Az este során betekintést nyerhettünk egy barátság kialakulásának állomásaiba. Megtudtuk, hogy mi köze is volt Szomor Györgynek Dolhai Attila pályafutásának kezdetéhez. Miként is lett Dolhai Attila Miskolcon Rudolf az Elisabeth musicalben. Miként született meg a Monte Cristo grófjának magyar dal szövegei. 

Egy találkozás, mely az évek során barátsággá alakult. Amikor nincs féltékenység, hogy ki mit is ért el eddig a szakmájában, ki hol tart. Amikor két ember úgy beszél a másikról, hogy a középpontban a szeretet és a tisztelet áll.

Szomor György régi nagy kedvenc, Székesfehérváron számos előadásban láttam már, az a korszak is hozzájárult a színház világának szeretetéhez. Jó volt visszaemlékezni arra az időszakra. Megtudni azt, hogy pl Diótörő és Egérkirály előadás miatt még Dolhai Attila is lejött Fehérvárra megnézni kollegáit. Az alkotó hármas pedig Szurdi Miklós, Szomor György és Valla Attila voltak. Élmény volt akkoriban Fehérváron színházba járni, Szabó Gyulát, Gesztesi Károlyt, Nagy Sándort, Szomor Györgyöt a színpadon látni.

Szomor György My way című dallal énekelte el saját útját. Talán az este egyik legmeghatározóbb pillanata volt, tele volt érzéssel, szárnyalt a hang. Olyan energiák voltak jelen, hogy élmény volt hallgatni. Háttérben a színpadon érdemes volt Dolhai Attilát is figyelni, hogy milyen szeretettel figyeli kollegája, barátja előadását. Itt is érződik, hogy mit is jelent valójában az őszinte barátság.

Dolhai Attila pályafutásának fontosabb szerepeiből is kaptunk ízelítőt, Mozart, Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom, István a király vagy Monte Cristo grófja.

Árnyékdal  - többször hallottam már, több előadótól, de egyedül Dolhai Attila előadásában érinti meg lelkemet és hozza elő érzéseimet, akár korábbi fájdalmaimat. A zene erről is szól, hogy kifejezzük érzéseinket, erőt adjon vagy olykor felszínre segítse az elnyomott érzéseinket. Hihetetlen, hogy amikor látod és érzed, hogy az előadó szíve-lelke is benne van egy dalban és a hangja által eléri azt, hogy az ember olykor újra tudjon érezni, bármennyire is fájdalmas.

Angyal - régen hallott dal, mely visszarepített mindenkit a kezdetekhez, Rómeó és Júliához. Megtudtuk, hogy mennyire is volt nehéz elfogadni a szépfiú karaktert, vagy esetleg ellenkezett... 

Szakcsi Lakatos Bélával való közös munkáról is beszélt Attila, hogy mennyire megtisztelő és felemelő érzés volt. 

Élmény volt hallgatni, mikor a saját filmjéről mesélt, hogy miként is született meg az első verzió a pandémia idején. Miért is büszke az alkotására, milyen az, amikor az ember véleményt formál és ki is áll mellette, még akkor is, ha esetleg a téma kényessége, akár megosztó is lehet. A beszélgetés során is elhangzott, hogy milyen jó érzés alkotni, írni vagy színpadra állítani, aminek megvan a kézzel fogható eredménye. Maga az alkotás is örömteli, de mikor elkészül az a valódi visszaigazolás, hogy megint sikerült maradandót alkotni. 

Helló című saját dal megszületésének körülményeibe is betekintést nyerhettünk. Hiába íródott már 8 éve és kapott ilyen-olyan véleményt szűkebb körben, olykor érdemes a saját megérzéseinkre is hallgatni és elővenni a fiókból egy-egy elfeledett dalt.

Mindkét művészről eddig is tudtuk, hogy milyen sokoldalúak és nagyszerűek, de valahogy a tegnap este során a történeteik, érzéseik által még közelebb engedték magukat a közönséghez, ahogy egymást figyelték, ahogy tudtak örülni a másik sikerének, ez a mai felgyorsult, rideg világban annyira ritka. 

Kovács Adrián  - zongoránál, szinte összekötő, közvetítő kapoccsá vált az este során, tőle is megtudtuk, hogy milyen alkotni, kivel milyen közös munkái voltak. Szintén egy őstehetség, aki Attiláékhoz hasonlóan, szerelemmel mesélt a munkájáról, milyen érzés komponálni, milyen egy előadás zenéjét megírni.

 Másik kedvenc a Monte Cristo duett volt, ahogy az elején Dolhai Attila szeretettel figyelte Szomor Gyurit éneklés közben, megható volt, nehéz szavakba önteni, hogy mire is képes két csodás színész. Elképesztő hangulata volt a duettnek, melynek pillanatát az ember jól becsomagolja, hogy legyen mire emlékezni.

Majd jött az István a király blokk, ahol elég rendesen kieresztették a hangjukat, fenomenális érzés volt. Az energiák rendesen összeadódtak. Véleményem szerint a közönség is nagyon szuper volt, sokat éneklős, sírós-nevetős este volt.

A végén azért az elmaradhatatlan Lehetsz király is előkerült, mely nélkül nem lehet musical est. Zárásként pedig az Azért vannak a jóbarátok hangzott el, mely az egész estét is jellemezte. Barátok, szeretet, tisztelet nélkül mit is ér az élet. Köszönjük a felejthetetlen estét.

Amikor megláttam az eseményt, egyből éreztem, hogy valamiért ott a helyem. Közben azzal is tisztában voltam, hogy még nem vagyok elég erős ahhoz, hogy egyedül menjek, hálás vagyok, mert barátnőm is hasonlóan gondolkozott, hogy erre van szüksége. Így már nem is volt kérdés, hogy tökéletes program lesz vasárnapra.

Az önbizalom, önértékelés, önszeretet téma volt a középpontban. Ha jól belegondolunk, ha mi nem ismerjük és szeretjük önmagunkat, akkor hogyan tudunk bárkit is közel engedni magunkhoz, miként lehet úgy őszintén élni? Olykor muszáj tükörbe nézni és összegezni, hogy kik is vagyunk valójában, pláne ha az életünk esetleg elágazódáshoz érkezik, döntés helyzetbe kényszerülünk, vagy egy tragédia miatt padlóra kerülünk.

Az elmúlt időszakban az életünk alaposan megváltozott. Talán még jobban figyelünk a megérzéseinkre, nevezhetjük akár belső hangnak is. Változunk mi magunk is, fejlődünk, formálódunk és alkalmazkodunk, vagy olykor lázadunk az akadályok ellen. 

Kettősség, ami ezt a napot jellemezte nekem, mert lelkem egy darabja kitépődött, de közben meg tele volt a szívem hálával és szeretettel. Amikor az ember túlélésre megy és mindent szinte robot módjára csinál és próbál nem befelé figyelni, érzéseit nem megélni, akkor sérül és nem tud önazonos lenni. Sok mindent tanultam az elmúlt időszakban, hogy olyan élményeket élhetek meg, amik a lelkemet erősítik és mennyire fontos az empátia, az elfogadás, az ölelés, a meghallgatás. Meg kell élni az adott pillanatot és befogadni a felénk áradó pozitív energiákat.

