanom és bizonyos esetekben megfelelnem másoknak.

Két dalt emelnék ki az estéről, aminek szövege és hangulata nagyon megérintett.

Helló Te vagy egy új jó barát - Egy igaz barátság alapja a bizalom és az őszinteség, kölcsönösen érdekel, hogy miként is tudsz szeretni, mikor nevettél utoljára Tényleg létezik igaz barátság? Vajon életünkben megtaláljuk az igaz barátainkat. Tartós lehet-e a felnőttkori barátság. Jó érzés, hogy a dalt hallgatva van kire gondolnom, hogy van olyan barátom, akiről tudom, hogy érdekli, vajon mikor nevettem igazán, mikor sírtam. Miként is szeretek, hogyan tudom kifejezni a gondolataimat és a másik szemébe elmondani, hogy miként is szeretek. Lehet ez egy új párkapcsolat, vagy művész és közönsége közötti kapocs.

Az utolsó dal, Ha volna kedved, méltó zárása volt az egész koncertnek. A dal során mintha megállt volna az idő, a tekintetek találkoztak, az érzés leírhatatlan. Szinte tapintható volt, hogy a közönség akarva akaratlanul eggyé vált és csak csendben hallgattuk és gondoltunk arra, aki számunkra fontos. Jelen esetben az energiák összeadódtak és az addigi önfeledt táncolás, ugrálás megszűnt, de közben szívünk-lelkünk megtelt melegséggel, jósággal, tisztasággal. 

A dalokat hallgatva bevillan egy-egy pillanat, vagy beszélgetés, ami erre az időszakra vonatkozott és értelmet nyer minden egyes ugye jól gondolom kérdésre, válaszként kapott tudod Te jól, vagy egy biccentés.

A lemez és a tegnapi koncert hatására is egyre inkább az tudatosul az emberben, hogy életünk filmjének főszereplője mi vagyunk, barátok, ismerősök meg a mellékszereplők, akik velünk tartanak az utunkon. Lehet, hogy olykor eltévedünk, de merjünk élni, merjük kimondani véleményünket, meghozni életünket megváltoztató döntéseinket. Olykor megkönnyebbülés elengedni azokat az embereket környezetünkből, akikkel már nem tudunk azonosulni, hiszen csak akkor tudunk őszintén élni.

Köszönjük az élményt, csodás este volt!

2022 szeptember 30-án különleges nap lesz, Dolhai Attila és közönsége életében, amikor egy álomból valóság lesz. Koncert lesz, de nem a megszokott formában. 

 “Az István, a király Koppányaként újraéledt bennem a lázadó erő. A Madách Színház Once című előadása gitárt adott a kezembe és bátorságot, hogy a bennem megszülető gondolatok dalokká formálódjanak. Folytatni kívántam azt a munkát, amit megkezdtem az Ébredjen a nap és a Ragyogás című albumokkal. Olyan koncertről álmodtam, ahol a közönség velem együtt táncol és énekel.” Dolhai Attila 

Évek óta hagyomány már Kalocsán Dolhai Attila szabadtéri koncertje, idén most más volt, nem a megszokott musical koncert. Genezis lemezbemutató megspékelve a korábbi albumokról összeválogatott dalokkal. Ez valamennyire érezhető volt a közönségen is, hogy ez teljesen új, valami más. Dolhai Attila törzsközönségén kívül nem ismerték a dalokat a nézők.

Érdekes időutazás volt az este, premier a Genezis lemezen megtalálható daloknak, de közben visszautazás a múltba a kezdetekhez. A 2006-ban megjelent Ébredjen a nap lemezről is felelevenítésre került pár kedves dal valamint a többi saját albumokról is.

16 év rengeteg idő, szombat este a közönség soraiban voltunk páran, akik szinte az elejétől kezdve végigkísértük, hogy vajon mi is lesz az irány, vajon meddig is fog tartani a "közös utazás". Jó érzés volt újra hallgatni a régi dalokat érettebb fejjel és közben visszatekinteni, hogy akkoriban mit is jelentett az elhangzott dal. Változunk, de ez nem baj hiszen látunk, tapasztalunk és nem utolsósorban élünk. Teljesen másként értelmezi az ember egy-egy dal szövegét, ha boldog és kiegyensúlyozott, mint amikor lelkileg nincs igazán jól. Felnőttünk és ma már más értékek fontosak, de ez természetes. 16 év alatt felnőtt egy generáció és az idők során a fiatalabb korosztály is próbálja átélni, olykor felvenni a ritmust. Nekik az újdonság erejével hathatnak a régebbi dalok élőben. 

 Az ölünkbe pottyant idővel, mi rendelkezünk, fura és rémisztő egyben ami a világban zajlik, de ha rájövünk, hogy a kapott időt lehet hasznos dolgokra is fordítani, akár alkotni valami maradandót máris hálásak lehetünk a sorsnak, hogy a vírus általi "csökkentett üzemmódot" is képesek vagyunk/voltunk kihasználni. 

Ennek a pandémiás időszaknak lett az eredménye Dolhai Attila legújabb lemeze a Genezis. Nem szeretnénk elfogultan írni, de véleményem szerint az eddigi legértékesebb és legőszintébb albuma. Olyan érzésem van bizonyos daloknál, mintha az Ébredjen a nap című lemez folytatása lenne. Évek teltek el, megannyi tapasztalat, érzés, de egy valami nem változik a szabadság iránti vágy, mint például anno a Tegnapi ölelés dalban (2006).

"A tegnapi ölelés, még melegít kicsit, ez így van jól
A jövő gondja, még árnyékot sem vetít a holnapból,
Ma még bejárhatom a világ összes városát.
Sydney-t, Moszkvát, Mexicót,
De ha épp nincs utazni kedvem,
Akkor Pestet és Budát."

A Genezis lemezen található dalok bepillantást engednek Attila gondolataiba, érzéseibe, olykor még vágyaiba is. Miként is élte meg azt az időszakot, amikor bejelentette, hogy nincs több musical. Akik követik munkáját és valamennyire is ismerik, érteni fogják, hogy miről is szól valójában az Így volt.

A dalokat hallgatva bevillan egy-egy pillanat, vagy beszélgetés, ami erre az időszakra vonatkozott és értelmet nyer minden egyes ugye jól gondolom kérdésre, válaszként kapott tudod Te jól, vagy egy biccentés.

A lemez és a tegnapi koncert hatására is egyre inkább az tudatosul az emberben, hogy életünk filmjének főszereplője mi vagyunk, barátok, ismerősök meg a mellékszereplők, akik velünk tartanak az utunkon. Lehet, hogy olykor eltévedünk, de merjünk élni, merjük kimondani véleményünket, meghozni életünket megváltoztató döntéseinket.

Legyen a Tiéd - A mindenről szól, gondolat a fejemben, szemem a sötétben, ami valójában egy kapcsolat alapját is jelenti a bizalmat, ami a legfontosabb és legerősebb pillére a létezésnek. Tiéd vagyok teljesen, bízom benned a megérzéseidben. Ez nem önfeláldozás, hisz erről szól a szerelem. A bizsergés érzése, majd lépésről-lépésre haladva közösen építve fel a kapcsolatot, de ehhez két emberre van szükség. Hiába adnék oda mindent, még akkor is, ha megáll a ritmus a szívben, ha a másik fél nem így érez. 

