2024 október elején, különböző helyzetekből, apránként elejtett mondatokból már sejteni lehetett, hogy valami készülőben van, mint pl. hogy Szabó Dávid január végén látogat haza Magyarországra. Itt már a női agy egyből el kezdett kombinálni, hogy ez nem lehet véletlen. Egy-két héttel később robbant a hír, hogy az Oltári Srácok országos turnéra indulnak, ekkor még nem volt szereposztás. A plakáton is csak a szereplők fantomképe szerepelt. Egyből felkeltette az érdeklődésem és bevásároltam jegyekből, hogy ez kihagyhatatlan esemény.

Raktam össze az információkat, hiszen volt egy MÁZS 50, ahol négyen már bevállalták és Dávid is jön haza, a koncertek időpontja is jó lehetne akár.

Abban is biztos voltam, hogy Dolhai Attila csak az eredeti felállással vállalná el. Most visszatekintve elég gyorsan kiderült, hogy igen Ők öten indulnak el az útra, pedig októberben igen csak lassan telt az idő, hogy kik is lesznek majd a show főszereplői.

Jöttek elő az emlékek, hogy anno milyen is volt az előadás, az egykori a Broadway fesztivál képei, hogy ott egyszer már összeálltak a fiúk. Mindig is az eredeti szereposztás marad, az igazi és az őszinte.

Belegondoltam, hogy ez igen nagyon bátor vállalás, hiszen eltelt majd két évtized. Felnőtt egy teljes generáció ennyi év alatt. Ahogy közeledett az első koncert időpontja, kerestem rá az előadásra, hogy milyen dalok is vannak benne, de meglepődve tapasztaltam, hogy még valahol jó mélyen emlékszem a szövegekre. Lehetett beküldeni közös képeket, melyek 2007-2009 között készültek. A keresgélés is nosztalgikus volt és akkor tudatosult igazán az emberben, hogy tényleg eltelt ennyi év. 

Elérkezett a turné első állomása január 31 Szeged. Kíváncsian vártam, hogy milyen is lesz a beharangozókból érezni és sejteni lehetett, hogy ez egy megismételhetetlen örökre szóló élmény lesz a szereplőknek és a közönségnek egyaránt. 

Nagyon mai volt a koncert, tele mély érzésekkel őszinte vallomásokkal, olykor feszültséggel, mely a mai rohanó életünket is jellemez. Az este rávilágított, hogy miként is élünk meg különböző élethelyzeteket. Hogyan állunk bele egy vitába, miként is próbáljuk kezelni, valamint megoldást találni. Mi is képvisel valójában értéket? Mitől boldog az ember? Honnan indultunk el? Milyen nagy bátorságra van szükség, hogy őszintén tudjunk beszélni gyengeségeinkről...stb? 

Ők öten a mai zenés színház kiemelkedő szereplői, hiába jönnek a fiatalok. Több mint két évtizeddel ezelőtt alázattal, rengeteg munkával lerakták a karrierjük alapjait. Közöttük egy olyan erős szövetség alakult ki, mely a mai önző világban hihetetlenül ritka. Kollegák, barátok, akik szívből tudnak élni, mindannyian különböző lelkek, de mégis ugyanaz élteti Őket. Alkotni szívvel-lélekkel és ma már ennyi tapasztalattal a hátuk mögött tudják, hogy mindezt csak így érdemes.

Olykor lelket kitépős, nosztalgikus, következő pillanatban meg már boldogság tölti meg az ember szívét. Rengeteg munka van az egész koncertben. 

Eltelt 17 év és még mindig azt tudja mondani az ember, hogy igen anno "jó csapatot" választott az ember, akiknek a pályafutására érdemes odafigyelni. Amikor ennyi év után sem változik a véleményed, hogy Ők így öten miért is szerethetőek?

Egy este mely igazán emberi, nosztalgikus, energikus volt, és ami legfontosabb arról az összetartozásról erős kötelékről szólt, ami egymás között kialakult az évek során, valamint a közönséggel való összekovácsolódás.

Az este során, hasonlóan az előadáshoz, itt is elhangzottak a vallomások, de most nem teljesen a karakterükhöz kapcsolódóan. Saját életükkel kapcsolatban osztottak meg olyan érzéseket, átélt pillanatokat, melyek fontosak számukra. A közönség beleláthatott a lelkükbe, hogy mennyire létfontosságú életükben az emberi kapcsolatok, mit is jelent számukra a barátság. Mennyire nehéz belátni, hogy baj van, vagy szembesülni a veszteség fogalmával.

Mészáros Árpád – MÁZS előtt le a kalappal az őszinteségért, ahogy beszélt a korábbi szenvedélybetegségéről, gyengeségéről. Elárulta, hogy mi jelentette számára a kapaszkodót, hogy ki tudjon mászni a gödör mélyéről, amikor például saját koncertjén mindenki jelen volt, csak Ő nem. Minden nehézség ellenére a családja kitartott mellette és gyermekei jelentik a mindent.

Dolhai Attila -  A három lányáért nagyon hálás, 25 éves házasság, hűség, emberi kötődés és kapcsolatok fontosságáról beszélt. Saját érzéseiről, hogy mit is jelent számára az összetartozás. Az élet legfontosabb ajándéka a gyermekei, akikért az életben soha nem tud elég hálás lenni, hogy Ők vannak számára

Serbán Attila – Őt mindenki vidámnak, cserfesnek gondolja, de az álarc mögött neki is ugyanúgy megvannak a félelmei, mint bárki másnak. Milyen sok munka van abban, hogy most itt lehet, hogy milyen nehéz volt a kezdett, hogy is indult el otthonról.

Szabó Dávid – Arról beszélt, hogy milyen érzés volt meghozni élete legnehezebb döntését, hogy Magyarországon feladja a korábban elért sikereit és egyedül kiköltözzön Amerikába. Itthon hagyta családját, barátait és közönségét. Valamint miként is tud szeretni.

Kerényi Miklós Máté vallomása volt a legőszintébb, legmeghatóbb. Óriási erőre van szükség ahhoz, hogy az ember megfogalmazza élete legmegrázóbb időszakát. Édesanyja elvesztéséről mesélt, hogy mit is kért tőle, mi az amit Máté nem tudott megfogalmazni. Mi köze van az Oltári turnénak az elmúlt időszakhoz, mi ad neki erőt, hogy el tudja fogadni a lehetetlent, hogy nincs többé azaz ember, akinek az életét köszönheti.