Egy nap mely érzelmileg levitt a mélyre, olyan embereknek meséltem életem eddigi legnagyobb traumájáról, fájdalmáról, akiket korábban még nem ismertem. Fura volt, mert a legbelsőbb megélt pillanataimról beszéltem, ennek ellenére biztonságban voltam. Olyan szuper kis közösség kovácsolódott össze a nap végére, ahol még a legzárkózottabbnak is sikerült annyira megnyílnia, hogy élmény volt hallgatni, miként is enged betekintést életének egy-egy szegmensébe. Hálás vagyok ezért a napért.

Hallgattam mások történetét és közben azt éreztem, hogy igen én most nagyon jó helyen vagyok. Képes leszek meg fogalmazni a bennem levő gondolatokat. Megviselt az együtt eltöltött pár óra, de közben éreztem azt is, hogy ki fogom nyitni a jelenleg még bezárt ajtót, mely arra az útra visz, ahol lelkileg megerősödve, de visszatérek a régi cserfes, csacsogós, vidám tervekkel teli csajszihoz, aki valójában én voltam. Beengedem újra szívemnek kedves embereket az életembe, érzéseimbe. Azt hiszem most tudtam azóta először úgy sírni, hogy ténylegesen megéltem a fájdalmat.  Az inga és  Mariann segítségével képes voltam el engedni azt az embert, aki a minden volt az életemben. Köszönöm, hogy magamtól beszélhettem és csak minimális kérdést kaptam.

Csoda egy nap volt, hiszem, hogy nincsenek véletlenek, így volt teljes az a pár óra. Nagyon jó lelkek találkoztak, az elején még vadidegen emberek voltunk egymás számára, de a nap végére mindenki mesélt félelmeiről, fájdalmairól, érzéseiről. Tényleg egy közösség lettünk és egymás támaszai/vigaszai voltunk. Manapság annyira ritka ilyen tiszta lelkű, jó energiákkal rendelkező emberekkel találkozni. Olyan jó volna, ha ennek lenne folytatása, ugyanezzel a csapattal. 

Megjegyeztem minden elhangzott mondatot, bátorítást, tanácsot üzenetet. Elraktároztam az ölelést, az egész nap hangulatát, energiáit, mások történetét, és a kő az üzenettel is velem van.

Kedves Mariann, Mikófalvy Orsi és nem utolsósorban Farkas Franciska csodálatos emberek vagytok és egy olyan dolgot hoztatok létre, amire véleményem szerint mindenkinek szüksége lenne.

Egy hosszabb kihagyás után újra Genezis koncert volt a Muzikumban. Dolhai Attila betegsége után ezzel a koncerttel tért vissza, hihetetlen nagy lendülettel. Amikor az ember szervezete jelzi, hogy meg kell állni ahhoz, hogy újra és újra egészségesen tudjunk alkotni tovább. Van amikor az embert szíve viszi előre és az akarat meggyorsítja a gyógyulást, hogy lehetetlen nem létezik címmel. 

Sokkal lazább, fesztelenebb volt ez az este, mint az első alkalom. Az az összhang, ami a zenészek és Attila között volt,mely biztos alapot adott az egész bulinak. Az ember akkor tud igazán Önazonos lenni, ha olyan emberek társaságában van, akikkel igazán jól érzi magát, nem kell visszafognia magát, hagynak egymásnak teret.

A lemezen található dalok bepillantást engednek Attila gondolataiba, érzéseibe, olykor még vágyaiba is. Miként is élte meg azt az időszakot, amikor bejelentette, hogy nincs több musical. Akik követik munkáját és valamennyire is ismerik, érteni fogják, hogy miről is szól valójában az Így volt. 

Jöhet bármilyen akadály, ha a szívünk helyén van, akkor az jó irányba vezet minket. A zene mindenre gyógyír, vannak olyan energiák, amik összeadódnak, és azokban a pillanatokban nem érzed a fájdalmat, nincs teher, ami nyomná a vállad, a problémák otthon maradnak. Néha ki kell szakadni a mókuskerékből, vissza kell tölteni az energiákat, a motivációt. Minden egyes Genezis koncerten azt érzem Dolhai Attilán, hogy Önmaga lehet, nem kell megfelelnie a színháznak, rendezői utasításnak. Abban a bő másfél órában fesztelenül él szabadon. A zene maga a csoda, képes érzést, hangulatot közvetíteni. Vasárnap este jó volt észlelni, hogy kiből mit vált ki egy-egy dal. Mosoly, szomorúság, szabadságérzet mind-mind megjelent az arcokon. 

Lelkiállapotunk és az adott hangulatunk is nagyban befolyásolja az este hangulatát. Amikor csak szimplán sodródik az ember, amikor nem tervezi meg az egészet csak hálásak vagyunk, hogy ott lehettünk aznap este. Amikor nyílik az ajtó és pillanatok múlva azt veszed észre, hogy ott állsz az első sorban és várod, hogy kezdődjön a koncert. Jó volt az estének részese lenni

Annyi igazság van minden egyes dalban, hogy szerintem mindannyiunknak van most egy-egy dal, ami jellemzi a jelenlegi életszakaszát.

Helló Te vagy egy új jó barát - Egy igaz barátság alapja a bizalom és az őszinteség, kölcsönösen érdekel, hogy miként is tudsz szeretni, mikor nevettél utoljára Tényleg létezik igaz barátság? Vajon életünkben megtaláljuk az igaz barátainkat. Tartós lehet-e a felnőttkori barátság. Jó érzés, hogy a dalt hallgatva van kire gondolnom, hogy van olyan barátom, akiről tudom, hogy érdekli, vajon mikor nevettem igazán, mikor sírtam. Miként is szeretek, hogyan tudom kifejezni a gondolataimat és a másik szemébe elmondani, hogy miként is szeretek. Lehet ez egy új párkapcsolat, vagy művész és közönsége közötti kapocs.Ez a dal akár szimbóluma is lehetne a Genezis koncerteknek, hiszen ennél a dalnál teljesedik ki az "egymásra hangolódás" Dolhai Attila és közönsége között, mindez kitart az este végéig.

Színpad a szeretőm - Ahol igazán jól érzem magam, varázs, ami él. Szív súlytalanul elszabadul. Hitből lesz tutajom, s vágyból evezőm. Mágikus hely a színpad, ahol el tudok rejtőzni, de akár meg is tudom mutatni, hogy mit is érzek valójában.Hiszen így vagyok csak én. Ez jelenti számomra a biztonságot, de van lehetőségem megismerni a vágyódás mámoros édes ízét. 

Mi van még - Rossz nap vagy egy kereszteződéshez érkeztél meg életedben, ahol döntést kell hoznod. Mindenkinek van olyan napja, amikor eleged van mindenből, olyan mint egy rossz álom, néha egy felmondás lehet valós is, ami akár megkönnyebbülést is jelenthet. Ráadásul pont a koncert napján is hasonlóan éreztem magam, hogy mi jön még, bármi is történik akkor is megyek, nincs olyan akadály, ami megakadályozhatna ebben.

