Évek óta hagyomány már Kalocsán Dolhai Attila szabadtéri koncertje, idén most más volt, nem a megszokott musical koncert. Genezis lemezbemutató megspékelve a korábbi albumokról összeválogatott dalokkal. Ez valamennyire érezhető volt a közönségen is, hogy ez teljesen új, valami más. Dolhai Attila törzsközönségén kívül nem ismerték a dalokat a nézők.

Érdekes időutazás volt az este, premier a Genezis lemezen megtalálható daloknak, de közben visszautazás a múltba a kezdetekhez. A 2006-ban megjelent Ébredjen a nap lemezről is felelevenítésre került pár kedves dal valamint a többi saját albumokról is.

16 év rengeteg idő, szombat este a közönség soraiban voltunk páran, akik szinte az elejétől kezdve végigkísértük, hogy vajon mi is lesz az irány, vajon meddig is fog tartani a "közös utazás". Jó érzés volt újra hallgatni a régi dalokat érettebb fejjel és közben visszatekinteni, hogy akkoriban mit is jelentett az elhangzott dal. Változunk, de ez nem baj hiszen látunk, tapasztalunk és nem utolsósorban élünk. Teljesen másként értelmezi az ember egy-egy dal szövegét, ha boldog és kiegyensúlyozott, mint amikor lelkileg nincs igazán jól. Felnőttünk és ma már más értékek fontosak, de ez természetes. 16 év alatt felnőtt egy generáció és az idők során a fiatalabb korosztály is próbálja átélni, olykor felvenni a ritmust. Nekik az újdonság erejével hathatnak a régebbi dalok élőben. 

 Az ölünkbe pottyant idővel, mi rendelkezünk, fura és rémisztő egyben ami a világban zajlik, de ha rájövünk, hogy a kapott időt lehet hasznos dolgokra is fordítani, akár alkotni valami maradandót máris hálásak lehetünk a sorsnak, hogy a vírus általi "csökkentett üzemmódot" is képesek vagyunk/voltunk kihasználni. 

Ennek a pandémiás időszaknak lett az eredménye Dolhai Attila legújabb lemeze a Genezis. Nem szeretnénk elfogultan írni, de véleményem szerint az eddigi legértékesebb és legőszintébb albuma. Olyan érzésem van bizonyos daloknál, mintha az Ébredjen a nap című lemez folytatása lenne. Évek teltek el, megannyi tapasztalat, érzés, de egy valami nem változik a szabadság iránti vágy, mint például anno a Tegnapi ölelés dalban (2006).

"A tegnapi ölelés, még melegít kicsit, ez így van jól
A jövő gondja, még árnyékot sem vetít a holnapból,
Ma még bejárhatom a világ összes városát.
Sydney-t, Moszkvát, Mexicót,
De ha épp nincs utazni kedvem,
Akkor Pestet és Budát."

A Genezis lemezen található dalok bepillantást engednek Attila gondolataiba, érzéseibe, olykor még vágyaiba is. Miként is élte meg azt az időszakot, amikor bejelentette, hogy nincs több musical. Akik követik munkáját és valamennyire is ismerik, érteni fogják, hogy miről is szól valójában az Így volt.

A dalokat hallgatva bevillan egy-egy pillanat, vagy beszélgetés, ami erre az időszakra vonatkozott és értelmet nyer minden egyes ugye jól gondolom kérdésre, válaszként kapott tudod Te jól, vagy egy biccentés.

A lemez és a tegnapi koncert hatására is egyre inkább az tudatosul az emberben, hogy életünk filmjének főszereplője mi vagyunk, barátok, ismerősök meg a mellékszereplők, akik velünk tartanak az utunkon. Lehet, hogy olykor eltévedünk, de merjünk élni, merjük kimondani véleményünket, meghozni életünket megváltoztató döntéseinket.

Legyen a Tiéd - A mindenről szól, gondolat a fejemben, szemem a sötétben, ami valójában egy kapcsolat alapját is jelenti a bizalmat, ami a legfontosabb és legerősebb pillére a létezésnek. Tiéd vagyok teljesen, bízom benned a megérzéseidben. Ez nem önfeláldozás, hisz erről szól a szerelem. A bizsergés érzése, majd lépésről-lépésre haladva közösen építve fel a kapcsolatot, de ehhez két emberre van szükség. Hiába adnék oda mindent, még akkor is, ha megáll a ritmus a szívben, ha a másik fél nem így érez. 