Helló Te vagy egy új jó barát - Egy igaz barátság alapja a bizalom, kölcsönösen érdekel, hogy miként is tudsz szeretni, mikor nevettél utoljára Tényleg létezik igaz barátság? Vajon életünkben megtaláljuk az igaz barátainkat. Tartós lehet-e a felnőttkori barátság. Jó érzés, hogy a dalt hallgatva van kire gondolnom, hogy van olyan barátom, akiről tudom, hogy érdekli, vajon mikor nevettem igazán, mikor sírtam. Miként is szeretek, hogyan tudom kifejezni a gondolataimat és a másik szemébe elmondani, hogy miként is szeretek. Lehet ez egy új párkapcsolat, vagy művész és közönsége közötti kapocs.

 Az elmúlt időszak elég rendesen bebizonyította, hogy mit ér egy színpadi előadás, ha nincs közönség, ha nincs visszajelzés taps, nevetés vagy egy-egy jelenet végén a feszültséget jól tapintható csend.

Színpad a szeretőm - Ahol igazán jól érzem magam, varázs, ami él. Szív súlytalanul elszabadul. Hitből lesz tutajom, s vágyból evezőm. Mágikus hely a színpad, ahol el tudok rejtőzni, de akár meg is tudom mutatni, hogy mit is érzek valójában.Hiszen így vagyok csak én. Ez jelenti számomra a biztonságot, de van lehetőségem megismerni a vágyódás mámoros édes ízét. 

 Az Őrző várost hallgatva egy videó klip kockái villannak be. Reggelente, mikor még csend van munkába menet, néha meghallgatom, ez az én időm. A városból kifelé sétálva múltam jelenik meg. Úgy gondolom, hogy mindenkinek van egy-egy nem megfelelően lezárt, vagy újrakezdett kapcsolata. Hogy vajon mi is helyes? Kisétálni az eddigi életünkből, vagy visszatérni/maradni a jól megszokott életünkben. A dilemma, kérdések cikáznak az ember fejében, de közben a szívet melegség tölti el, hiszen van kihez kötődni. 

Mi van még - Rossz nap vagy egy kereszteződéshez érkeztél meg életedben, ahol döntést kell hoznod. Mindenkinek van olyan napja, amikor elege van mindenből, olyan mint egy rossz álom, néha egy felmondás lehet valós is, ami akár megkönnyebbülést is jelenthet.

Az írás öngyógyító folyamat, nagy bátorság kell ahhoz, hogy megfogalmazzuk érzéseinket, félelmeinket, megélt pillanatainkat, hogy mire vágyunk igazán, vagy mi is fontos az életben. A lemez hűen tükrözi mindezt, érdemes a szövegre odafigyelni, hiszen szerintem mindenki magára ismer egy- egy dal során.

 Dolhai Attila már nagyon várta, hogy élőben rockos hangzással bemutassa a dalokat. Jó volt látni, ahogy dalról-dalra egyre jobban megmutatja valós arcát, hogy neki mit is jelent a zene, hogy visszatérhet a gyökerekhez a rockhoz. Élte nagyon, hogy most nem kell szerepet játszania, csak sodródni és élvezni az örömzenélést. Teljesen más hangzás, gyermeki csillogás a szemekben, hogy igen végre itt vagyok gitárral a kezemben és most igyekszem megélni minden pillanatát az estének. Semmi nem számít, csak, hogy jól érezzük magunkat.

Jó volna még sok-sok ilyen koncerten lenni, akár ugrálva, táncolósan csak önfeledten jól érezni magad. Visszatértek a régi koncertek hangulatai, pillanatai... Végre-végre jó volt picit kiszabadulni a szürke hétköznapokból és csak nosztalgiázni, bulizni igaz csak ülve, de nem lehetünk telhetetlenek...

A koncert vendége Janicsák Veca volt, aki kellemes hangulatot varázsolt dalaival. Véleményem szerint zeneileg igazán mai lett az album, a koncerten is észrevehető volt olykor a lázadás, és a sok-sok érzelem, hiszen a dalok mondanivalója, akár sok útravalót is rejthet magukban. Külön köszönet a Zöld a bíborért, ami szerintem az igazi Dolhai koncertek szimbóluma is már, hiszen állandó kapocs közted és közönséged között.

Zárásként csak annyit, hogy a koncert után a belvárosban sétálva ismerős zenére lettünk figyelmesek, először azt hittük, hogy az estén elhangzott dalokat elemezgetik, de tévedtünk, mert nyugdíjas korú barátnők, nosztalgiáztak és az örök kedvenc musical slágereket hallgatták. Nagyon helyesek voltak, amilyen szeretettel beszéltek és mondták, hogy jó volt az este, de azért levezetésnek meghallgatják a személyes kedvenceiket. Ez is jól bizonyítja, hogy akik jól akarják érezni magukat jól is fogják korosztálytól független. Szép és kedves lezárása volt az estének. Remélem, hogy 20-25 év múlva nekem is lesz kivel hasonlóan nosztalgiázva sétálgatni koncertről...

2022. május 13-a péntek nem lett balszerencsés nap. Végre szóval jellemezném az estét, úgy gondolom az elmúlt évek megkoronázása volt, hogy Budapesten a RaM Színházban adott zenekaros koncertet Janza Kata és Dolhai Attila.

Nosztalgiázósan összegzős volt, az elmúlt évtizedek nagy sikereit szedték össze az előadók egy csokorba, megfűszerezve egy-egy ritkán, vagy koncerten még nem hallható dalokkal. Valójában egy ünnep volt, hiszen musical koncert így még nem volt Pesten. Örömzenélésnek lehetett a közönség szem és fültanúja. Sok musical esten jártam már, de valahogy ennek a hangulata annyira telitalálat volt. Hol sírós, hol nevetős, közös éneklős, vagy egy picit interaktív. Kata és Attila igaz barátok ismerik egymás rezgéseit, mozdulatait humorát és olykor kreatívan segítik ki egymást.

Ez a koncert mindenkinek más és más emléket idézett elő, generációk nőttek fel, megannyi impulzus érte az embert. Felnőttünk és az évek múlásával mást jelentenek a dalok, a szövegek másként érintenek meg. Pláne az elmúlt évek nehézségei miatt is talán. Hálás vagyok, hogy megengedhetem magamnak, hogy ilyen sokszor járhatok színházba és koncertekre. Szerencsésnek tartom magam, hogy olyan barátokra leltem, akikkel azonos értéktrendet képviselünk. 

Megtanultuk, hogy nem csak Május éjszakán lehet Fififirizni, illetve milyen hasznos lehet, olykor ha nem ismerjük a dalok szövegét. Szívet lelket feltöltően hangzott el Janza Katától az Abba sláger a The winner takes it all.

Nem is írnék a dalokról részletesen, hiszen mindet ismerjük már, felsorolni is nehéz az ikonikus musical slágereket.

Mozart, Rómeó és Júlia, Rudolf, Elisabeth, Jekyll és Hyde, Én és a kisöcsém, Lady Budapest, Szentivánáji álom, Pendragon legenda, Rebecca, István a király.