Ha volna kedved, méltó zárása volt az egész koncertnek. A dal során mintha megállt volna az idő, a tekintetek találkoztak, az érzés leírhatatlan. A közös éneklés mindig visszatölti az ember lelkét.

Sok-sok kedvenc hangzott el, visszatért a régi nagy kedvenc Zöld a bíbor és fekete. Azt hiszem jelen esetben, hiába is minden nézőpont kérdése, úgy vélem csak egyetlen egy létezik, frenetikus este volt. 

Addig jó nekünk, míg a "szív muzsikál"

Hatvan éves jubileumát ünnepli az első James Bond film. A jubileum alkalmából Budapesten egy James Bond filmzenéket és betétdalokat felvonultató produkció várta a közönséget. Március 19-én, akik ott voltak a Papp László sportarénában, Ők sikeresen beléptek a 007-es ügynök exkluzív világába.

A Budapesti Operettszínház és a Csimborasszó Production, a Danubia zenekar közreműködésével bemutatja:

The Best of Bond Symphonic

Grandiózus látvány 61 fős szimfonikus zenekar

Látványtervező: Somfai Péter

Karmester: Tassonyi Zsolt

Rendező: Homonnay Zsolt

Est házigazdája: Kautzky Armand

A Danubia Zenekar mellett Dolhai Attila, Polyák Lilla, Janza Kata, Homonnay Zsolt, Füredi Nikolett és Nádasi Veronika a Budapesti Operettszínház művészei teszik teljessé az élményt.

Kik is alakították James Bondot James Bond maga a stílus megtestesítője az igazi férfias férfi, minden nő álma, igyekeznek ez alapján kiválasztani a színészt. 

Az első színész, aki életet adott ennek a titkos ügynöknek a mozikban, Sean Connery volt és segített megformálni mindazt, amit a népszerű kém Ian Flemming regényeiben közvetített. Elegáns, hideg, számító és kérlelhetetlen srác, azzal a jellegzetes csábító ponttal (bár egyes szalagokon túl messzire megy).

Vajon mit is jelent a James Bond életerzés?

A gentlemenek világát, a klasszikus elegancia jellemzi, a luxus, szép nők, izgalom, akció, mesés tájak, kiszámíthatlan szituációk...stb.  Ahol a nő igazán nőnek érezheti magát. Ki ne vágyna rövidebb-hosszabb időre csillogásra, nőiességre, izgalomra?

James Bond avagy a 007-es ügynökről nemtől függetlenül mindenki hallott már, és mindenki látott már legalább egy filmet. 

James Bond, avagy 007-es ügynök minden idők egyik legmeghatározóbb és legmarkánsabb karaktere. Nincs olyan férfi, aki kicsit is ne szeretne James Bond tulajdonságokkal rendelkezni, és nincs olyan nő aki ne szeretné legalább egyszer James Bond figyelmét elnyerni.

Filmzene, amit különleges figyelem kísér, hogy a soron következő film zenéjének vajon ki is lesz az előadója, mennyire illik az egész milliőhöz. 

Az este során 24 dal hangzott el, melyek közül párat fel is sorolnék:

Shirley Bassey: Goldfinger (1964)

Minden idők egyik legismertebb Bond-klasszikusa, filmben és zenében egyaránt, ami elindította azt a mai napig tartó tendenciát, hogy az egyes részek betétdalait mindig az épp aktuális kor popsztárjai adják elő. Bassey még további két alkalommal énekelt Bond-slágert („Diamonds Are Forever”, „Moonraker”), de kétségtelenül a "Goldfinger" sikerült a legjobban a három közül.

 Tom Jones: Thunderball (1965)

A szám címe eredetileg „Mr. Kiss Kiss, Bang Bang” volt és szintén Shirley Bassey énekelte volna el. Miután azonban újraírták a szövet, hogy az megegyezzen a "Tűzgolyó" című film címével, már Tom Jonest kérték fel, hogy előadja a dalt, aki a szám végén hallható kitartott hang kiéneklése után állítólag ájultan esett össze a stúdióban.

James Reed - Diamonds are forever (1971)

Egy újabb Barry–Bassey-gyöngyszem, ezúttal a női lélek, a gyémántok és a férfiak összefüggéseiről. 

 A-ha: The Living Daylights (1987)

A norvég szintipop csapat dala lett a Halálos rémületben című film zenéje, mely igazán lendületes.

Gladys Knight: Licence to Kill (1989)

Hat év kihagyás után először jelent meg Bond-film az „Aranyszem” formájában, amely arra volt hivatott, hogy feltámassza és ismét menővé tegye a ’80-as évek végére egyre gyengébbé váló, haldokló szériát. Így aztán természetesen a betétdal elkészítését sem bízták akárkikre, szerzői a U2 két tagja, Bono és The Edge voltak, előadónak pedig nem kisebb nevet kértek fel, mint a legendás Tina Turnert, aki végül karrierje egyik legnagyobb slágerét köszönheti a Bond-franchise-nak.

Sheryl Crow: Tomorrow Never Dies 1997

A holnap markában c. részhez vette fel a Tomorrow Never Dies c. dalt, amit 1998-ban Satellite és Golden Globe, 1999-ben Grammy-díjra jelöltek.

 Garbage: The World Is Not Enough (1999)

A Shirley Manson vezette Garbage elektronikával keveredő, szimfonikus hangzású slágere, amelyet „A világ nem elég” című részhez készített el a zenekar, nem csak zeneileg egy ízig-vérig Bond-betétdal, hiszen szövegét az a Don Black jegyzi, aki korábban olyan 007-es filmek főcímzenéihez írt szöveget, mint a „Tűzgolyó”, a „Gyémántok az örökkévalóságnak” vagy „Az aranypisztolyos férfi”.

 Chris Cornell: You Know My Name (2006)

A Soundgarden tragikus sorsú énekese közel 20 év után az első férfi előadó volt, aki Bond-betétdalt énekelt, méghozzá a „Casino Royale” című film kapcsán. Így talán nem meglepő, hogy Cornellre Tom Jones-féle „Thunderball” és a Paul McCartney-féle „Live and Let Die” gyakorolta a legnagyobb hatást a szám elkészítésekor. Chris Cornell és a You Know My Name (Casino Royale – 2006) szintén begyűjtött egy Grammy-jelölést. A Soundgarden néhai frontemberéhez köthető dalt a rajongók a franchise egyik legütősebb szerzeményének tartják.

 Adele: Skyfall (2012)

Minden idők egyik legsikeresebb és legjobbnak tartott Bond-dalát tette le az asztalra a brit énekesnő, amit a „Skyfall” című részhez készített el, majd dobott piacra a „Dr. No” megjelenésének 50. évfordulóján. A szám több rangos zenei elismerést is bezsebelt, köztük Oscar-, Golden Globe-, és Grammy-díjjal is jutalmazták.

Hihetetlen látványvilág fogadta a közönséget, minden egyes dalhoz illő kivetítés volt látható, ami még inkább emelte az este hangulatát. A zenekar játéka a táncosok minden egyes megmozdulása a profizmusról árulkodott, de közben mégis könnyed és légies volt. Valójában az este során 3 Bond volt jelen, hiszen Dolhai Attila és Homonnay Zsolt mellett, a legismertebb magyar James Bond hang - Kautkzy Armand volt a házigazdája az estnek.