Zseniális este volt, hogy mit is viszek magammal, vagy mit is jelentett ez az elmúlt majd két évtized? Akik ismernek tudják, hogy kik is az igazi kedvenceim és meg sem lehet fogalmazni azt az érzést, hogy milyen is volt itthon újra látni Szabó Dávidot, aki egy csupaszív ember. Nem figyeltük, hogy mennyire mozognak egyszerre a fiúk, azt láttuk és éreztük, hogy mindenki beletette szívét-lelkét az elmúlt évek érzéseit, tapasztalatait. Miként lépi át megint komfortzónáját Dolhai Attila a táncok során, mennyire éli meg a közönség szeretetét. Hiszen érezhető volt, hogy miként is áramlik az energia a színpad és a nézőtér között. Ami az estét jellemezte az őszinte tiszta szeretet a közönség részéről és az este főszereplői részéről pluszban persze az elégedettség, hogy igen összeraktuk ennyi év után is megcsináltuk.

Zárásként csak annyit szeretnék megosztani, hogy vége lett a koncertnek és tudtam, hogy itt és így nem fejeződhet be az este. Kezdés előtt és szünetben is találkoztam régi ismerősökkel, valakivel nem is voltunk beszélő viszonyban, maximum csak köszönésig jutottunk el. Most úgy hozta a sors, hogy egymás mellett ültünk és hogy, mire is képes a zene és ezek a fiúk, egy-egy jelenétnél hol együtt nevettünk, hol együtt sírtunk és egymást vigasztaltuk. Majd eldöntöttük, hogy muszáj lesz valahogy megvárni az Oltári Srácokat. Bezárt parkoló, szigorú biztonsági, majd pár perc elteltével többen lettünk és reménykedve várakoztunk, hogy hátha szerencsénk lesz.

Nem ismertük egymást, de ugyanaz volt a cél, egy-egy mondatból kiderült, hogy kinek ki a kedvence. Női praktikához folyamodva és persze a hangunkhoz, nem telt el sok idő és megláttuk Dávidot. Hangosan szólítottuk és már jött széles mosollyal és nyitotta az ajtót, hogy istenem, de jó. Leírhatatlan érzés volt, majd eltelt pár pillanat és megjelent Dolhai Attila, majd Dávid kihívta a többieket. Ott állt velünk szembe az öt Oltári Srác, fáradtak, de egyben boldogok is voltak, hogy lement az első koncert. Hálásak voltak, hogy sok ismerős arccal találkoztak, hogy még mindig „velük együtt” haladunk. Őszinte pillanatok voltak, hogy igen ezért is megéri csinálni, hogy a közönség is együtt, még akkor is, hogy ha nem is barátok, de ez az öt fiú közösséget kovácsolt össze. Az összetartozásról, a szeretetről, a hitről, a kapcsolódásról szólt nekem az este. Azt hiszem ezeket a sorokat olvasva mindenki számára egyértelmű, hogy miért így öten az Oltári Srácok.

2024. október 5. végre újra Dolhai Klub. Szerintem sokunk nevében írhatom, hogy már nagyon vártuk az estét, mely most sem okozott csalódást. Minden egyes Klub más miatt marad emlékezetes, mindegyiknek más volt a hangulata. Az állandó megújulás amire nagyon kevés művész képes. Jó volt hallgatni, hogy mi is motiválja, milyen tervei vannak a közel jövőben. A színház mellett az önmegvalósítás miként is fér meg egymás mellett. 

Nagyon színes, őszinte este volt. Jó hangulatban, közös éneklésben gazdag este volt. Korosztálytól függetlenül szerintem mindenki jól érezte magát. Kiemelném az egész estéből a nyitottságot, az őszinteséget és akár a humort is, amivel egy-egy problémát bármikor orvosolni lehetett. 

Mennyire is volt színes az este, a dalok adottak voltak. A közönség kérdései még tovább színesítették a Klubot. Mindannyian mások vagyunk, ez az elhangzott kérdésekből is kiderült. Pár példa arra, hogy mikre is kapott választ az ember. Kulisszatitkok a készülő filmről, hogy Garcia valójában eldobja-e a kést? Melyik szerepét érzi legtávolabb magától és miért? Mikor lehet jegyet kapni erre és erre a produkcióra. Tényleg benne lesz-e? Vagy akár a mélyebb témákat érintő kérdések. Meg tudja-e állni, hogy a már bemutatott Örök Hűség c. filmjének szövegén módosítson? Ki tudja-e mondani, hogy ez az írás kész van? Bemutatásra kerül-e színpadon az Örök Hűség, milyen akadályok hátráltatják a megvalósítást? Mi jelentette a legnagyobb kihívást Maxim de Winter megformálásában. Hangképzési módszerek, milyen hatással vannak rá más énekesek technikái, van-e amiket Ő is alkalmaz-e.

A közel jövő terveibe is betekintést nyerhettünk. Mit jelent az alkotási fázis? A pihenés jelen esetben vajon a tervezésről, ötletelésről, kreativitásról szól?

Amici - mi is lesz ez az új projekt? A világjáró hangok mit is jelent? Új formáció bemutatkozása az Adventi időszakra egy igazán különleges produkció készül.

Királytalálkozóról is kaptunk részleteket, hogy mire is büszke Dolhai Attila. Hogyan telt egy-egy forgatási nap, két jelenet között, mivel töltötték az időt a szereplők. Megtudtuk, hogy a citromos nápolyi miért is volt kulcsfontosságú kellék. Valójában, hogy ez mire is vonatkozik maradjon azok között, akik ott voltak Klubon. Miért is várja izgatottan a bemutatót, hogy milyen véleményt vált majd ki a nézőkből.

Mire is tanít egy betegség premier előtt. A türelmetlenség, az elkeseredettség és a düh miként segít megfogalmazni egy-egy karaktert. Attila mesélt arról is, hogy miként építette fel magában a szerepet, hogy mi okozta a legnagyobb kihívást. Mi volt az a változtatás, aminek köszönhetően, még inkább ki tudta fejezni érzéseit.

Szívem körül - Kalász László verse, melyet Szekeres László zenésített meg. Úgy szólt a dal, mint egy szívhez szóló szerenád. Megérintette az ember lelkét, a hangulata és a szövege is egyaránt.