A művészek részéről is volt némi nosztalgiázás az elmúlt évekről, hiszen számtalan főszerep fűződik a nevükhöz. Valahogy azt éreztem, hogy részükről is különleges alkalom volt, hogy Pesten volt a koncert. Jó érzés volt hallgatni a történeteket, hol közösen nevetni, hol elérzékenyülni, hogy kinek mit is jelent egy-egy meghatározó előadás, szerep. 

Valahogy az Árnyékdal és a Hétköznapi hős hallgatása közben mindig összeszorul a szívem és végigfut az előadás azon pillanatai. Jekyll és Hyde-ból elhangzott dalok is új értelmet nyertek, mióta láttam az előadást és így lett teljes az összkép.

 Az este hangulatát teljesen nem lehet átadni, hiszen megígértük, hogy csak annyit mesélünk el, hogy jó volt, nagyon jó volt...

A huncutság szérum hozzávalói - ami hozzájárult a hangulathoz , jókedv, humor, szuper emberek, kölcsönös ráhangolódás és hasonló rezgések, jó zene. Mindez adott volt, egy tökéletes estéhez. Jó volna ezt gyakrabban ismételni Pesten és nem szükséges megvárni a következő "május éjszakát"! 

Még mindig jó a Lehetsz királyra, vagy a Holnap hajnaligra bulizni, csak az nem érezte jól magát, aki nem is akarta. Mondhatjuk, hogy könnyed dalok ezek, de mi másra lehet szórakozni, a dolgos hétköznapok után. Ezeket a dalokat mindenki ismeri és igazán jó lett volna, ha holnap hajnalig tartott volna a koncert, de nem vagyok telhetetlen, hiszen reménykedhetünk abban, hogy lesz tán még folytatás.

"Új életre kelt a budapesti Erkel Színház színpadán a 800 éves legenda, Árpád-házi Szent Erzsébet, a magyar királylány története, akit már életében szentként tiszteltek. Ötévesen, a hatalmi érdekek mentén kiválasztott jegyeséhez küldték Türinigiába, elszakították testvérétől, otthonától, hazájától. Erzsébet szívét nem kérgesítették meg a szörnyű veszteségek. Sőt. A kislányból életerős, tettre kész nő, édesanya vált. A kiteljesedett élete, mély hite cselekvő szeretetként áradt szét: menedékházat alapított árvagyermekeknek, kórházat a betegeknek. Erzsébetet az udvari intrikák, anyósa ármánykodása, imádott férjének kényszerű távolléte, a szegénység, a pusztító járványok, az üldözés és kitaszítottság sem tudták megtörni.

A zenés színdarab nem csupán egy szent élettörténete, hanem szembenézés az emberi gyarlósággal és az emberi lélek önzetlen nagyságával. Ármánykodások, gyilkosságok szövevényén át rajzolódik ki Szent Erzsébet portréja. Az asszonyé, aki a női eszmény megtestesülésévé vált. A szép, boldog, szerelmes nőé, aki megmutatta, hogy az igazi szeretet a legzordabb körülmények között is feltétlen és kiapadhatatlan." (https://szerelemszentje.hu/).

 Pénteken valahogy nem volt kedvem menni, de szerencsére a baráti társaságnak köszönhetően ismét egy közös estét töltöttünk együtt. Nem egy könnyen emészthető előadás volt, a történet, a táncosok, ahogy a rideg, zord, megkeseredett lelket ábrázolják, rátesznek egy lapáttal és még sötétebbé varázsolják az amúgy is a szívet-lelket nyomasztó előadást.

Zeneszerző Szikora Róbert nem a megszokott musical jegyeket ötvöző dalokat írt, inkább slágereket idéző, egyik pillanatban dinamikus, erővel teli, a következő pillanatokban a szívekig hatoló romantikus dalokat. Ezen kettősség végig jellemezte az előadást.

Erzsébet - Békefi Viktória telitalálat a szerepre. Egy ilyen tiszta lelkű ember megformálására tökéletes választás volt, akit minden fronton a szíve és lelke vezetett. A szegények és betegek védelmezője. Törékeny alkata ellenére, annyi erő lakozik benne, hogy sokan megirigyelhetnék, hogy miként is viszi végig akaratát, akár tűzön-vízen át. Sajnos áldozata lesz annak, hogy a gyarlóság, a kapzsiság és a féltékenység miként öli meg a tiszta lelket, akit a hite, az önzetlenség és a szeretet vezényelt. Igazán nagy utat jár be karaktere, fiatal kora ellenére, évtizednyi bölcsességgel rendelkezik. Szereti és támogatja Lajost. Duettjeik alkalmával olyan érzése van az embernek, mintha egy teljesen más közegben és más történetben lennének. Annyira tisztán szól a hangja - érzéki, olykor erőteljes párost alakítanak Vastag Tamással, olyan mintha Disney filmekből lépnének elő.

Lajos - Vastag Tamás szembeszáll Édesanyjával az erőt képviseli, de közben a családjáért mindent megtesz. Támogatja Erzsébetet, nem befolyásolható, és kötelezettsége szerint cselekszik. Vastag Tamás jól formálja meg karakterét a határozott vezetőt, aki ellentmond Édesanyjának Zsófiának.

Tiszta szívvel szereti Erzsébetet, duettjeinknél érti meg igazán az ember, mit is jelent az őszinte, tiszta szerelem, a ragaszkodás, jöhet bármilyen veszély az Ő egységük szétszakíthatatlan. Vezérként állja a megpróbáltatásokat, hogy évekig távol van családjától, gyerekeitől, de tudja, hogy Erzsébet van olyan erős, hogy ezen időszakot is túlélje.

Zsófia - Vásári Mónika Hihetetlen erővel és kegyetlenséggel alakította a szívtelen Zsófia karakterét. Erkel színház csak zengett a hangjától, kézzel tapintható volt a feszültség a levegőben. Lételeme volt a kapzsiság és Erzsébet életének tönkretétele. Élete legnagyobb pofonjait a sorstól kapta, férje elvesztése, második fiának halála után, rádöbben, hogy minden okkal történik. Bocsánatért esedezik és belátja, hogy mindennek megvan az ára.

Izolda - Fésűs Nelly az élet Őt is nehézségek elé állítja, az idő múlásával rájön, hogy mi is a fontos az életben, segíti Walter lovagot és visszatér halottnak hitt lányához. 

Magister Konrád - Szabó P. Szilveszter alap kisugárzása a szigorú, kíméletlen gyóntató szerepéhez tökéletesen passzolt. Amikor megjelent szinte megfagyott körülötte a levegő, tekintélyt parancsoló volt. Jó volt látni és hallgatni, hangja  erőteljesen szólt erre rásegített a színház akusztikája is.

Béla - Dánielfy Gergő Erzsébet testvére, bebizonyítják, hogy a távolság sem jelenthet akadályt az összetartozásban. A kölcsönös szeretet, gondoskodás jellemzi. Igaz kapcsolat, a sors gyerekként szétválasztotta Őket, de idővel ismét találkoznak. 