Füredi Nikolett, Janza Kata, Nádasi Veronika és Polyák Lilla világszínvonalúan énekeltek, káprázatos volt, látszott rajtuk, hogy azonosulni tudnak a dalokkal. Olyan dalokat énekeltek, melyeket mindenki ismert, örök élmény marad számomra, hogy ott lehettem ezen az estén. Minden egyes dalnak nagyon erős kisugárzása van, mely az előadásmóddal összeadódva, olyan energiák és erő szabadult fel, hogy szívet-lelket melengető volt. Operettszínház kiválóságairól, ódákat lehet írni, de ott vasárnap az Arénában szárnyalt a hang. Dolhai Attila és Homonnay Zsolt is nagyon élték a zenét, az eleganciát a csinos hölgyek társaságát. Az este során egy motor és egy autó is segítette a "magyar Bondokat".

A koncert végén volt lehetőségem ott lenni a pezsgős koccintáson, mely úgy gondolom méltó zárása volt a James Bond életérzésnek.  

Homonnay Zsolt újfent rendezőként is bizonyított, nagyon remélem, hogy lesz folytatása ennek az estének. Öröm ünnep volt a vasárnap este, nemcsak a csillogásnak, hanem a zenének és az önfeledt szórakozásnak! Kívánok még a csapatnak sok-sok koncertet az Arénában.

A megszokott szlogen az ikonikus italrendelés is elmaradhatatlan volt az este végén: Rázva nem keverve!

 Forrás:

https://port.hu/cikk/zene/ime-a-15-legjobb-james-bond-betetdal/article-77370

https://funzine.hu/2020/02/17/have-fun/a-10-legjobb-james-bond-dal/

2023 február 24-én került megrendezésre - Rock farsang buli keretein belül a legújabb Dolhai Klub. Az este során, Demjén Ferenc, Charlie, Földes László Hobo, Edda, Piramis és Kathago legnagyobb slágerei hangoztak el. Véleményem szerint korosztálytól függetlenül, mindenki megtalálta számára kedves dalt, vagy korszakot.

A koncert elején a kivetítésnél már érezhető volt, hogy ismét egy csodálatos estének lehetünk részesei. A megjelenő felvételek láttán azaz, érzés megfizethetetlen, mikor rádöbbensz, hogy szinte mindegyik jelenetre emlékszel, mert ott voltál, vagy egy régi kedves ismerős jelenik meg Attila mellett, mint pl Szabó Dávid, szívet-lelket melengető pillanat.

Nosztalgiázni jó, Edda dalok a kamaszkoromat idézték fel és az akkori érzéseimet, hogy ezekre a dalokra még mindig jó bulizni. Egy 2010-es koncert sorozat állomásai villannak be, hogy milyen sok városban és ezáltal remek koncerten járt az ember. Ennek a legemlékezetesebb állomása számomra Miskolc, a Minden Sarkon álltam már dalnál bevillant az akkori közös éneklés, hogy milyen jó is volt. Az élet olykor-olykor ismétli önmagát, hiszen most is, ugyanúgy volt közönség énekeltetése, mint anno 13 évvel ezelőtt. Koncert végén beszéltünk is erről páran, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy akkor is és most is, újból ott ülhettünk a közönség sorai között. Fura érzés kimondani, hogy ezen idő alatt felnőtt egy generáció. de közben felemelő is, mert szívünk tele élménnyel. 

Demjén Ferenc és a jellegzetes stílus, fekete paróka, napszemüveg, mely párosítva az egyedi tánc technikával. Itt siófoki koncert jelent meg, hogy az is milyen szuper időszak volt. Szerintem szem nem maradt szárazon, annyira zseniális volt. Élmény volt hallgatni, Derzsi Zsolt és Nagy Zsolt Liszi zenekari tagok is vették a lapot és csapták le a poénokat. Érződött rajtuk, hogy összeszokott bandává kovácsolódtak Attilával.

Charlie és a rekedtes hang is megjelent az este során, ami ismét fergeteges volt. Közben jöttek a storyk, az emlékek. Nagyon jól fel volt építve az egész.

Kezdetek Karthago - Apáink útján, milyen volt a "közös turné". Valahogy sodródott az ember az ismert dalok tengerében.

Kedves emlék számomra még az a jelenet is a nézőtérről, Hobo dal hallgatása közben, arra lettem figyelmes, hogy egy úriember a telefonjával veszi fel a dalt. 

Piramis - Ha volna két életem dalnál egy Átriumos önálló est képe ugrik be, ahol Attila akkori zenész társa Csiszár Ferenc "Csiszi" megjegyzi, hogy Opera mi? Vagy egy fejezet lezárását jelentő váci búcsúkoncert. Szerencsére az idő bebizonyította, hogy nem volt végleges a döntés.

Úgy gondolom, aki jól akarta érezni magát, az jól is érezte, aki meg nem, talán jégből van. Nagyon nehéz volt ülve maradni, hiszen a boogie rendesen a lábunkban volt. Nem a megszokott felépítésű koncert volt, de ez most így volt szuper. Jó volt hallgatni a történeteket, melyek színesítették az este hangulatát.

Köszönet a képekért Art&Lens-nek!

1. Milyen érzés volt először megnézni az Örök Hűség film(edet)?

Már nagyon vártam, hogy egyben láthassam. A forgatás alkalmával volt egy rendezői monitor, amin Iványi Marcell a film rendezője nézte a felvételeket, én is folyton ott lebzseltem és nagyon szép képi megfogalmazásokat láttam, ígéretesnek tűnt. Bár Marcell mondta, hogy sajnos azt a minőséget amit ott láttunk nem fogja tudni visszaadni a tv képernyője, erre számítva is boldogság volt egybe nézni. Nem a képi minőséget vártam, hanem hogy meg fog e érinteni a történet vagy sem. Nem egyedül néztem hanem a többi alkotóval. Marcelltől feladatul kaptuk, hogy jegyzeteljünk, ha bármi zavarna minket. Az első néhány percben még meg akartam felelni ennek a felhívásnak, aztán nem tudtam tovább ezzel törődni mert beszippantott a film és nézővé váltam és megvallom többször összeszorult a torkom a film alatt. Nagyon boldog voltam amikor azt láttam, hogy nem csak rám van ilyen hatással hanem a mellettem ülőkre is. Ki előbb ki később, de nem tudtak megfigyelők maradni.

2. Van-e esetleg másik olyan történelmi esemény, vagy korszak, amiről szívesen írnál?

Igen van több is. Egyenlőre azonban annyi feladatom van az Operettszínházban, hogy nem igen jut rá idő. Talán majd a nyáron.

3. Hogy érzed magad a színházban, hiszen a musicales és az operettes szekcióban is egyaránt mozogsz? Hogyan éled meg, h frissül és fiatalodik a társulat?