Azt éreztem, hogy az ilyen típusú szerzeményekből milyen jó koncert is születhetne. Hiszen mindenkinek vannak érzései, vidám és szomorú pillanatai, csak sokszor olyan nehéz megfogalmazni, hogy mit is érzünk vagy gondolunk valójában. Úgy gondolom, hogy az ilyen komolyabb hangvételű dal, melynek a szövege is igazán elgondolkodtató, akár kapaszkodót is nyújthat, különböző élethelyzetekben.

Másik igazi nagy meglepetés a Nessun dorma volt, mely a klasszikus zene világába kalauzolta el a nézőket. Élmény volt hallgatni. Ilyenkor érződik és hallatszik, hogy az elmúlt évek kemény munkájának megvan a gyümölcse. Ez a produkció is Attila tehetségét és kitartását bizonyítja, valamint, hogy amihez nyúl, abból siker lesz.

Az előző Klubon a "Koppány Asszonyait" fomálta meg a közönség, a Te vagy a legszebb álmunk dalnál. Most pedig szintén az István a királyból az Oly távol vagy tőlem című dalban volt duettpartner a közönség. Kíváncsian várom, hogy legközelebb mi is lesz majd a dal.

Szóval ezek után ebből lehetne egy jó kis hagyomány a következő Klubon. A jó hangulat a jövőben is garantált lesz, akár egy kis citromos nápolyi és Bombardino társaságában.

KaposMusical neve garancia a minőségre, éveken keresztül az összeszokott páros fellépéseit szervezték szinte az egész országban. A sok-sok év alatt a számtalan koncerten, mindig garantált volt az örömzenélés, a közvetlenség, a csípkelődés és az elmaradhatatlan jókedv. 

Az elmúlt időszakot akár nevezhetnénk a Csönd évének is, hiszen, mindkét művész a saját útját járta, már nagyon régen volt közös Atika-Katika vagy Katika-Atika koncert.

Mindketten nyitottak új impulzusok felé, Kata esetében a Tv vagy akár az Operettszínházon kívüli más színházak és koncertek jelentették az energia raktárak feltöltését.

Dolhai Attila esetében saját dalaiból összeállított élőzenekaros Genezis koncert, vagy a Dolhai Klub. Mindkettő olyan számára, mintha töltőre helyezné magát, hogy alkotni és létezni tudjon. Az önmegvalósítás nagyon fontos, pláne a művészeknél.

Úgy gondolom, hogy csak akkor tud hiteles lenni egy produkció, hogy ha az előadó önazonos és együtt él és rezeg bizonyos szintig a közönségével. Genezis koncerteken és a Dolhai klubon nem csak a színészt, énekest láttuk, hanem még inkább megismehette a közönsége Dolhai Attilát, hogy ki is Ő valójában egy-egy dal vagy történés miért is fontos számára.

Régóta sejthető volt, hogy 2024 szeptember 7-én valami egészen különleges estnek leszünk szem és fültanúi az Erkel Színházban. A nosztalgia jegyében indult a koncert, majd a dalok által eljutottunk napjainkig és egy időutazáson vehettünk részt. 

Számtalan közös élmény, közös koncert van már a két művész háta mögött, de mindig tudnak újat mutatni. Mindketten annak a hívei, hogy csak akkor lehet kíváló teljesítményt nyújtani, hogy ha a befektetett munka is szívvel-lélekkel van megfűszerezve.

Szarkasztikus humorukkal tudják egymást inspirálni és motiválni abban, hogy kihozzák magukból és egymásból a legjobbat. Hiába lehet valaki remek énekes/énekesnő, ha nem szívből és lélekből énekel, akkor csak úgy jut el a nézőhöz, hogy igen ez tökéletes volt, viszont nem érinti meg és nem vált ki belőle semmilyen érzelmet. 

Nagyon profi és kíváló volt a technika a zenekar emelte az este színvonalát, de a Janza-Dolhai páros olyan minőségi produkciót nyújtott, mely bárhol megállná a helyét. A két előadó akár rutinból is lehozhatta volna a  koncertet, hiszen ismerik egymás rezgéseit, egy-egy tekintetből vagy mondatból tudják már, hogy ki milyen állapotban is van.

Ők is ünnepnek és ajándéknak fogták fel a koncertet, hogy igen ez most más, ebben benne van a múltunk és az új impulzusok hatására, feltöltve tudták még jobban beletenni a lelküket. Minden egyes dal a szívükből szólt és a háttérben a kivetítések a régi musical estekből is hozzájárultak ahhoz, hogy melegséggel töltse el az ember lelkét. 

Az este során mindenki megtalálhatta a számára legkedvesebb dalt vagy pillanatát. Elisabeth nagy dala, Kata nevével összeforr, úgymint Attila esetében a Mozart musical. 

Pár dalt kiemelnék, ami nekem megalapozta az este hangulatát. Hétköznapi hős, ahogy Kata felvezette, annyira igaz és tényleg mindenki a saját életének a hétköznapi hőse.

Ez a dal alapból is nagy kedvencem, hiszen erőt ad és hitet nyújt, hogy a nehezebb életszakaszon is képesek vagyunk túllendülni. Szombat este az egész dal olyan erőteljesen szólt, mint még soha. Minden feszültségtől megszabaduló, sorról - sorra egyre jobban érezhető volt, hogy a hang mellett a lélek is szárnyalt. Még több érzelem, még több lélek volt benne, szinte már csontig hatoló volt.

Ha már nosztalgiázunk akkor most itt írás közben bevillant egy füredi koncert abból az évből, mikor Attila hangszalag műtétje volt. Aznap este Janza Kata se ment le a színpadról, csendben a háttérből is támogatta, hogy nem lesz itt gond, minden hang a helyén volt.

Katától Elisabeth nagy dala, még mindig eljut a női lelkek mélyére, szerintem mindenki azonosulni tud a dal szövegével, hiszen mi is lenne az élet értelme, ha nem a következő pár sor:

"Egy társ kell, egy barát,
ki megvéd, ki átölel,
ki megért és segít,
ha vigasz vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én!"

 Eljött az óra, mely szintén jelenheti a motivációt, a hitet és erőt, hogy igen muszáj előretekinteni. Olyan energiái voltak az egész koncertnek, ami olykor az ember szívét tépte ki, a következő pillanatban már a lelkét melengette.

Kicsit más vizekre evezve, ami szintén megmutatja, hogy milyen sokrétűek Katáék a következő két dal hangulata teljesen ellentétes, de mint az életben is az ellentétek olykor vonzák egymást, vagy tudnak akár egymásra is építkezni.