Helló Te vagy egy új jó barát - Egy igaz barátság alapja a bizalom, kölcsönösen érdekel, hogy miként is tudsz szeretni, mikor nevettél utoljára Tényleg létezik igaz barátság? Vajon életünkben megtaláljuk az igaz barátainkat. Tartós lehet-e a felnőttkori barátság. Jó érzés, hogy a dalt hallgatva van kire gondolnom, hogy van olyan barátom, akiről tudom, hogy érdekli, vajon mikor nevettem igazán, mikor sírtam. Miként is szeretek, hogyan tudom kifejezni a gondolataimat és a másik szemébe elmondani, hogy miként is szeretek. Lehet ez egy új párkapcsolat, vagy művész és közönsége közötti kapocs.

 Az elmúlt időszak elég rendesen bebizonyította, hogy mit ér egy színpadi előadás, ha nincs közönség, ha nincs visszajelzés taps, nevetés vagy egy-egy jelenet végén a feszültséget jól tapintható csend.

Színpad a szeretőm - Ahol igazán jól érzem magam, varázs, ami él. Szív súlytalanul elszabadul. Hitből lesz tutajom, s vágyból evezőm. Mágikus hely a színpad, ahol el tudok rejtőzni, de akár meg is tudom mutatni, hogy mit is érzek valójában.Hiszen így vagyok csak én. Ez jelenti számomra a biztonságot, de van lehetőségem megismerni a vágyódás mámoros édes ízét. 

 Az Őrző várost hallgatva egy videó klip kockái villannak be. Reggelente, mikor még csend van munkába menet, néha meghallgatom, ez az én időm. A városból kifelé sétálva múltam jelenik meg. Úgy gondolom, hogy mindenkinek van egy-egy nem megfelelően lezárt, vagy újrakezdett kapcsolata. Hogy vajon mi is helyes? Kisétálni az eddigi életünkből, vagy visszatérni/maradni a jól megszokott életünkben. A dilemma, kérdések cikáznak az ember fejében, de közben a szívet melegség tölti el, hiszen van kihez kötődni. 

Mi van még - Rossz nap vagy egy kereszteződéshez érkeztél meg életedben, ahol döntést kell hoznod. Mindenkinek van olyan napja, amikor elege van mindenből, olyan mint egy rossz álom, néha egy felmondás lehet valós is, ami akár megkönnyebbülést is jelenthet.

Az írás öngyógyító folyamat, nagy bátorság kell ahhoz, hogy megfogalmazzuk érzéseinket, félelmeinket, megélt pillanatainkat, hogy mire vágyunk igazán, vagy mi is fontos az életben. A lemez hűen tükrözi mindezt, érdemes a szövegre odafigyelni, hiszen szerintem mindenki magára ismer egy- egy dal során.

 Dolhai Attila már nagyon várta, hogy élőben rockos hangzással bemutassa a dalokat. Jó volt látni, ahogy dalról-dalra egyre jobban megmutatja valós arcát, hogy neki mit is jelent a zene, hogy visszatérhet a gyökerekhez a rockhoz. Élte nagyon, hogy most nem kell szerepet játszania, csak sodródni és élvezni az örömzenélést. Teljesen más hangzás, gyermeki csillogás a szemekben, hogy igen végre itt vagyok gitárral a kezemben és most igyekszem megélni minden pillanatát az estének. Semmi nem számít, csak, hogy jól érezzük magunkat.

Jó volna még sok-sok ilyen koncerten lenni, akár ugrálva, táncolósan csak önfeledten jól érezni magad. Visszatértek a régi koncertek hangulatai, pillanatai... Végre-végre jó volt picit kiszabadulni a szürke hétköznapokból és csak nosztalgiázni, bulizni igaz csak ülve, de nem lehetünk telhetetlenek...

A koncert vendége Janicsák Veca volt, aki kellemes hangulatot varázsolt dalaival. Véleményem szerint zeneileg igazán mai lett az album, a koncerten is észrevehető volt olykor a lázadás, és a sok-sok érzelem, hiszen a dalok mondanivalója, akár sok útravalót is rejthet magukban. Külön köszönet a Zöld a bíborért, ami szerintem az igazi Dolhai koncertek szimbóluma is már, hiszen állandó kapocs közted és közönséged között.

Zárásként csak annyit, hogy a koncert után a belvárosban sétálva ismerős zenére lettünk figyelmesek, először azt hittük, hogy az estén elhangzott dalokat elemezgetik, de tévedtünk, mert nyugdíjas korú barátnők, nosztalgiáztak és az örök kedvenc musical slágereket hallgatták. Nagyon helyesek voltak, amilyen szeretettel beszéltek és mondták, hogy jó volt az este, de azért levezetésnek meghallgatják a személyes kedvenceiket. Ez is jól bizonyítja, hogy akik jól akarják érezni magukat jól is fogják korosztálytól független. Szép és kedves lezárása volt az estének. Remélem, hogy 20-25 év múlva nekem is lesz kivel hasonlóan nosztalgiázva sétálgatni koncertről...