Köszönöm jól! Úgy érzékelem, hogy a közönség szereti amit lát és hall. A most futó előadások mind az operett rajongók, mind a musical rajongók tekintetében tartogatnak újdonságokat és sikeres előadásokat. Lásd Jekyll és Hyde, Marica grófnő, János Vitéz. Sikeres gála sorozaton vagyunk túl ahol a közönség egyértelműen jelezte tetszését mindkét műfaj tekintetében.
A társulat frissülése és fiatalodása záloga a folytonosságnak ezért ezt el kell fogadnunk. Nyilván valóan vannak, akik majd ebből a frissítésből lemorzsolódnak és vannak, akik tovább viszik ezeknek a műfajoknak a sajátosságait, hagyományait. Arra gondolsz hogy zavar e az idő múlása? Nem szabad ezzel törődni, ez van! Ezért kár sajnálkozni. Azzal kell foglalkozni, ami feladat előttem áll és meg kell találni az új kihívásokat, örömöket. Különben az elégedetlenség és a boldogtalanság útjára lépünk, aminek véleményem szerint nincs motiváló hatása.

4. Mit üzennél a kamaszkori énednek? Szerinte is jó úton jársz?

Nem tudom, hogy jó úton járok e, ezt látom helyesnek. Majd kellő távolságból visszanézve tudjuk megállapítani. A kamaszkori énem is tele volt kérdésekkel, pont mint most. Valóban ezt kell csinálnom? Jól döntök e? Nem volna egyszerűbb, ha más valamibe fognék? Mi a küldetésem? Miért születtem? Van e a sorsomban elrendeltetettség, vagy magam vagyok a kovácsa? Vajon a sikerért mit kér majd az élet cserébe? Lehet e egyensúlyba tartani ezt az egészet? Szóval ezek a kérdések állandók. Talán a mögöttünk hagyott tapasztalatok valamennyit tompítanak és erősítenek, felkészítenek az előttünk álló dolgokra. Egy a biztos a Jóistenre számíthatok, számíthatunk. Ha Ő a fókusz, akkor nagyon nem hibázhatok. Az a kérdés, hogy a bennem lévő egot mennyire tudom kordába tartani. De az a tapasztalatom erről, minél többet foglalkozom magammal, annál magányosabb és így boldogtalanabb az életem.

5. Mesélnél a Dolhai Klubról, a logóról, az új arculatról? Kik segítenek, h minél jobban tudj érvényesülni a színházon kívüli munkásságaidban is?

Na látod és itt egy valós példa az egó harcáról, érvényesülésről „Dolhai Klub”. Na jó a viccet félre téve. Nem magam miatt csinálom. Úgy tűnik, erre szükség van. A közönség igénye állandó a találkozásra, beszélgetésre, hogy viszonylag kötetlenül lehessen feltenni kérdéseket anélkül, hogy az utcán állva a művészbejárónál, hidegben, fázva, sietve, felületesen érintsünk témákat. Tettem erre egy kísérletet, hogy ez valóban így van e. Eddig úgy tűnik igen. Ez egészen addig fog tartani, míg el nem fogynak a kérdések, és lesz energia ezekre találkozásokra készülni. Hiszen készülni kell, zenei anyagok összeállításában, téma keresésben, mi köré épüljön a zenei világ és a beszélgetés is, Hogyan? Kivel? Mit? Egyedül viszont nem megy, vannak segítőim, akik az első pillanatban támogattak és szép lassan kialakult egy csapat, aki gondoskodik az internetes felületen való megjelenésről, tartalmat gyártanak, felvesznek, vágnak, kezelnek, fejlesztenek, kommunikálnak, öltöztetnek, sajtóznak, szerveznek, egyeztetnek, menedzselnek, velem és olykor helyettem is gondolkodnak, megoldanak.
Szóval a csapat irányítója a menedzserem, - szervező, tartalomgyártásért pl. Art&Lens felelős, stylist, sajtós, netes asszisztens alkotják a hátteret.
A logó tekintetében szerettem volna, ha van egy állandóan jól beazonosítható védjegy ami nem kizárólag a Klubra vonatkozik és megcsinálták. Az új arculatot is ez a csapat alkotta meg közös munkában remélem mindannyiunk örömére. Köszönet nekik!

6. Mit jelent számodra a Genezis lemez? Mi kellett ahhoz, hogy egy ennyire őszinte lemez születhessen?

Most mögöttünk lévő szuper koncerteket jelent, amit minél többször szeretnék megismételni. Szeretném, ha minél több ember megismerné ezt az anyagot. A dalok születésének pillanatában az alkotási vágy nagyon erős volt bennem. Hogy miért pont ezek a dalok születtek azt hosszú lenne itt felsorolni, de aki meghallgatja, vagy ismeri már a dalokat azok számára egyértelműek a motivációk.

7. Várható-e a Genezis lemeznek folytatása?

Igen készülnek új dalok, de ennek az anyagnak a széleskörű megismertetésével még adós vagyok, ezen dolgozunk most és remélem az újdonságokról is hamarosan beszámolhatok.

8. Mi volt az első igazi koncert élményed, ami után eldöntötted, h Te is zenész/énekes szeretnél lenni?

Nem kötődik egy konkrét koncert élmény ehhez a döntéshez. De találkozás igen. A bátyám dobolt, és nálunk volt a próba. Úgy vártam a zenészeket mintha hozzám jöttek volna, persze nem. Mindig ott lábatlankodtam, amikor próbáltak és nagyon szerettem azt ahogy megszólaltak a hangszerek és úgy éreztem ezt én is szeretnem.

9. Milyen érzés a Dolhai Klub “osztályfőnökének” lenni?

Osztályfőnök? Jó érzés, hogy egyre bátrabban mernek kérdezni, akkor is ha a téma kényes. Jó érzés, hogy a színpad nem tűri el a mellébeszélést és az ember kénytelen őszintén válaszolni.
Az interakció mindig inspirálólag hat. Nem gondolom hogy főnök lennék, többször érzem magam alanynak aki vizsgázik, hogy ma mivel készültél.

10. Milyen célokkal indultál neki a lemez elkészítésének?

Dalokat, dalszövegeket akartam írni. Sokszor arra ébredek, hogy motoszkál bennem egy dallam, vagy egy gondolat és kényszeresen feléneklem, lejegyzem ezeket a sorokat. Ezek legtöbbször csak foszlányok, de olykor egybe hallok valamit teljes valójában. Akkor nagyon ideges leszek, hogy ezt nem tudom leírni, nem tudom szétválasztani a hangszereket, ahhoz hogy leírjam. Van úgy, hogy utazás közben történik mindez, vagy sportolásnál, vagy garázstakarításnál, fűnyírásnál. Olyankor előkerül a telefon és gyorsan rögzítem, amíg el nem illan, aztán majd később előkerülnek ezek az egy-egy sorok és feldolgozódnak, persze ha jut rájuk idő. Szóval ez nem egy cél, hanem az ihlet által megszületnek a gondolatok, amikkel úgy érzem kezdeni kell valamit. Arra gondoltam ha már vannak, akkor szülessen belőlük dal. Hát valahogy így…

10+1 Milyen terveid vannak az elkövetkező időszakban a Genezis anyaggal? Dolhai Klubon kívül hallható lesz-e még valahol esetleg a nyár során?