Walter lovag - Dolhai Attila. Egy lovag mindig állja a szavát. A kötödés, az összetartozás, ahogyan óvja és védelmezi Erzsébetet, segíti és kíséri útján az lélekig hatoló. Walter lovag, akinek mindig helyén van a szíve, hitébe kapaszkodik. Nemes ember, a mai világban is milyen jó volna, ha minél több ilyen "lovag" lenne. Dolhai Attila fogja kezét, támasza a kislányból felcseperedett fiatal erős asszonynak. Pár gondolat, hogy miért is volt a legjobb választás Attila erre a szerepre. Az elmúlt években eljátszotta már a musical világ legnagyobb főszerepeit, múlt héten például Jekyll és Hyde címszerepében mutatkozott be zseniálisan. Walter lovagként nincsenek nagy dalai, van, hogy csak szimplán jelenlétével van a színpadon, de az is a biztonságot sugározza, amilyen szeretettel figyeli a szerelem kibontakozását Erzsébet és Lajos között, vagy számtalan más pillanat során. Dolhai Attila művészként is hasonlóan éli az életét, szépen csendben szerényen teszi a dolgát, nem hívja fel magára külön a figyelmet. Alázattal áll a színpadon, bármilyen szerepről is legyen szó, nem véletlenül lett érdemes Művész az idén. Ebből is látszik, hogy nem kell hangosnak lennünk és felhívni magunkra a figyelmet, hogy én is itt vagyok, elég, ha csak legjobb tudásunk és érzéseink szerint éljük életünket.

Előadás legmeghatóbb pillanata, Erzsébet halála, Walter lovag az utolsó pillanatokig is támasza, de közben engedi, hogy végleg megpihenjen. Menj pár lépés a Menny című dal hűen visszaadja a kapcsolatukat.

 Ezen történet a legjobb példa arra, hogy a tiszta lélek és az önzetlenség miként győzi le az emberi kapzsiságot, gonoszságot, a mindenkin átgázolást. Az a példamutatás, az egyszerűség miként nyitja fel még a leggyarlóbb ember szemét és kéri a megbocsátást.

Milyen árat kell fizetni, azért ha valaki, más emberbe belerúg, megaláz? Vajon megéri a pillanatnyi sikerként megélt örömmámoros állapotot?

Sajnos a mai világban is nagyon sok önző, törtető ember él, akiknek nem számít sem a becsület és ok nélkül gázolnak át a tiszta lelkű, segíteni probáló embereken. Nem hiába igaz az a mondás, hogy a történelem ismétli magát, az elmúlt évek során elég rendesen megkapta az emberiség a leckét. Amíg a kapzsiság, a gonoszság és az uralkodási vágy szerepel egyesek értékrendjében, addig sok jóra nem számíthatunk.

Szent Erzsébet története arra tanítja meg az embert, hogy a hitünk átsegít még a legkilátástalanabb helyzeteken is.

Zsuffa Tünde regénye alapján készült az előadás.

"Robert Louis Stevenson klasszikus rémregényének színpadi adaptációja egyaránt szól a bennünk lévő jó és gonosz küzdelméről és a szerelem kiismerhetetlen természetéről. Legfőbb kérdése az, hogy bemerészkedhet-e az ember és az emberi tudomány Isten felségterületére. A többszörös Grammy- és Tony-díjra jelölt Frank Wildhorn és a kétszeres Oscar- és Grammy-díjas Leslie Bricusse műve 1990-ben indult el világhódító útjára, és számos feldolgozásban, számtalan színpadon aratott sikert. Minden idők egyik legnépszerűbb musicalje. Horror, kaland, gyilkosság, káosz - mély érzelmek, magas filozófia, önfeláldozás: mindez egy pörgő, szenvedélyes és lenyűgözően látványos produkcióban. Az előadás rendezője Vincze Balázs." (Operettszínház oldala)

Tavaly júniusban az Évadbejelentő sajtótájékoztató előtt megpillantottam egy összetekert plakátot egy hölgy kezében, melyről kilátszódott két betűt JE - hirtelen összenéztünk, majd kérte, hogy psszt, ne mondjam ki hangosan. Én ott örömömben ugráltam, majd kérdeztem, hogy ugye, hogy a szerephez méltó színész lesz majd. Mosolyogva lapoztam a tájékoztató füzetet, elégedetten megjegyeztem, hogy végre egy zseniális előadás lesz, de közben türelmetlen is voltam, hogy mikor is lesz már 2022 április.

A bemutató előtt szűk egy héttel került megrendezésre a Jekyll és Hyde közönségtalálkozó, ahol a három fő szereplő és a rendező Vinzce Balázs is mesélt, hogy mire is fog épülni az előadás mi is lesz a középpontban. 

"Nagyon szeretnénk felvillantani a sötét, démoni világ emberi oldalát az előadásban, keressük a fényt, az egyensúlyt a jó és rossz között. Rendezői szándékom szerint már az első képben megjelenik a címszereplő édesapja." - hangsúlyozta Vincze Balázs, az előadás rendezője. "Sok Jekyll és Hyde előadásban az apának egyetlen jelenete van csupán, és nem lehet tudni, hogy meghal, vagy épp ottmarad a kórházban. Mi ezt a karaktert végigvisszük a darabon. Dr. Jekyll egy alapvetően önző, a hivatástudatának élő figura, akit nem érdekel semmi más csak az, hogy a csodaszert valahogy megalkossa, ám ez a figura a mi előadásunkban megváltozik: ember lesz minden egyes pillanatban, egy olyan fiú, aki mindvégig szereti az édesapját."

"Ez egy olyan speciális szerep ahol két karaktert kell váltogatnia a színésznek. Tehát egy adott szituációt teljes hitelességgel mond Jekyll, miközben hirtelen megváltozik az egész és Hyde ugyanannak az ellenérvét felsorakoztatja, ugyanazzal az igazságtudattal." - mesélte Homonnay Zsolt.

Dolhai Attila azzal folytatta, hogy: "Engem sokkal jobban izgatott az a része a szerepnek, hogy mi az, amit fölvállalhatunk, amikor azt mondjuk, hogy jó érzés gonosznak lenni vagy jó érzés kiszabadulni valamiből. Valóban ez egy fontos kérdés, hogy a Hyde-nak hol van a saját igazsága? - engem ez érdekelt ebben a szerepben, és gyakorlatilag én nagyon sokszor felmentettem a Hyde-ot a próbaidőszak alatt. Valahol meg kell fejtenünk azt, hogy miért izgató vagy miért vágyunk arra, hogy kinyissunk egy szelencét, amiből kiszabadul egy olyan szellem, amit idáig kordában tartottunk és akkor megérkeztünk."

"Szerintem alapvetően egyetlen egy személyről beszélünk a Jekyll és Hyde című musicalben - hangsúlyozta Sándor Péter. "A mű számomra a gátlások feloldásáról, belső érvelésekről, vitákról szól önmagában. Így amikor Hyde szerepéről beszélünk, valójában a gátlástalanságának a feloldásáról beszélünk."

 Jó volt bepillantani, hogy miként is áll össze egy előadás. Elérkezett a várva várt nap 2022.04.01. izgatott voltam, hogy milyen is lesz. Szándékosan nem néztem meg a főpróbát, mert nem szerettem volna, ha elveszíti a premier varázsát, hogy ezt már láttam és tudom, hogy mi is lesz a következő jelenet. Előadás előtt jó volt összetalálkozni rég nem látott barátokkal. Látatlanba is úgy voltunk vele, hogy végre egy jó darab lesz, amiért érdemes újra színházba járni. Izgultunk és szurkoltunk a főszereplőnek, hogy mennyire is tudja megvalósítani a musical irodalom egyik meghatározó egyben legnehezebb karakterét. 