Dolhai Attilától a Genezis lemezéről a Színpad a szeretőm itt azért édemes a szövegre is figyelni még akkor is, ha elviszi az embert a zene vagy a dal hangulata, miről is szól valójában?

Színpad a szeretőm - Ahol igazán jól érzi magát az ember, varázs, ami él. Szív súlytalanul elszabadul. Hitből lesz tutajom, s vágyból evezőm.

Mágikus hely a színpad, ahol el tud rejtőzni, de akár meg is tudja mutatni, hogy mit is érez valójában. Ez jelenti számára a biztonságot, de van lehetősége megismerni a vágyódás mámoros édes ízét. 

Jégmosoly - a legjújabb bemutatóból Szeged Szabadtéri Rebecca. A bemutató óta vártam, hogy végre koncerten is megszólaljon. Itt egy korábbi írásomból idéznék, mely az előadás után fogalmazodott meg bennem Lord Maxim de Winter megformálásáról. Most szombat este visszarepített egy picit Szegedre, mikor először láttam és hallottam meg Attila előadásában. Megérintett, hogy mitől is az egyik legnagyobb musical színész Dolhai Attila, szombat este pillanatok alatt tudott átszellemülni és megélni azokat a mély érzéseket, hogy szinte kézzel volt tapintható a feszültség, a fájdalom, a düh és a kétségbeesés.

Ez a karakter igazán komplex és akkor tud önazonos lenni, ha a megélt fájdalmakat, félelmeket is megjeleníti, de nem túlzóan.

Egy megkeseredett, kiégett férfit láttunk és hallottunk. Maxim nem vágyik másra, csak arra, hogy egy tiszta lélek szeresse, ne formálja, hogy Önmaga tudjon maradni. Szeretni és szeretve lenni. Az előadás során, ahogy lépésről-lépésre nyitja meg lelkét, szívét, tudatosul feleségében, hogy milyen nő is volt valójában Rebecca. Miként is érzett iránta. 

Janza Katától:Orchidea - hihetetlen energiái vannak ennek a dalnak és Kata hangja és kisugárzása, annyira átadja minden egyes érzését és Mrs Danvers ridegségét, mániákus ragaszkodását. 

Kicsi gyere velem rózsát szedni is tud olyan óvációt elérni, mint akár a Szállj fel szabad madár vagy a Puccos taliga. Másként hat az emberre, simogatja az ember lelkét és érzéseit.

The Winners Takes it all, mikor a közönség együtt énekelve a telefonok világítottak, a nézőtéren körülnézve is megható volt látni. Jó érzés lehetett megélni azt a látványt és az áramló szeretetetet.

Zárásként csak pár gondalat, ami a koncert után jutott az eszembe. Az igaz barátság, szövetség hosszú évek során alakul ki. A mai rohanó világban sajnos sokszor nincs időnk és energiánk arra, hogy elegendő időt szánjunk a másikra. Az idő során egyértelmű lesz, hogy kire is lehet igazán számítani, ki az, aki lelki támasz. Ma este valahogy minden érzés, energia összeadódott. A kölcsönös szeretet és az egymás iránti tisztelet volt érezhető szombat este.  

Szegeden 2024. július 26-án került bemutatásra szabadtéren először, Michael Kunze és Sylvester Levay musicalje a Rebecca. Daphne Du Maurier regénye alapján. Szóval ez világpremiernek számít.

A világhírű zenés darab magyarországi ősbemutatója 2010-ben volt a Fővárosi Operettszínházban: azt is, és a mostani szegedi előadást is Béres Attila rendezte. 

“Manderleynek senki és semmi nem árthat. Mindig itt fog rejtőzni az öböl mélyén, mint valami életre kelt mesekönyv. Az erdők védően állnak körülötte, a tenger pedig hol közelebb jön, hol visszahúzódik.”– Daphne Du Maurier

Röviden a történet:

Egy fiatal nő, akinek a neve nem hangzik el, (musicalben Én) - egy szállodában megismerkedik Lord Maxim de Winterrel, akinek felesége Rebecca életét vesztette egy rejtélyes balesetben. Rövid ismeretség után összeházasodtak, majd a férfi vidéki otthonába költöznek - Manderley-be. Az új otthon barátságtalan és rideg. "Ráadásul nyomasztóan nehezedik rá az első Mrs. De Winter emléke, aki a ház minden tárgyában, szegletében, főképp Mrs. Danvers, a házvezetőnő gondolataiban folyamatosan jelen van. Az új úrnő úgy érzi, hogy Mrs. Danvers minden lépését figyeli, és állandó gyanakvással, rosszindulattal veszi körül. Férje, Maxim is egyre megközelíthetetlenebbnek tűnik számára sötét emlékekkel teli otthonában. A helyzet még tovább romlik, amikor megtalálják a vízbefúlt Rebecca holttestét, és újból vizsgálni kezdik az asszony halálának körülményeit."

 Hosszú ideje megvolt már a jegyem az eloadasra. Izgatottan vártam, pláne azok után, h egyre több info jutott el az emberhez, a szereposztás már garantált volt a sikerhez.

 Én - Gubik Petra

A törékeny, naiv, ügyetlen kislány érzékenysége. Olyan tiszta lélek, romlatlan, mely csak őszintén tud szeretni. A történet előre haladtával erősödik személyisége, kiáll Önmagáért és férjéért. Egyetlen érzés, ami nem változik a tiszta, önzetlen szeretet. Hol gyengéd, hol türelmetlen, hol esendő. Végtelenül kitartó bízik férjében és önmagában, hogy létezik még az őszinte szerelem. Petra alakítása annyire hiteles, hogy tényleg elhihető, hogy tisztán, érdek nélkül tud szeretni és bízni férjében. A legjobb választás volt erre a szerepre, hiszen hangilag és színészileg is olyan természetes könnyedséggel formálja meg ezt a kihívásokkal teli karaktert. Mennyivel jobb lenne a világ, hogy ha több Én létezne.

Mrs Danvers - Janza Kata 

Hihetetlen ridegséggel hozta a házvezetőnő szerepét. Zsigereiben van ez a karakter, nem véletlen, hogy a korábbi Operettszínházi bemutató után, újra Őt láthattuk. Ez a szerep is összeforrt Kata nevével. Olyan energiával, erővel szárnyalt a hang, hogy olykor megfagyott a levegő. Rideg tekintete, tartása is tekintélyt parancsoló volt. Érződik játékán, hogy semmi erőlködés, mennyire tud azonosulni és a legvégsőkig „életben tartani” Rebecca jelenlétét. Nyomást gyakorolni, az ellenszenv, ami már olyan mértékű, hogy szinte szikrát szór tekintete. Nem akarja elengedni, elfelejteni a múltat. Legvégén, mikor felgyújtja a házat és, csak mereven áll, megőrülés közepette, hogy, még akkor sem enged tartásából.