Szeretnék 2 dalból videóklipet forgatni. Szeretném, ha játszanák a rádiók és bővülne az albumot ismerők, szeretők tábora ezen dolgozunk. A nyáron kiemelkedő projekt a Margitszigeti Szabadtéri Színpad Best of Dolhai koncertje, amire már elkezdődtek az előkészületek. 20 éve a zenés színházak színpadán egy összefoglaló koncert, amiben szándékaim szerint a tervezett jövőt is meg tudjuk majd mutatni, de természetesen a Genezis album dalai is megszólalnak reflektálva a színházi szituációkra.
Mind e mellett a Dolhai Klub nyáron szünetel. Koncerteket augusztusra Balatonfüredre és késő nyárra, valamint őszre szervezünk.

Külön köszönöm Art&Lens csapatának a fénykép felhasználását. Dolhai Attilának meg köszönöm az idejét és türelmét, amit rászánt az interjúra. 

Először is csak annyi, hogy volt egy Dolhai klub, ahol elhangzott az a fránya kérdésem. Ki is valójában Dolhai Attila és nem a Wikipédia szerint....  Kellett nekem ennyire kíváncsinak lennem. A kérdés nem tűnik bonyolultnak, de ha magunknak tennénk fel ugyanezt a kérdést, akkor tudatosulna igazán bennünk, hogy ez valójában kőkemény önismeret. Mennyire merünk vagy akarunk megnyílni a másik előtt? Mennyire ismerjük igazán magunkat? 

Ez az a  kérdés melyet már korábban egy Átrium esten feltettem, akkor picit poénkodva, zavarban táncba menekülés lett a vége. Most leblokkolás és  az a tekintet - azt hiszem, megmarad, talán benne is volt a válasz

Mi nézők a dalok által ismerhetjük meg Dolhai Attilát, illetve egy-egy beszélgetés alkalmával tapasztalhatjuk meg, hogy ki is Ő valójában. Akkor látjuk meg egy ember valódi arcát, ha nem csak nézünk, de látunk is, akkor észleljük érzéseit, hangulatát, hogy mikor boldog és mikor feszeng...stb. Meghalljuk a hangját és ha a dalszövegek mögé látunk, akkor észrevehetjük, hogy valójában, hogy is van a másik fél. Erre a legjobb példa véleményem szerint az első Dolhai klubban elhangzott dalok összessége, amiről személyesen is beszéltünk, hogy mi is volt a koncepció.

Ha valakit ismersz már valamennyire, akkor érzed, látod, hogy mennyire őszinte egy-egy megmozdulása vagy mondata. 

Egy embernek hány arca is lehet valójában?  A színész, a zenész, az író, és nem utolsósorban magánember. Hogy lehet ennyi felé maximálisan helytállni?

Lehetetlent nem ismerve halad előre álmai felé, aki mindig képes a megújulásra. Mindig van cél és a maximalizmusa töretlen, de közben egy-egy Genezis koncert során találkozhatunk azzal az énjével, ahol minden megmozdulása zsigerből jön. Ahol nem kell a féket behúzni, csak sodródni az este hangulatával,  a közönséggel, amikor "elgurulhat a gyógyszer".

A szókimondó, vagy aki idővel belátja, hogy rossz döntést hozott. Olykor kell az a pofon. A hiú férfi, nehogy már ne én legyek a középpontban, a szétszórt, a bohém fiú, a "tanár", aki közös éneklésre hívja a közönségét. A maximalizmusra törekvő színész, író, zenész, énekes egyben. Az érzékeny, a dühős, a csalódott, a boldog Ember.

Mi van még?

Az erő, oly mindegy, hogy Hej cigányt, Szebb volt, mint régent, Zene az vagyok ént, a Puccos taligát, a Zöld a bíbort, vagy az Adrenalint énekli. Az energia, a pörgés, a szemekben a csillogás az ugyanaz. Érezhető, hogy igen ez vagyok én, így tudok mulatni, amikor önmagam lehetek.

Szabadság érzete - Ha volna két életem, Muzsikus lelkek - a bohém életérzés. Műfajtól függetlenül is lehet ugyanazt érezni, ahol nem kell megjátszani magunkat. Egy-egy Genezis koncert során megtapasztalhatjuk azt is, hogy milyen is amikor nem kell szerepet játszani, amikor igazán önazonos tud lenni.

A vallás, az otthonról hozott értékek, valahogy mindig visszarántják a földre, hogy nem szabad teljesen elszállni. 

A kezdet Mozart vagy Rómeo megformálása kinyitott egy kaput és az évek során, ahogy haladt előre nyitott  meg több kaput, hozta meg az olykor még néha eltűnő önbizalmat is, hogy igen erre is képes vagyok. Ha lehetőségem van, miért ne mutathatnám meg mindazt, ami bennem van, a rocker énem vagy azt az embert, aki képes egy történelmi jelentőségű eseményről írni, melyből film is készült. Miért ne mondhatná ki, hogy igen Büszke vagyok az Örök hűségre.

Ha tisztában vagyunk gyenge pontjainkkal és önirónikusan saját magunkat ki tudjuk figurázni, akkor már egész közel járunk ahhoz, hogy megtudjuk, kik is vagyunk. Ha fel merjük vállalni érzéseinket, véleményünket, akkor még őszintébb képet tudunk mutatni magunkról. Hogy kik is vagyunk valójában, a lényeg, hogy tükörbe tudjunk nézni és elégedettek legyünk a látottakkal. Amikor nincs manír, nincs álarc, nincsenek korlátok, akkor látjuk meg az ember valódi jellemét.

Az évek során rengeteg dalt énekelt, melyek formálták személyiségét. Sokat fejlődött a kommunikációs készsége, véleményem szerint nyitottabb a közönségével, ezáltal kialakult egy kapocs.

Megtanultuk, hogy a Klasszikust pontosan kell idézni, lehet az Wikipédia, vagy akár egy dal. Nem kívánunk mást, csak ennyit:

"Az légy, aki vagy, érezd jól magad"

Ahogy említetted: "Gyere el előadásra, hallgasd meg a dalaim és az vagyok én". Ilyenkor azért nem nehéz szót fogadni, szóval voltunk előadáson, koncerten, ismerjük a dalaid, szerencsére azért ennél több vagy. Ki is vagy valójában? Azt a lelked mélyén csak Te tudhatod, mi csak egy-egy szeletet látunk belőled, de ez így van jól. 

 A rajzot Sárik Edit készítette, jelen esetben a gitár is kifejezi Attila személyiségét.

2023 január 12-én a Muzikumban került megrendezésre Dolhai Attila szülinapi Genezis koncertje. Sokan izgatottan vártuk, hogy vajon milyen is lesz? Lehet-e fokozni az első pesti szeptember 30-ai álló bulit. Örömmel jelentem, hogy igen sikerült, sőt ezen az este igazán érezhető volt Attila és közönségének összekapcsolódása, energiák összeadódtak, nagyon erőteljes önfeledt buli volt. Amikor csak sodródsz, szíved-lelked vezet, amikor megszűnik a tudatosság, a megfelelési kényszer, mikor nem foglalkozol esetlegesen elfeledett szöveggel, hiszen a közönség úgyis tudja a dalokat, amúgy is mindig az aznapi szöveg érvényes. Nincs más előtérben, csak jól érezni magunkat, itt minden adott volt ahhoz, hogy fergeteges buli legyen.