Budapesten a közönség most láthatta először az előadást a Budapesti Operettszínházban. Nagy volt a teher és a nyomás Dolhai Attilán, hiszen elődje Molnár László igazán magasra tette a mércét. Mivel nem láttam sajnos azt az előadást, csak történeteket hallottam, hogy milyen is volt, így nekem személyes tapasztalatom és véleményem nem volt a korábbi előadásról.

Szerencsésnek tartom magam, hogy pénteken részese lehettem ennek a csodának, Dolhai Attila ezen teljesítményével végérvényesen beírta magát a legnagyobbak közé. Hihetetlen alakítás volt, hol sírtunk, hol tátott szájjal néztük, hogy hova is tűnt maga Dolhai Attila és korábbról jól megszokott mozdulatai. 

Tényleg jól érzékelhető volt végig az Apa és fia közötti erős kötelék. A darab során végérvényesen beigazolódik, hogy a szeretet és a gyűlölet milyen vékony mezsgyén mozog egymás mellett a lelkünkben. 

Rengeteg sláger elhangzik az előadásban, tegnap este nyert valójában értelmet az Eljött az óra, megláttuk, hogy mitől is Ördögi a tánc, milyen is Csillagok idején, vagy, hogy igazándiból Férfi kell. Mi történik amikor Vágyom Rád és tényleg helyes-e, hogy Sose sírhatsz, ha fáj.

Mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amikor tényleg szeretnénk hozzányúlni egy varázsszerhez, amely meggyógyítaná szeretteinket. Jó volna megérteni, hogy vajon mi is az élet rejtélye. Vajon miként kell viselkedni a kilátástalannak tűnő helyzetekben, mennyire szabadulhatnak el érzéseink, félelmeink. Miként kell feldolgozni veszteségeinket, miként kell méltósággal elengedni azt, akit a világközepének tekintünk. Az önzetlen szeretet, az önfeláldozás valóban káros is tud lenni? A korábbi sérelmeket, az elutasítást, ki mondja meg, hogyan kell elviselni? 

Lucy (Nádasi Veronika) és Emma (Széles Flóra) karaktere is jól bemutatja az élet két ellenpólusát. Mennyivel is könnyebb az élet, ha egy szerető, támogató Édesapa terelget az utunkon és vállán a sírásból is erőt merítünk. Kiszolgáltatott helyzetben, ahol egy ismeretlen ember ajánlja fel a barátságát, megtapasztalhatjuk, hogy milyen érzés teljesen egyedül lenni a zord világban. Nádasi Veronika, mint Lucy csodálatos volt, tele szenvedéllyel a hangja csak szárnyalt és lubickolt a szerepben. Széles Flóra a szerény visszafogott szerelmes lányt tökéletesen formálta meg.

John Utterson (Mészáros Árpád Zsolt) a jó barát végsőkig támogatja az utolsó pillanatokig a kétségbeesett kilátástalan helyzetbe kerülő embert. Dolhait és MÁZS-t jó volt újra együtt színpadon látni, minden egyes mozdulatukon, rezdülésükön érezhető volt, hogy mindezt a támogatást a valóságban is megtennék. Megjegyzem azért Árpit is megnézném, hogy miként is formálná meg Jekyll és Hyde-ot.

Egy életre megmarad a Párbaj minden egyes pillanata, küzdelem a démonnal, hogy miként is lehet megszabadulni és milyen is, ha egy testben két különböző lélek lakozik. A lelkek csatája mély nyomott hagyott bennem és a dalnak a szövege is:

Egy test, és egy vér -- A lelked is enyém! Őrjítő félelmed érzem én!

Nem segít harc: Inkább add fel, és tűnj el -- Véredet ontom a véremmel!

Zárásként mikor az Apa egy finom mozdulattal támogatja Johnt, hogy átsegítse Jekyll és Hide-ot a más világra, megrázó, emberi pillanat volt. A lelkek elvonulása meg a legméltóbb befejezése volt az előadásnak.

Szerintem a közönség a legnagyobb visszajelzés az előadás során a többször visszatérő vastaps, olyan érzésem volt, mintha a színpad folytatása lett volna a nézőtér, kézzel tapintható volt a feszültség az egész térben.

Azt hiszem az Operettszínház ezzel ismét letette névjegyét a musical játszás történetében. Még évekig szeretném nézni, mert lelke ereje van az egésznek. Köszönöm az élményt!

Eljött ez a nap is, 2022.02.22. 40 éves lettem. Kimondani is sok, valahogy tartottam tőle, de nincs mit tenni. Szerencsére nem látszik rajtam és nem is érzem annyinak magam. Az elmúlt napokban sokat gondolkoztam, hogy mit is mondhatnék, írhatnék, hogy milyen ember is vagyok így 40 évesen.

Sokat változtam, értem, de szerintem ez így van rendjén. Csendes kislány voltam az általánosban, nem voltam lázadó kamasz, a középsulis éveket például kifejezetten utáltam. Nagyon megválogattam, hogy kivel is barátkoztam, ez a mai napig nem változott. Kevés barátom volt, de tudtam, hogy bennük nem kell csalódnom, Ők voltak a biztos pont az életemben. Meghatározó éveknek kellene lennie a középsulis időszaknak, de sajnos nem olyan volt a közösség, ami maradandó emlékekre volna érdemes. Talán egy-két ember volt, aki szóra is érdemes. Visszatekintve, az az időszak kellett ahhoz, hogy megerősödjek és olykor megvédjem magam. Muszáj véleményt formálnom és hangot adnom, hogy észrevegyenek... Nem a bulizás állt a középpontban nálam, eldöntöttem, hogy sportújságíró leszek és mindent megteszek, azért, hogy sikerüljön. Az írás volt a kapaszkodóm. Szandrával, aki sajnos már nincs köztünk elkészítettük életünk első riportját az iskola újságba. Átléptük a komfortzónánkat, de megcsináltuk és örömünkben úgy ugráltunk, mint a gyerekek. Érdekes, mert a pici izgalom mellett, biztonságban éreztem magam és tudtam, hogy lehetetlen nem létezik.

A csendes lány talált magának egy olyan közeget, ahol jól érzi magát és fel is figyelnek rá. Szalagavatón sportriporter voltam és Szandra sikereit közvetítettem.

Éveken keresztül támaszom volt az írás, sorra csináltam az interjúkat, hol a kézis lányokkal, hol a Videoton játékosaival, edzőivel. Szárnyaltam és jöttek vissza a pozitív visszajelzések. Önbizalmat adott, hogy talán valamihez én is értek. Nincs szükség állandóan középpontban lenni ahhoz, hogy észrevegyenek. 