Gallusz Nikolett a váltótársa Janza Katának, teljesen más szemszögből közelíti meg a karaktert. Már a legelején érződik rajta az érzelmi függőség, görnyedt hát is azt jelképezi, hogy beleroskadt a fájdalomba. Mikor kiderül az igazság, hogy mi is történt Rebecca-val, rajta jobban lehetett érezni, hogy mennyire összeroppan. Mindketten zseniálisan közelítik meg a házvezetőnő szerepét.

 Lord Maxim de Winter - Dolhai Attila

Úgy gondolom, h Attila most érett meg erre a szerepre. Érződött a szerep megformálásán, hogy rengeteget dolgozott azon, h miként tud hiteles lenni, nem túl játszani a szerepet, nem elődjeit másolni. Véleményem szerint sikerült megtalálnia és megfogalmaznia azt, hogy Ő milyennek is gondolja Maxim de Wintert.

Ez a karakter igazán komplex és akkor tud önazonos lenni, ha a megélt fájdalmakat, félelmeket is megjeleníti, de nem túlzóan. Nem volt túl játszva, nem szólt hisztisen a hangja.

Egy megkeseredett, kiégett férfit láttunk és hallottunk. Maxim nem vágyik másra, csak arra, hogy egy tiszta lélek szeresse, ne formálja, hogy Önmaga tudjon maradni. Szeretni és szeretve lenni. Az előadás során, ahogy lépésről-lépésre nyitja meg lelkét, szívét, tudatosul feleségében, hogy milyen nő is volt valójában Rebecca. Miként is érzett iránta.

Látva felesége reakcióját, érezhető volt, hogy talán újra képes lesz bízni valakiben, aki tényleg Őt szereti és kimutatni érzéseit. Megtapasztalhatja, hogy milyen is az, hogy ha minden hátsó szándék nélkül szeretik. Megérdemli-e hogy a történtek ellenére is szeressék. Hogy létezik olyan ember, akkor tiszta szívből nyújtja kezét. Az új esély, az új fejezet, hogy a tiszta lélek és egy önmagát marcangoló ember igazán lehetnek boldogok.

 Mrs van Hoppert – Udvaros Dorottya

 A mindenáron férjre vágyó dúsgazdag amerikai dámát alakítja. Egy harsányi, nagyvilági nő, aki figyelemre és társra vágyik. Nagyon jól állt neki ez a karakter, irónikus humorral fűszerezve

 Fantasztikus élmény volt nézőként megélni, megtapasztalni egy ilyen frenetikus előadás premierjét. Kőkemény munka van mögötte, mindenki előtt le a kalappal és hála azért, hogy szem és fültanúi lehettünk egy világszínvonalú produkciónak. Minden szereplő annyira telitalálat volt, hogy várjuk vissza jövőre is az előadást. A világ bármelyik színpadán megállná a helyét, olyan látványvilág tárult elénk, hogy az elmúlt évek legjobb, legerőteljesebb előadása készült el. Értéket képvisel, hangilag is annyira magabiztosan és lélekből szárnyalóan szólt, hogy a Dóm térnél tökéletesebb hely nem igazán létezik.

Lili bárónő 200.

2005 április 9-én került bemutatásra a Budapesti Operettszínház – Raktár színházában Huszka Jenő szerzeménye a Lili bárónő - Béres Attila rendezésében. Most hétvégén került sor a 200. előadásra. Könnyed, vidám operett, melyben repkednek a poénok. Az évek során nagyon összeszokott a társulat ennek is köszönhető, hogy a jelenlegi élethelyzetek is megjelennek egy-egy kósza elszólásban. A káosz és maga a zűrzavar okozója Gróf Illésházy László, majd a későbbiekben komornyik, hiszen elmondása szerint „Érdekel a szituáció”… Az örökös bohém színpadi szerző, aki korábban szédítette a nőket, de most valami megváltozik, hiszen szerelmes lesz. 

A két szereposztásban, olyan érzése van az embernek, mintha két teljesen más hangulatú előadást láttam volna, de ez így van jól. Dolhai Attila sokkal lazábban, könnyedebben viseli a kalamajkát, s néhány jelenetben igazán pimaszul helyben hagyja Frédit, aki azért viszonozza a kedvességet. Ez a kis adok-kapok végig elkíséri a darabot, s a felhőtlen hangulat garantált.
Vadász Dániel, még Komornyikként is visszafogottabb, sokkal lágyabban, kifinomultabban kezeli a történéseket, de azért itt is ugyanúgy megjelenik a humor csak diszkrétebben. Nem véletlen, hogy itt a közönség is teljesen másként éli meg az előadást.
Lukács Anita alakítja Lili bárónőt, korábban Geszthy Veronika is bemutatkozott már a címszerepben. A történetben egyértelmű, hogy beleszeret a Komornyikba, persze édesapja legnagyobb bánatára. Ezért lázad és önfeledten játszik, sőt olykor kihasználja Frédi jóhiszeműségét is. Malomszegi Báró – Jantyik Csaba a szigorú édesapa, aki a legjobbat szeretné lányának, de leginkább saját magának, de a sors visszaköszön, és elnyeri jutalmát a két Illésházy Grófnő személyében.

Illésházy Agatha szerepét, Lehoczky Zsuzsa formálja meg, hihetetlen lendülettel és fanyar humorral.
Illésházy Krisztina szerepén az elmúlt időszakban többen is osztoztak, Mednyánszky Ágnes, Náray Erika, Siménfalvy Ágota után most bemutatkozott Kalocsai Zsuzsa is ebben a szerepben. Ez a trió küzdelme, a szerelem hajszolása, igen mókásra sikeredett.
Frédi karaktere a hebrencs, ügyetlen két ballábas, szeretetre éhes fiú. Kerényi Miklós Máté, Szabó Dávid valamint Kádár Szabolcs is alakította ezt szerepet. Örök ellentét a Gróf/Komornyik és Frédi között, persze mi is állhatna a középpontban, mint a nő és a szerelem. Az évek során egyre jobban, már már mesterien éreztetik a két karakter közötti különbséget. Számtalan poén, szófordulat is hozzájárul az önfeledt hangulathoz.