Sokkal lazább, fesztelenebb volt ez az este, mint az első alkalom. Az az összhang, ami a zenészek és Attila között volt,mely biztos alapot adott az egész bulinak. Az ember akkor tud igazán Önazonos lenni, ha olyan emberek társaságában van, akikkel igazán jól érzi magát, nem kell visszafognia magát, hagynak egymásnak teret.

A koncert előtti napon volt a Kálmán Imre teátrumban a Közelebb c. est, melynek egyik vendége Dolhai Attila volt. Jó kis hangolódás volt a másnapi koncertre. Attila beszélt arról, hogy miért is szeret írni, hogy mit is jelent neki, csak nehéz időt szánni rá. Véleményem szerint akkor tudunk maradandót alkotni, ha nem versenynek vagy kényszernek tekintünk az írásra. Úgy öröm bármiről is írni, ha hagyunk időt magunknak, akkor igazán ki tudunk bontakozni és képesek vagyunk maradandót alkotni.

Az írás öngyógyító folyamat, nagy bátorság kell ahhoz, hogy megfogalmazzuk érzéseinket, félelmeinket, megélt pillanatainkat, hogy mire vágyunk igazán, vagy mi is fontos az életben. A Genezis lemez hűen tükrözi mindezt, érdemes a szövegre odafigyelni, hiszen szerintem mindenki magára ismer egy- egy dal során.

Genezis nekem egyet jelent az Önazonossággal, amikor a szív és érzések végre elszabadulnak

A lemezen található dalok bepillantást engednek Attila gondolataiba, érzéseibe, olykor még vágyaiba is. Miként is élte meg azt az időszakot, amikor bejelentette, hogy nincs több musical. Akik követik munkáját és valamennyire is ismerik, érteni fogják, hogy miről is szól valójában az Így volt. 

Este során valahogy értelmet nyert a lemezről az a gondolat, hogy mit is jelent igazán, hogy "hitből lett tutajom", amely rávezetett arra az útra, ahol elhihetem, hogy eljutottam már arra a szinte, hogy nem kell bizonyítanom és bizonyos esetekben megfelelnem másoknak.

Helló Te vagy egy új jó barát - Egy igaz barátság alapja a bizalom és az őszinteség, kölcsönösen érdekel, hogy miként is tudsz szeretni, mikor nevettél utoljára Tényleg létezik igaz barátság? Vajon életünkben megtaláljuk az igaz barátainkat. Tartós lehet-e a felnőttkori barátság. Jó érzés, hogy a dalt hallgatva van kire gondolnom, hogy van olyan barátom, akiről tudom, hogy érdekli, vajon mikor nevettem igazán, mikor sírtam. Miként is szeretek, hogyan tudom kifejezni a gondolataimat és a másik szemébe elmondani, hogy miként is szeretek. Lehet ez egy új párkapcsolat, vagy művész és közönsége közötti kapocs.

Legyen a Tiéd - A mindenről szól, gondolat a fejemben, szemem a sötétben, ami valójában egy kapcsolat alapját is jelenti a bizalmat, ami a legfontosabb és legerősebb pillére a létezésnek. Tiéd vagyok teljesen, bízom benned a megérzéseidben. Ez nem önfeláldozás, hisz erről szól a szerelem. A bizsergés érzése, majd lépésről-lépésre haladva közösen építve fel a kapcsolatot, de ehhez két emberre van szükség. Hiába adnék oda mindent, még akkor is, ha megáll a ritmus a szívben, ha a másik fél nem így érez. 

Színpad a szeretőm - Ahol igazán jól érzem magam, varázs, ami él. Szív súlytalanul elszabadul. Hitből lesz tutajom, s vágyból evezőm. Mágikus hely a színpad, ahol el tudok rejtőzni, de akár meg is tudom mutatni, hogy mit is érzek valójában.Hiszen így vagyok csak én. Ez jelenti számomra a biztonságot, de van lehetőségem megismerni a vágyódás mámoros édes ízét. 

Az Őrző várost hallgatva egy videó klip kockái villannak be. Reggelente, mikor még csend van munkába menet, néha meghallgatom, ez az én időm. A városból kifelé sétálva múltam jelenik meg. Úgy gondolom, hogy mindenkinek van egy-egy nem megfelelően lezárt, vagy újrakezdett kapcsolata. Hogy vajon mi is helyes? Kisétálni az eddigi életünkből, vagy visszatérni/maradni a jól megszokott életünkben. A dilemma, kérdések cikáznak az ember fejében, de közben a szívet melegség tölti el, hiszen van kihez kötődni. 

Mi van még - Rossz nap vagy egy kereszteződéshez érkeztél meg életedben, ahol döntést kell hoznod. Mindenkinek van olyan napja, amikor eleged van mindenből, olyan mint egy rossz álom, néha egy felmondás lehet valós is, ami akár megkönnyebbülést is jelenthet. Ráadásul pont a koncert napján is hasonlóan éreztem magam, hogy mi jön még, bármi is történik akkor is megyek, nincs olyan akadály, ami megakadályozhatna ebben.

Az utolsó dal, Ha volna kedved, méltó zárása volt az egész koncertnek. A dal során mintha megállt volna az idő, a tekintetek találkoztak, az érzés leírhatatlan. Szinte tapintható volt, hogy a közönség akarva akaratlanul eggyé vált és csak csendben hallgattuk és gondoltunk arra, aki számunkra fontos. Jelen esetben az energiák összeadódtak és az addigi önfeledt táncolás, ugrálás megszűnt, de közben szívünk-lelkünk megtelt melegséggel, jósággal, tisztasággal. 

Mivel szülinapi koncert volt ezért Attila zárásként kapott tortát tűzijátékkal, Genezis borral,  illetve egy tabló jellegű táblát, melyen az estre jegyet váltók profil képei szerepeltek, kivételesen most mi dedikáltunk Attilának.

Kívánom még, hogy legyen még sok-sok ilyen fergeteges koncert és a Muzikum legyen törzshelye, ezeknek az estéknek, persze a Dolhai klub mellett! 

Köszönjük az élményt, várjuk a folytatást!

Mindenkinek sűrű az év vége, de a nagy hajtás közepette, olykor meg kell állni egy-egy pillanatra és megélni az adott szituációt. Adventi vásár - Bazilika előtti teret a forralt bor és a kürtős kalács illata töltötte be. Gyerekek módjára csodáltuk az óriási karácsonyfát, a Bazilika falán lévő fényjátékot. Jó volt egy picit lelassulni és hangolódni. 

A MAGnificat zenekar jótékonysági koncertje előtt beültünk a misére is. Nem vagyok vallásos, de valamiért jót tett a lelkemnek, kiszakadtam egy picit a rohanós napokból. Töltődtem és melegség öntötte el szívemet, örök élmény marad, hogy részese lehettem az Adventi időszakban a ráhangolódásnak, ráadásul a Bazilikában. Igyekszem megfogadni az útravalót is, melynek minden szava igaz. Miért is kell rohanunk mindig és mindenkinek megfelelni?

Karácsony a szeretet ünnepe, aminek a szeretetben együtt töltött idő lenne a lényege, nem a kapkodás és a rohanás.

