2022. november 11. Premier Kultcafé-ban az első Dolhai klub. Egy este aminek a középpontjában Dolhai Attila van. Kedvenc dalai és gondolatai az életről, a jelenről, a múltról és jövőről. 

Az estén elhangzott dalok mély nyomott hagynak az ember lelkében, kezdésként a Fényév távolság, mely során mindenkinek volt ki(k)re gondolni. Ott a színpadon ülve is, érezhető volt, hogy megállt az idő. Fájdalmasan gyönyörűen szólt az Egy rózsaszál a János vitézből, vagy a Békét hoz is.

 Élmény volt hallgatni, hogy miként is tervez és lehetetlent nem ismerve halad álmai felé, hogy mindig képes a megújulásra. Az a lelkesedés ahogy beszélt a Szétszakítottakról, illetve a maximalizusa tanítandó, hogy nem szabad feladni még akkor sem, ha akadályokba ütközik az ember. Lesz még az a föld,annyira magával ragadó, az erő, a düh, de közben a reményt fel nem adva küzdő lélek a szülőföldért.

Véleményem szerint mindenkinek van olyan időszaka, amikor bevillan, hogy mi is lenne Ha volna két életem... Ebben a felgyorsult világban a ránk nehezedő és sokasodó terhek közepette, a meghitt családi fészek nem biztos, hogy megnyugtató. Hiszen annak megőrzéséhez is kőkeményen dolgozni kell, olykor alkalmazkodni a társunkhoz. Egy-egy megfeszített időszakban előfordul, hogy kirepülne az ember a megszokottból és újra szabad lenne... 

Bikini Legyek jó - tényleg mindig jónak kell lennünk? Megfelelni mindennek és mindenkinek. Számomra már rég elfeledett dal, Piramistól a Kóbor angyal. Felidézi a kamaszkort....

Edda és az Érzés dal pedig, mintha egy láthatatlan összetartó lelki kapocs volna Attila és közönsége között. 

Helló és az Őrző város is szívet-lelket megérintő dalok voltak az este során.

Sok kérdés elhangzott, például, hogy mit is gondol a tévés szereplésről, lenne-e olyan, amit esetleg elvállalna, ha lenne rá ideje.

 A két legnehezebb szerepe Béres Attila rendezésében a Koldusopera - Bicska Maxi szerepe... Szerintem ikonikus előadás volt, nagyon ütős jelenetekkel és erős jelenléttel. Másik ilyen nehéz karakter Guido volt a Nine-ből, Attila elmesélte, hogy precízen fel van építve egy-egy jelenet, hogy az sem mindegy melyik lábbal lép az egyes lépcsőkre. 

A mai világban nagyon nehéz felvállalni érzéseinket, megfogalmazni gondolatainkat. Az írás öngyógyító folyamat, nagy bátorság kell ahhoz, hogy megfogalmazzuk érzéseinket, félelmeinket, megélt pillanatainkat, hogy mire vágyunk igazán, vagy mi is fontos az életben. A Genezis lemez hűen tükrözi mindezt, érdemes a szövegre odafigyelni, hiszen szerintem mindenki magára ismer egy- egy dal során.

Névnapi ajándék volt a jegy, ráadásul a színpadon, mit sem sejtve... először ódzkodtam az egésztől, de teljesen más élmény volt, egy-egy dalnál a rezgéseket, mimikát közelről érezni és látni. 

Akik ott voltak választ kaptak arra is, hogy milyen is volt kicsit Amerikában lenni, milyen a mentalitásuk, miért is hiányzott neki a bableves. Megfordult-e a fejében, hogy milyen lenne más színházakban játszani. Milyen érzés egy meghozott döntés "súlyával" szembesülni. Miként is készül egy-egy koncertre és előadásra? Miért nyugszik meg az első hiba után, még akkor is, ha a rutinos nézőt akár bosszanthatja is..

Miért is büszke a Szétszakítottak/Örök hűség művére, hogy van-e esély, hogy bemutassák-e? Mit is jelent neki az írás..

Once előadás visszahozta a gitárt Attila életébe, az elhangzott dalt, olyan jó volt újra hallani. Látni, hogy a gitár milyen biztonságot, de egyben szabadságot is jelent...

Zárásként csak ennyit tudnék írni, hogy "Az légy, aki vagy érezd jól magad. Kívánok még sok-sok ilyen tartalmas estét Dolhai Attilának és közönségének, hiszen egy-egy ilyen alkalom, olyan mintha a lelkünket töltőre tennénk.