A vidéki színésznő (Szendy Szilvi), aki a szomszéd birtokon nyaral, vissza akarja szerezni a színpadi szerzőt. Tökéletesen formálja meg Sasvári Clarisse művésznőt. A humor, a csalafintaság és a cselszövés áll a középpontban. Frédivel igen jól szórakoztatják egymást. Becsey tiszttartó - Szolnoki Tibor, úgymond házigazda, nála a főszerepet a pénz és taktika játssza. Szépen mozgatja a szálakat. Mindenes szerepét – először Kiss Zoltán formálta meg, majd pont a 101. előadáson mutatkozott be Peller Károly, de lehetőséghez jutott Vizi Dávid is, sőt a 201. előadáson pedig Brasch Bence debütált sikeresen, még több színnel, fiatalsággal és bohémsággal együtt.

Gyere csókolj meg tubicám, Tündérkirálynő légy a párom, valamint a Kis cigaretta dallamokkal idézik fel az operettek hangulatát. 2013. október 4-én a 200. előadás végén a korábbi szereplők is megjelentek, így például Geszthy Veronika, Siménfalvy Ágota valamint Náray Erika Szabó Dávid, Kádár Szabolcs és Dézsy Szabó Gábor is színpadra lépett. Kedves gesztus volt, hogy a tapsrendnél behívták Brasch Bencét, aki másnap mutatkozott be mindenesként.

Jó volt látni, hogy a színészek még mindig élvezik és szeretik az előadást, ezért is kívánunk még sokszor 200 előadást és sok sikert az új beállóknak. 

Mindenki életében elérkezik az a pillanat, melyet nem lehet vissza fordítani. Megáll az idő és olyan mérhetetlen fájdalom nehezedik szívünkre, lelkünkre mely megbénít és nem tágít, velünk marad, míg csak létezünk. Megszokni valakinek a hiányát, akinek köszönhetjük életünket, pokolian nehéz. Fojtó, nyomasztó és  közben dühítő, hogy miért is kell mindezt megtapasztalnunk.

Május 14-e egészen tavalyig szerettem ezt a napot, hiszen édesanyám születésnapja, tortázás, kedvenc virágai, ételei, mindig alapja volt ennek a napnak. Az önfeledt beszélgetések és a családdal együtt töltött idő sem hiányozhatott.  2023. május 14-től új időszámítás kezdődött el.

Édesapám demens beteg volt, és ahogy megígértük neki, otthon ápoltuk, hihetetlen erővel és önfegyelemmel, már-már robot módjára cselekedet az ember.

Tavaly áprilisban az élet lassításra, szinte megállásra kényszerített, hiszen szinte teljesen lerobbant a derekam, a gerincem. Fájdalmat félretéve csináltuk hősiesen, akkor még nem tudtuk, de odafent úgy gondolták, hogy az utolsó egy hónapot töltsük együtt, a mi kis burkunkban. Hihetetlen energiákat, közös pillanatokat éltünk meg, melyeket senki nem vehet el tőlünk. Mennyire erősek tudunk maradni, a kegyetlen fájdalom ellenére is, azért, hogy ha valakit igazán szeretünk ne érezze meg gyengeségünket. Az utolsó héten tudatosult bennünk, hogy az elkerülhetetlen irgalmatlan sebességgel közeledik. Emlékszem szerdai nap volt, mikor leültünk Anyuval beszélni, hogy döntenünk kell és meg kell hoznunk életünk legnehezebb döntését. Igazán akkor szeretsz valakit, ha nem vagy önző és el tudod engedni, hogy neki könnyebb legyen. Bármennyire is fájó és megváltoztathatatlan. Kértünk még egy kis időt a fentiektől a mi kis szövetségünknek. Pénteken május 12-én kihívtuk a mentőt. 13 órát voltam vele a sürgősségin, mely végtelenségnek tűnt, de közben tudtam, hogy pillanatról-pillanatra fogy a mi időnk. Az utóbbi hetekben már nem beszélt, végigfogtuk egymás kezét, csepegett az infúzió, majd az egyik pillanatban elhangzott az utolsó szava a köszönöm, majd kaptam egy puszit a kezemre.

Felkerült osztályra, szombaton tudtuk, hogy az utolsó találkozásunk lesz, békésen aludt. Mondtuk, hogy legyen úgy, ahogy szeretné, most Ő legyen az első, mással ne foglalkozzon, ha elfogyott az ereje, akkor csak aludjon el békésen. Ha érez magában erőt, akkor mi mindig itt leszünk. Az utolsó gesztusaival jelezte, hogy ne haragudjatok, de elfáradtam. Elbúcsúztunk, majd hazementünk.

2023. május 14. reggel 5:30 megriadtam, egyből a telefonomra néztem, semmi, akkor talán nincs nagy baj, fura érzésem volt és csak bámultam a plafont. Picit elszenderedtem, majd 6:48-kor arra ébredtem, hogy csörög a telefonom, ismeretlen szám, összerándult a gyomrom és görnyedve vettem fel, majd szóltam bele. Bekövetkezett az a pillanat, amitől mindenki fél, hogy nem ez nem lehet igaz. Ahogy írom ezeket a sorokat és idézem fel magamban életünk legmegrendítőbb napját, iszonyat fájdalmat éreztem, sajnos tudtuk, hogy nincs visszaút, 5:40-kor végleg elaludt. Emlékszem az volt az első mondatok egyike, jajj Apu az időzítés. Anyu nyolcvanadik szülinapja. Erősnek kell lennem, hiszen megígértem.

Nem volt hisztériás roham, csendes elfogadás, elfojtott érzések időszaka következett. Mikor nem találkozol még ilyen szintű fájdalommal, nem tudod, hogy miként is viselkedik ilyen helyzetben az ember. Család, barátok előtt sem sírtam, igyekeztem tartani magam. Közben egyre inkább azt éreztem, hogy zárok be és lettem a korábbi hihetetlen érzékeny csajsziból egy rideg, számomra vadidegen nő.