Mennyire igaz az a hasonlat, hogy a merőkanál olyan jó volna, ha azt jelképezné, hogy az étel szeretettel készült és figyelünk egymásra. Ha nem az önzőség kerülne előtérbe, ha az adott étel nem rohanás közepette és muszájból készülne. Az ízén is észrevehető, hogy ha szívünkből készül. Ha nem az én lenne a középpontban, hogy mindent túlteljesíteni akarunk, inkább töltsük együtt az időt, amíg lehet. Éljük meg az ünnepet, a hangulatát, lassuljunk le, lássuk meg a csodát, az örömöt a másik fél szemében. Adjunk hálát, hogy van mit merőkanállal kiszedni és van kinek tálalni, ha ez megadatik, akkor gazdag ember vagy, hisz nem vagy egyedül. 

A mise után kezdődött  a Karitász szervezésében a Magnificat zenekar jótékonysági koncertje Dolhai Lucával és Dolhai Attilával.

Szerencsésnek tartom magam, hogy ott lehettem szombat este, hiszen a meghitt hangulat folytatódott. A szívek, lelkek megteltek békével és szeretettel. Az elhangzott dalok hozzájárultak a várakozáshoz, ahhoz, hogy tényleg jó megélni a pillanatot. Van amit nem lehet megfogalmazni és azt az érzést és rezgéseket szavak formájában nem lehet átadni, azt ott ami a Bazilikában kézzel tapintható volt a szeretet. Amikor nem jutnak eszedbe a napi problémák, hogy ezt és ezt el kell intézni, csak hallgatod a zenét és figyeled a dalokat. Felfigyelsz a szövegre, hogy ez a gondolat, meg az is mennyire igaz és mennyire jellemző az életünkre.

Az est legmeghatóbb pillanata Dolhai Attila duettje Luca lányával Nézz Rám Istenem. Attila ezt a dalt már sok mindenkivel énekelte, de tegnap este úgy gondolom szem nem maradt szárazon. Apa-lánya között az őszinte tiszta szeretet érezhető volt a szárnyaló hangjukban is. Felejthetetlen pillanat volt.

Szívet melengető volt a Hallelujah is a közös éneklés. Számomra másik olyan pillanat, ami lelkemig hatolt az Apám hitte, ott is megmagyarázhatatlan érzések kavarogtak a fejemben.

A mai világban nagyon kevés olyan művész van, aki nem csak énekel, de szívét-lelkét is belerakja, amikor érzed, hogy ha a hangja szeretettel teli, ha a lelke mosolyog vagy akár dühöt közvetít. Attila pont ezen kevés emberek közé tartozik, aki megéli az adott dalt, hangulatot.

Angyalbatyu is elhangzott Attila szerzeménye, aminek szövege pillanatok alatt lopja be magát a tudatalattiba és akarva akaratlanul melegség van a szívekben-lelkekben egyaránt. 

Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen egy angyal körülötte, aki kopogtat a szívén és teljen meg szeretettel. Egy segítő kéz, egy ölelés, egy őszinte mosoly nem kerül semmibe, de mégis rengeteget tud segíteni bizonyos helyzetben. Az Angyalbatyu egy lelket melegítő kezdeményezés és nemes dolog egy ilyen ügy mellé állni.

 A hivatalos videóklip a lenti linken érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=Z_Q3Re8VjqU

2022. december 1. Második Dolhai klub

Amikor valóban a közönség dönt, pl arról is mi is ami igazán érdekli, mi az ami feltölti. Lehet az egy színházi előadás sokadjára, egy koncert vagy immár második alkalommal a Dolhai klub. Klub ahol, nem kell semmi szerep mögé bújni, ahol megvan a közvetlen kapcsolat a néző és Attila között. 

Az este során a musical irodalom legnagyobb slágerei hangzottak el. Újra meghallgathattuk, hogy mik is a szerep álmai.... Az elmúlt 20 évben milyen érzés volt különböző igazgatóknak, rendezőknek megfelelni... Milyen olyan szerepet megformálni, ami nem igazán a legkedvesebb. 

Aki nem képes fejlődni, akinek nincs motivációja az benne ragad a múltban és a világ elhalad mellette. Milyen kitartásra van szükség, hogy az árnyékunkat átlépjük, vagy kikerüljünk a skatulyából, amibe akarva-akaratlanul is belekerülhetünk.  Attila esetében is, ja igen tudom ki Ő, az ország Rómeója. Sokak fejében ez a kép van róla, de  hol van az már.... Képesek vagyunk egymást skatulyákba "pakolni", ami rajtunk marad, hiába tesz ellene az ember. A legszomorúbb az egészben, ha mindezt ismeretlenül tesszük. Olyan jó érzés látni, hogy sok-sok év munkája folyamatosan bebizonyítja, hogy az a szerep a lehetőség volt, hogy egy ország megismerhesse Dolhai Attilát, aki azóta számtalan szerepben, közegben letette már a névjegyét. Miért ne lehetne az álmaink, vágyaink felé menni. 

Mindenki saját életének hétköznapi hőse, de a dal kapcsán megtudhatjuk, hogy melyik korban is élne szívesen Dolhai Attila. Az este során még az is kiderült, hogy milyen Elvis lenne és tényleg jó ötlet volna-e egy Elvis est.

Hiába az Adventi időszak, de a Gethsemane, ami engem mindig mélyen érint, ezt a hangulatot még mindig képest volt fokozni Attila, Walter lovag dalával a Menj pár lépés a menny. Ismételten megtudtuk, hogy mit is jelent a vallás felvállalása, milyen megkönnyebbülés erről beszélni és mennyire fontos, hogy ne legyen tabu téma.

Angyalbatyu Attila saját szerzeménye -  melynek szövegéről mesélt, mit is jelent neki egy jó ügy mellé állni.

Mikor meghallja az ember ezt a dalt, olyan mintha egy pillanatra megállna az élet, az a szeretet, önzetlenség, ami Attila hangjában van, melegséggel tölti el az ember szívét. 

Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen egy angyal körülötte, aki kopogtat a szívén és teljen meg szeretettel, hogy egy-egy pillanatra el tudjuk felejteni a körülöttünk zajló sok-sok szörnyűséget. Egy segítő kéz, egy ölelés, egy őszinte mosoly nem kerül semmibe, de mégis rengeteget tud segíteni bizonyos helyzetben. Az Angyalbatyu egy lelket melegítő kezdeményezés és nemes dolog egy ilyen ügy mellé állni.

Az egész estét a meghittség, a szeretet, az emlékezés, a jövőbe tekintés jellemezte. Ennek az estének teljesen más hangulata volt, mint az elsőnek, de ezzel semmi baj nincsen. Jó volt töltekezni és találkozni régi ismerősökkel és együtt nosztalgiázni. Eltelt 20 év felnőtt egy generáció, mi is rengeteget változtunk tele a szívünk-lelkünk kedves emlékkel, de közben nyitottak vagyunk az újra is. Kíváncsian várjuk a folytatást, január 12-ét a közös ünneplést. A jövőt mutatja a 20 éves pályafutást összefoglaló est 2023 nyarán a Margitszigeten.