Első munkahelyemen majd 20 évet töltöttem, ahol az idők során bekerültem a skatulyába az  "állítólagos kommunikációm" miatt. A bélyeg ott volt rajtam, bármit is mondtam vagy tettem, mindig azt kaptam... már megint a kommunikáció. Egy ideig bántott, de rájöttem, hogy nem érdekel, mert semmi újat nem tudnak mondani. Az élet milyen fura helyzeteket tud hozni, hogy interjúkat készítettem és írtam különböző témákról, ahonnan kaptam a jó véleményeket, majd a melóhelyen meg pont az ellenkezőjét. Elengedtem a rossz dolgokat, ma már arra gondolok, hogy az ott töltött időszakból mire is érdemes emlékezni.

A kezdetekben egy igazi összetartozó család voltunk, de ahogy bővült és változott az osztály létszáma az évek során, úgy lett egyre idegenebb a közeg. Mertem lépni és eljönni. Szerencsére a barátságok egy része megmaradt, volt, ami átalakult, de nem bánom. Van olyan is, akivel 20 éve barátnők vagyunk és van olyan igaz barát is, akinél a távolság sem számít, hiszen minden egyes helyzetben ott vagyunk egymásnak. Nekik is köszönhetem, hogy olyan vagyok, mint amilyen, nem véletlenül alkotunk egy egységet. A mai világban olyan jó érzés, ha a rohanó hétköznapokban is szánunk egy-egy percet barátainkra. Van olyan volt főnököm, akit ünnepek során nem tudok megelőzni a jókívánságoknál és támaszom volt és most is a nehezebb pillanatokban. Főleg akkor, amikor hasonló helyzetet éltünk meg. Ezen pillanatok is hozzájárulnak ahhoz, hogy ma már tudom mi a fontos és mi nem. El kell engedni dolgokat, meg kell tanulni nemet mondani. Éljünk úgy, hogy közben jól érezzük magunkat. Tudom azt is, hogy jelenleg van olyan barát a környezetemben, akinek minden pozitív gondolatra, imára szüksége van. Hálás vagyok a bizalmáért, hogy bízik bennem és tudja, hogy számíthat rám a nehéz pillanatokban is.

Mivel nagyon érzékeny ember vagyok, nekem fontos mások véleménye, a visszaigazolás bármilyen is legyen. 

Szerencsés vagyok, hogy az évek során olyan barátok vannak mellettem, akik velem vannak és nem esik nehezükre meghallgatni, de tisztában vannak vele, hogy milyen is vagyok. Tudják, hogy bizonyos helyzetekben miként is kell hozzám szólni. Miként kell azt mondatni, hogy most egy kicsit sok vagy, vegyél vissza magadból. Tőlük már elfogadom a kritikát, megtanultam, hogy csak jót akarnak. Ma már nem borulok ki, nem kezdek el hisztizni vagy besértődni.

Hiába vagyok 40 éves, gyerekként tudok örülni dolgoknak, helyzeteknek, vagy akár rajongani is. Hálás vagyok, hogy élnek még a szüleim. Igaz már én vigyázok rájuk és lesem minden kívánságukat, hasonlóan, mint régen mikor még gyerek voltam. Nagyon erős a kapcsolódásom Apuhoz, akitől megtanultam küzdeni, önzetlenül, tiszta szívből szeretni, élni. Nem fontos a pénz kislányom, élményeket, emlékeket kell gyűjteni, azt nem veheti el senki és nem is veszítheted el. Testvérem és köztem 20 év van, emiatt a korkülönbség miatt, nem alakult ki olyan erős kötődés, valamiért így hozta az élet. Gyerekei lettek olyanok, mintha testvérek lennénk. Unokahúgival és unokaöcsivel mindig együtt töltöttük a nyári szüneteket, ez a kötelék örökre megmarad közöttünk.

A családomhoz tartoznak azok a barátok is, akikkel együtt nőttem fel, olyan erős csapat vagyunk, hogy közösen bármit is túlélünk. Bármire képesek vagyunk egymásért. Hálás vagyok, hogy van kihez szólnom, van aki megölel, van aki megsimogat, van aki letörli a könnyet olykor az arcomról, akivel jó együtt lenni. Olyan jó, hogy nem a külsőség a fontos az életünkben, képesek vagyunk akár lépcsőn ülve, vagy álló kocsiban is órákat beszélgetni.

Szívemben nagyon kedves helyet foglal el a színház ez a világ újra visszahozta életembe az írást. Egy álmom teljesült, hogy létrehoztam a blogomat, ahol a lelkemet gyógyíthatom írásaimmal. Újra van sikerélményem ezen a területen. Új közegbe csöppentem, barátokra leltem, egy olyan hely, ahol önmagamért szeretnek. Az évek során szoros kapcsolatok alakultak ki... Van egy hely, ahol jól érzem magam. Kíváncsiak a véleményemre, amikor a kedves színész ismerősöd odajön, de jó, hogy itt vagytok. Ezeket a pillanatokat öröm megélni, amikor az írásod megköszönik, vagy megosztásra kerül. Ezekre a dolgokra büszke vagyok, hogy megérte ennyi energiát belefektetni. Amikor érzed, hogy szeretnek és kíváncsiak Rád. Nem az fogad, hogy jajj már megint itt vagy. Kölcsönös szeretet kapocs alakult ki az évek során, amikor ismerjük már egymást annyira, hogy tudjuk egyből  ki miként is van.

Vannak céljaim, várnak rám élmények, kihívások, de mindez így van jól. Na akkor üdv, 40:). Remélem barátok leszünk!

A legkisebb fiú elment szerencsét próbálni az Álmok földjére. A kőkemény munkának köszönhetően az álomból valóság lett. A szíve és a hite segítségével haladt előre, igaz nem Apáink útját követve.
Nehezebb pillanatoknál szükség van Még egy szárnycsapásra, hogy erőt és energiát adjon a következő kihívásokhoz.
Néha mindenkinek szüksége van pezsgésre és zsongásra, de előfordulhat az is, hogy úgy érezzük, hogy útvesztő minden út. Volt olyan időszak is, mikor arra volt szükség, hogy Állj mellém, vagy csak Éld át az adott pillanatot.
Minden csak Nézőpont kérdése, de mindez így van jól. Olykor szükség van Adrenalinra, de akkor is Ragyogás van a szívemben, ha Eljő a perc ahhoz, hogy Maradj itthon velem. A hit segítségével olyan jó volna, ha harag helyett mindenki tudna Szívből szeretni. Az életben igazán ritkán fordul elő, hogy valaki élete során lehet hősszerelmes, Hétköznapi hős, rosszfiú, meg nem értett zseni zeneszerző vagy filmrendező, bohém ember...stb. Nem véletlenül mondható el, hogy a Színpad a szeretőm, hiszen színház a második otthona - az a mágikus hely.
Lehet, hogy ezen írás elolvasása Két percig tartott, de nincs mit tenni Így vagyok csak Én.

Boldog Szülinapot Dolhai Attila!

2021. december 29-én került megrendezésre a  Csillagok idején Musical gála, a Kálmán Imre Teátrumban. Régen voltam színházban, vagy koncerten, ezért jó érzés volt újra ott lenni. Az estének különleges hangulata volt, hiszen mindannyian vágyunk arra, hogy az életünk visszatérjen a megszokott medrébe.