Egy-egy embernek tudtam a történtekről úgy beszélni, hogy talán sikerült, picit megrepeszteni a kőkemény burokban levő szívemet. Apuval nagyon szerettük az aktív programokat, kislány koromban is rengeteget mentünk, volt egy mágikus csoda helyünk ez volt a színház. Az elmúlt egy évben igazi menedék lett belőle, bizonyos előadások, dalok az idő múlásával előhozták percekre az érzéseimet. Ez volt az a hely, ahol meg tudtam nyílni és valamennyire megfogalmazni, hogy mi is zajlik bennem. Első alkalommal mikor mentem a színházba, nem tudtam, hogy egyáltalán képes leszek-e belépni az ajtón és nem futok ki az előadásról.

Család, barátok, mellettem voltak végig, igaz mielőtt kimentem az utcára, kinéztem az ablakon, hogy ugye nem látok ismerőst, ne kelljen senkivel se beszélgetni. Örökmozgóként egyre inkább, otthon éreztem magam a legjobban, biztonságos közegben. Nem érdekelt semmi sem, de közben tudtam, hogy ez nem így nem jó. Apró célokat tűztem ki, volt egy nyári koncertre jegyem, színházhoz köthető egy évforduló. Kitaláltam, hogy az addig megélt élményeimet, korábbi írásaimból készítek egy könyvet. Lefoglalt, nosztalgiával teli volt, az a két hét és mindenki motivált, hogy képes vagyok megcsinálni és nem adhatom fel. Az utolsó pillanatban készült el 70 oldalnyi gondolatom az elmúlt 20 évből,  koncert napján vehettem kézhez a bekötött egyetlen példányt. Ahogy fogtam, villant be, hogy valaki most nagyon büszke rám, majd sikerült is átadni a meglepetést és láthattam a másik arcán az igazi örömet, hogy ez az enyém? Ebből tényleg csak egy van? Ezek a megélt pillanatok valahogy visszarántottak a valóságba, hogy figyelj csak, Te nem ezt ígérted meg a számodra legfontosabb embernek.

Nagy levegő és ki kellett találni az újabb célokat, terveket, hogy mi az ami segít az összetört lelkem megnyitásában. Szükségem volt arra, hogy sok időt egyedül töltsek, ez azért is volt furcsa számomra, mert korábban nem szerettem csak magamban lenni. A nyár további részén ellátogattam Apuval közös kedvenc helyeinkre, városainkba. A Balaton szerelmese volt, úgy ahogy én is, csak vízparton találom meg a nyugalmamat. Fájdalmas, de mégis csodálatos napok voltak, közben hihetetlen érzések, „véletlennek” tűnő pillanatokat éltem meg.

Azóta is érzem, hogy nem vagyok egyedül, hiába is engedtük el fizikailag egymás kezét, olyan erős kötődés van közöttünk, melyet senki nem szakíthat szét. Szeptemberben sikerült igazán átlépnem komfortzónámat, egy lelket gyógyító foglalkozással. Itt nyíltam meg először, hogy sikerült vadidegenek előtt beszélnem a történtekről. Ezen a napon olyan csoda lelkekkel találkoztam, hogy vannak olyanok, akikkel mai napig megmaradt a kapcsolat. Mily érdekes a sors, hogy egyikőjükkel az írás a közös téma, másikukkal a zene, a lélek, az olvasás.

Számomra fontos embernek megmutattam, hogy mit jelent nekem a mágikus hely, ahol jól érzem magam. Próbálok gyógyulni és megnyitni újra a szívemet, mindazoknak, akik fontosak az életemben, hiszen tudom, hogy csak jót akarnak. Nagyon nehéz olyan ember társaságában gyengének és szomorúnak mutatkozni, aki nagyon fontos Neked. Mai napig olyan lelkekkel találkozok, akik hasonlóan gyógyulni szeretnének a saját fájdalmaikból, hihetetlen, hogy a sors, vagy odafent olyan szituációkba sodornak melyek jelenleg megmagyarázhatatlanok. Pokoli érzés visszatekinteni, hogy mennyire fájdalmas időszak van mögöttem.

2024 április 23-án Siófokon, a Kálmán Imre Művelődési Központban került megrendezésre a Keresztény Értékrendű nevelés est, ahol Dolhai Attila Tanúságtételét, gondolatait hallgathattuk meg.

Ha jobban odafigyelünk egy-egy ilyen beszélgetős esten, akkor megismerhetjük Dolhai Attilát, mint embert és nem mint a színészt, szerepei megformálása közben. Mindenkihez hasonlóan neki is vannak belső vívódásai, félelmei. Az igazat megvallva nehéz beszélni bizonytalanságainkról, vagy, hogy biztosan jó úton haladunk-e.

Igazán fájdalmas téma volt az este során az elengedés. Annyira bensőséges pillanat volt, mindaz, ami ott elhangzott. Az adott pillanat hozta ki Dolhai Attilából a megélt érzéseit, melyet képtelenség megfogalmazni. Egy írás nem tudja átadni, a megélt rezgéseket, tekintetet, illetve a csendet.

Úgy gondolom a közönséget is mélyen érintette az elhangzottak, hiszen mindenki másként gondolkozik és dolgozza fel a saját fájdalmát.  Azt hiszem egy-egy ilyen tapasztalás, hogy meghallgatunk másokat, hogy kiből mit hoz ki egy-egy veszteség feldolgozása, gyógyító erővel bír. Óriási erőre, tapasztalásra van szükség ahhoz, hogy megnyíljon az ember és átadja belső érzéseit, gondolatait.

Számos kérdés is elhangzott, melyeket alkalmanként, Attila saját magának feltesz, mint például Milyen értékeket hozunk otthonról? Mit adunk tovább a következő generációnak? Elvárható-e, hogy viszont szeressenek? Mit üzen egy betegség, egy kényszerszünet? 

Ego kontra szeretet boncolgatása. Miként lehet vagy kell-e egyáltalán visszaszorítani az egot? Az önmegvalósítás, valójában miként is fogalmazható meg, itt is szerepet játszik az ego, vagy szükség van rá, hogy a lemerült, elhasználódott energiákat, töltőre helyezze az ember.

Az írás, mint az alkotás, az is önzés, ha a családtól vesszük el az időt? Úgy gondolom, hogy nézőpont kérdése, hogy mi számít szabadidőnek vagy akár "menekülésnek" a kötelezettségek elől. Ahhoz, hogy az ember kiegyensúlyozottan tudjon létezni, alkotni, vagy a családjával együtt lenni, muszáj megtalálni az egyensúlyt. Hiszen mindenkinek szüksége volna önmegvalósításra, "énidőre". Az egonak kevesebb "igénye" lenne és akár bizonyos esetekben, már nem is törne elő. 