Aznap este a szív és a lélek is töltőre került. Varázslatos, de egyben melankolikus hangulata volt a gálának. Érzelmi hullámvasút, úgy hiszem az este során elhangzott dalok, méltán tükrözték a 2021-es évet. Úgy gondolom, hogy tele volt ez az év kihívással, szomorúsággal és megtanultunk az apró dolgoknak is örülni. Fura, hogy pár éve még természetes volt, hogy színházba, koncertekre menjünk, idén ünnepnek számított.

Hiába volt a közönségen maszk a tekintetek azért találkoztak, energiák áramoltak. Nem véletlenül tartja a mondás is, hogy szem a lélek tükre. Melegség töltötte el az ember szívét. Jó érzés volt kizárni a szürke, rohanó hétköznapok problémáit. Hálás vagyok, hogy ott lehettem a gálán. 

A művészeken is érezhető volt, hogy élvezték, valamint megélték az este minden pillanatát. Szinte intravénásan töltötték magukba a közönség szeretetét és energiáit.

Mind a 4 művész, zseniális egységet alkotott és szárnyaltak. A keserédes, olykor szomorkás hangulatú dalok közé azért mindig sikerült egy kis humort belecsempészniük az előadásukba.

Igaz az este során a legnagyobb csibész Dolhai Attila volt, egy-egy mozdulatával, reakciójával, vagy megjegyzésével mosolyt csalt az emberek arcára. Olykor még a Budapesti Operettszínház Igazgatójának Kiss - B Atillát is bevonta produkciójába.

Nem gondoltam volna, hogy akár buli hangulatot is lehet előidézni a Ma nagyot nőtt az árnyék duettel. A musical világ meghatározó dalai csendültek fel a gálán, az ember csak kapkodta a fejét a kedvencei között. Elhangzott többek között a Csillagok idején, Hogyha kell egy tánc, Férfi kell, Puctal, Árnyékdal, Csillagok aranya, Gethsemane, Szóló szaxofon, részletek a Nine, az Elfújta a szél, az Elisabeth, a Miss Saigon, A Pendragon legenda, az Isten pénze, a Jekyll és Hide, a Rudolf, a Szentivánéji álom és a  Jézus Krisztus szupersztár musicalekből.

Nagyszerű és csodálatos musical dalok egyvelege volt az egész este, olyan érzésem volt, mintha időutazáson vettünk volna részt.

Az elmúlt évek nagy sikerű dalai elkalauzoltok minket  a jelenbe, majd betekintést kaptunk a jövő év bemutatójába a  Jekyll és Hide-ba.

A dalokat mind képtelenség felsorolni, a megélt pillanatokat és érzéseket nehéz átadni. Szerintem mindenki fejében saját emlékei peregtek az egyes dalok közben. Szinte minden egyes darabhoz fel tudok idézni, számomra kedves történetet.

Igaz maszkban, de volt lehetőségünk színházba menni, és így azért könnyebb elengedni ezt a hektikus igazán megterhelő 2021-es évet. Remélhetőleg jövőre már nem szól közbe a vírus és nem akadályozza meg az embereket, hogy a kultúra segítségével töltődjenek. 

A Nine című musical alapjául Federico Fellini híres, önéletrajzi ihletésű filmje, a 8 és fél szolgált. Maga a film egy fájdalmas Önvallomás, arról, hogy a sorsot mennyire befolyásolják az utunkat keresztező emberek.

A pandémia miatt tavasz helyett most szeptemberben volt a premier. A várakozás varázsa, még inkább felkeltette az ember kíváncsiságát, hogy mire is számíthat a néző. Olyan jó volt, hogy a bemutató előtt nem igazán látott képeket az ember például a főpróbáról. Igaz a közönségtalálkozón betekintést nyerhettünk a díszletbe és jelmezekbe, de a konkrét jelenetekbe nem. Felkeltették a figyelmet a dalok, a színészek és a rendező gondolatai, azt az érzést elérve, hogy ezt az előadást látni kell. Úgy mentünk a színházba, hogy végre, de jó lesz látni az egészet. 

Nagyon komplex az előadás a múlt és a jelen találkozása, a 9 éves kis Guido és a felnőtt Guido élete közötti párhuzam, vagy ok - okozati összekapcsolódása. 

Az előadás főszereplői a Nők és kapcsolataik az alkotói válságban szenvedő híres filmrendezővel. Melyből kiderül, hogy a férfiak nem tudnak betelni a nőkkel. Mindegy, hogy a Nő milyen szerepet is tölt be Guido - Dolhai Attila életében, lehet Anya, prostituált, szerető, feleség, újságíró, Múzsa vagy akár producer, de ha a női lélek sérül, akkor semmi jóra nem lehet számítani. Valójában az igazi nőben, minden egyes karakterből megtalálható a rá jellemző személyiségből, csak a mérték különböző, ezért sem vagyunk egyformák. Guidon keresztül megláthatjuk, hogy mire is vágyik egy férfi, ha nem kapja meg a kellő figyelmet, akkor továbblép.

Oly könnyű úgy létezni, hogy ha a lelkünket összeköti a híd. Guido filmrendező szemében a nőnek ezer arca van. Az érzelmeink sodrában nagyon gyakran elvisz az ár

 Na nézzük is meg, hogy kikről is van szó.

A szülői, neveltetés, a vallás, lélek és ráció fontossága, talán ez a kettősség is befolyásolta, hogy miként is alakult Guido élete felnőttként. Talán megzavarta Guidot gyermekként a megfelelési kényszer. Az anyai útmutatás. Az előadás legmeghatóbb pillanata Guido Édesanyjának - Ullmann Zsuzsa dala volt. A középpontban a kölcsönös szeretet az összetartozás érezhető, hogy semmi sem számít, csak az, hogy megtaláld a számításaid. Már a közönségtalálkozón is érezhető volt egy-egy pillanatban, hogy lélekig hatol minden egyes mondata a dalnak. 

Luisa Contini, Guido felesége - Széles Flóra, a legnemesebb értelemben egyszerű nő, aki szerelmes a férjébe, egy ideig szemet huny a hűtlensége felett. A görcsös ragaszkodástól megijed a férfi. Kitart mellette egy darabig, támogatja, de közben a lelke mélyén tisztában van azzal, hogy az imádott férfi más társaságában keresi a boldogságot. Hiába biztosítja a feleség a biztonságot és a nyugalmat, ha  a híres filmrendező ennél többre vágyik, nem tud ihletet meríteni a nyugalomból, szüksége van impulzusokra és keresi a kiutat a szürke hétköznapokból. Egyszer Luisa-nál is betelik a pohár és szíve-lelke minden fájdalmát és sérelmét kiénekli magából. Hiszen, ha valaki eljátssza a bizalmat, azt már nagyon nehéz visszaszerezni, hiszen a heg egy életre ott marad, nyomott hagy az ember szívében. Ha eltörik valami, az már soha nem lesz ugyanolyan.

Carla szerető - Gubik Petra a vágy, a mámor, hiszti jellemzi. A nőiességét és a csábítás erejét felsőfokon tudja érvényesíteni. Úgy gondolja némi érzelmi zsarolással, bármi elérhető, akár még Guido vállása feleségétől is. Erősen ragaszkodik, ahhoz, hogy ha már valamit egy kis időre megszerzett, akkor nem is szívesen engedi el, mindent megtesz azért, hogy elnyerje Guidot, feleségétől. 

 A Múzsa, Guido kapaszkodója Ha nincs ihlet vagy mondanivaló, akkor mindig Claudia-hoz (Füredi Nikolett) fordul segítségért. A válságban levő filmrendező úgy gondolja, hogy bukás ellen, csak úgy lesz képes megmenekülni, ha ragaszkodik Múzsájához, tőle várja az ihletet és görcsösen kapaszkodik a korábbi sikerekhez. Egyszer csak Claudia megelégeli a helyzetet, hogy mindig Ő az úgymond megmentő és a biztonság szerepét formálja meg, hiszen Ő maga is jól tudja, hogy az ihlet, a téma valójában Guido Continitől származik. A kiégett ember a szakadék szélén az Önbizalmát is elveszíti és a kapaszkodót keres mindenáron.

Liliana La Fleur  a producer - Siménfalvy Ágota a francia mentalitást hűen tükrözi. Revü világa francia elegancia, pompa, csillogás, színek és vágyak kavalkádja. A maximalizmus, a profizmus az elszántság, a siker a határidő és a bevétel lebeg a szeme előtt. Próbál nyomást gyakorolni Guidora, ha nem teljesít, akkor következményei lesznek és garantált bukás vár rá. A csillogás helyett a megaláztatásra számíthat, talán a kényszer hatására eluralkodik rajta a pánik, a kapkodás a zavartság, mely teljesen kibillenti az amúgy sem túl stabil állapotából. 

Az írás is olyan, hogy igaz lehet időre teljesíteni, de ha szorul az ember nyaka körül a hurok, akkor nem lesz igazán hiteles, a kényszer, a nyomás csak görcsössé teszi az embert. A kötelező jellegű teljesítés esetén a végeredmény nem tükröz egyéniséget, lelket, humort, érzéseinkből egy szeletet. Ilyenkor van a kalandozás, a csapongás, hogy milyen is legyen az egész?!

Úgy, mint itt az előadásban, hogy miről is szóljon a forgatókönyv legyen dokumentum film, vagy inkább más. Guido is kétségbeesetten próbál kapaszkodni mindenbe, de tulajdonképpen a nagy semmibe. Velencéig menekül feleségével a producer, a felelősség, az alkotási kényszer elől.  

Vogue újságíróját, az elegancia, a hározottság jellemzi. Vágyik a szerelemre, a csillogást és a lehetőséget látja Guido-ban. Vonzó a híres filmrendező, hiába is szenved alkotói válságban, talán a pont ezt a sebezhetőséget próbálja kihasználni. Cinema Italiano dal most szerepel először a színpadon. Hihetetlen energiát és temperamentumot sugároz, az igazi Broadway hangulatát idézi, nem semmi visszatérése volt a színpadra Vágó Bernadettnek.

Sarraghina prostituált - Peller Anna és a 9 éves Guido találkozása mennyire meghatározóan sorsfordító az életében. A 9 éves kisfiú titokban való találkozása az Ő szemében igazi "Ősnővel", akinek teste-lelke tele van szenvedéllyel, de közben a néző megláthatja a valódi arcát, szívét is. Tűzesség, de közben az érzékiség is jellemzi a karaktert, megjelenik, hogy milyen Anya is lenne. Telitalálat erre a szerepre Peller Anna, dala pedig hűen visszaadja az adott szituáció hangulatát, érezhető az erő, a szenvedély és a vadság is a hangjában. 

 Milyen is az igazi nő? pici összefoglalás a Csak Te című dal után szabadon. Ennél jobban összegezni nem is lehet. 

Ha zuhanok, Te elkapsz, ha eltévedek, értem jössz

Kéj, vad szenvedély mámor, vérpezsdítő románc, szédítő tánc, vajon tényleg erre vágyik a  férfi? Hogy a nő mellette érezze magát biztonságban, de közben ott legyen a vágyakozás, a szenvedély, a kaland, legyen némi fűszer a hétköznapokban.

Lelkiismeret a kis Guido szerint, ideje már felnőni és felnőttként viselkedni, befizetni a számlákat. Nézzen szembe a problémákkal és vállalja a felelősséget a tetteiért, akkor talán megbocsátásra talál. Minden művész meg nem értett zseni? Valójában ez a személyes történet, bárkivel megtörténhet. Hiszen a hétköznapi problémák meg nem oldása, a halogatás, menekülés a felelősség elől csak tetézi a bajt és a kilátástalanság felé halad a sors.

Dolhai Attila zsigerből, ösztönösen formálja meg, a meg nem értett filmrendező karakterét, tele lendülettel, erővel, érzelemmel, érzékiséggel. Teljesen beleéli magát a szerepbe és Ő maga is elhiszi, hogy Neki igazándiból a szeretetre, a figyelemre és a nagy betűs Nőre van szüksége. Ő igazán nem tehet arról, hogy nem egy személyben találja meg. Nem veszi észre, hogy megbánt, vagy fájdalmat okoz másoknak. Őt a megfelelési kényszer hajtja előre, de közben szeretné élvezni is az életét, dacol a szabályokkal. Élmény volt látni a színpadon, hogy végre egy olyan szerep, melyben kiélheti szabadság iránti vágyát és újra egy Mozarthoz hasonló karakter szerepébe bújhat. Nem a romantikus hősszerelmes, megmutathatja, hogy tud lázadni, félni, érezni és vágyakozni. Ha nincs meg körülötte a megfelelő támasz, akkor csak a vágyakozás marad. A meg nem értett zseni hiába keresi a problémák labirintusában az ihletet, ha nem képes rendezni érzéseit és kapcsolatait. Meg kell tanulnia, hogy nem lehet a problémák elől elmenekülni.

A rendező Balázs Zoltán hihetetlen érzékkel választotta ki a színészeket, annyira sokrétű a rendezés, olyan mély érzéseket hoz ki a színészekből, hogy ettől válik egyedivé és minden egyes szereplőnél megvan a katarzis élménye nagy pillanata. Az Ő szemében minden nő egyforma és egyaránt ugyanolyan fontos.

Minden egyes jelmez annyira egyedi és mai, hogy nyugodtan szerepelhetne akár a Vogue magazinban is. A díszlet, akár jelképezheti a problémák labirintusát, vajon van-e kiút? Minden egyes lépcső újabb problémát, konfliktust tár fel és a filmrendező bármelyik irányba is indul meg falakba ütközik. Olyan, mintha útvesztő lenne, minden út.

Az előadás során jelenetek közben,többször is bevillant egy-egy érzés, kép a Mozart c. előadásból. A kis Mozart esetében a hangvilla átnyújtása, most itt a Nine c. előadásban pedig a pálca. Mit ér az eszköz, ha nincs hozzá ihlet. Minden művész meg nem értett zseni? Valójában ez a személyes történet, bárkivel megtörténhet. Hiszen a hétköznapi problémák meg nem oldása, a halogatás, menekülés a felelősség elől csak tetézi a bajt és a kilátástalanság felé halad a sors.

Gratulálok mindenkinek, hiszen úgy érzem egy igazi értéket képviselő Broadway musical született, az Operettszínházban. Nem egy könnyű előadás, többször nézős, hogy minden puzzle darab a helyére kerüljön.