A vallás, a hit milyen szerepet tölt be Dolhai Attila életében? Mit is jelent neki, milyen útmutatásokat kapott az élete során? A mai világban még mindig kényes téma a vallásról beszélni.

Jó volt hallgatni, hogy mit is jelent neki, mit is adott neki. Fogalmazhatnék úgyis akár, hogy a vallás egy-egy ima vagy mise, a kapaszkodót, olykor a "féket" is jelenti, mely visszarántja a földre. Szakmája révén, nagyon sok olyan inger, impulzus éri, olyan magas lángon égő érzelmek, melyeket a helyén kell kezelni. Megtudhattuk azt is az este során, hogy a vallás, vagy akár a nézetei miatt volt már olyan szerep, melyet nem vállalt el. Pályafutása során is voltak olyan általa megformált szerepek, melyekkel nem biztos, hogy tudott teljesen azonosulni, de mindig a maximumra törekszik.

A vallással kapcsolatban beszélt arról is, hogy milyen darabot írna, amiről nagyon lelkesen mesélt és felkeltette az érdeklődésemet. Mesélt arról is örök emlék, hogy Eucharisztikus hírnök lehetetett, hogy milyen örömet szerzett ezzel Édesanyjának. Láthatta élőben a Pápát és családjára is milyen nagy hatással volt, hogy közösen átélhették ezeket a meghatározó pillanatokat.

Örök Hűség című filmjének alkotásáról, hogy mit is adott neki és mennyire vágyik arra, hogy színpadon viszont lássa. 

Beszélt családjáról, lányairól, szüleiről. Mennyire játszik szerepet az életében a megfelelési kényszer? Miért is vágyik a szeretetre? Képes-e szünetet tartani, vagy nemet mondani egy-egy felkérésre...

Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy milyen is volt a hangulata a kedd esti siófoki tanúságtételnek, mely igazán meghitt, családias közegben zajlott. Nagyon sokrétű volt a beszélgetés, megszámlálhatatlan téma, az élet különböző területeiről. Úgy gondolom ezek a lélekemelő estek során mindenki visz magával egy-egy olyan szeletet, mely igazán megérintette, vagy közel áll a mostani lelkiállapotához.

Elgondolkodtató, olykor megmosolyogtató, vagy visszacsatolás, hogy nincs egyedül az ember problémáival, más is hasonló bizonytalansággal teszi fel a kérdéseit saját magának.

Ahogy próbálom összeszedni a gondolataimat, a dal hallgatása közben, hogy mi is jut eszembe, milyen érzéseket vált ki belőlem. Akkor jöttem rá, hogy ez a dal nem jöhetett volna létre, ha nincs egy Dolhai klub, ha nincs az az ötlet, hogy mi jut eszedbe az estéről, ha nincs a közönség, ha nincsenek gondolatok, érzések, szavak...stb.

A közönség feladta a leckét egy-egy szóval, de közben a szavak között volt, az egész dal alapja, mely a lelki társ. Értelmezhetjük úgyis, hogy Lelkek találkozása volt a "szóhalmaz", mely valójában kapocs az előadó és közönsége között. Egy közösség formálta ismeretlenül, hogy milyen szavakból is álljon majd a dal.

Mindenki vágyik egy olyan emberre, akivel a lelke szinte összeér. A mai rohanó világban sajnos, annyira nincs idő az élet apró szépségeit, gesztusait észrevenni, vagy akár egy-egy szóval értékelni is azt. Ezért is megbecsülendő a Lelki társ című dal. Nőnapi ajándék a videó, véleményem szerint ennél szebb meglepetés nem is születhetett volna, hiszen a dal alapját adó szavak nagy részét hölgyek alkották.

Ez a szerzemény lehetne akár egy "himnusz" is vagy egy kapocs a közönség és Dolhai Attila között. Ez a dal valójában közösen íródott. Attila zseniálisan szőtte össze a szavakat, gondolatokká...Van az úgy mikor a lélek találkozik a zenével, melyből a végén dal születik.

Sőt akár az is kiderülhet, hogy Ki is Ő valójában, de olykor még az adjunktus se tudja megfejteni. Színházban igaz Ő volt Rómeó, de koncerteken már egy önmagát adó rocker csávó, aki valójában jó ember, vagy talán szexi bravissimo, de lehet hogy, csak arra vágyik, hogy tiszta szívből énekeljen. Viszont ami biztos, hogy mindenek felett emberi. 

Ha hallgatjuk a dalt és odafigyelünk a szövegre, akár felidézhetjük azon emlékeinket is amiről, azt valljuk, hogy életünk legjobb napja volt. Sőt akár az is előfordulhat, hogy már az első szerelemben megtalálod a Lelki társad, akkor vagy igazán szerencsés. 

Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ez a szerzemény, mely tiszta szívvel, szeretetből íródott, mely mosolyt csal az arcokra és jobb kedvre derít, akár a nehezebb időszakban is.

Lelki társ bárkiből lehet, hogyha a lelkek találkoznak és kapcsolódnak. Ezt viszont ápolni kell, hogy minél erősebb legyen ez a kötődés. A legdrágább ajándék mostanában, ha időt szánsz olyasmire, amiről tudod, hogy nem csak Neked fontos, de örömet is szerzel vele másoknak.

Tényleg le a kalappal Dolhai Attila és zenész társai előtt, hogy a rengeteg munkájuk mellett, időt szántak, hogy megszülessen a Lelki társ című dal. Köszönet érte!

https://www.youtube.com/watch?v=Qn2-JdOl770

2024. február 2-án került megrendezésre a Premier KultCafé-ban a legújabb Dolhai Klub, amire azért elég sokat kellett várni.

Véleményem szerint aznap este olyan Dolhai Attilát hallhattunk, aki önmagához képest jobban megnyílt és beszélt érzéseiről, kétségeiről. Nehéz megfogalmazni azt az érzést, hogy milyen is szembesülni azzal, hogy egy elismert zenész színész, saját dalát nem játssza a rádió. Emiatt is muszáj megragadni minden olyan lehetőséget, ahol megmutathatja magát, hogy a romantikus hangvételű dalok, mellett, akár Sztevanovity Dusán - Presser Gábor szerzeményt is  nagyszerűen, energikusan, tud előadni.

Ezért is volt remek műsor a Csináljuk a Fesztivált, a mostani évadban: Hevesi Tamás - Ezt egy életen át kell játszani, dalt kapta. Úgy gondolom, hogy adásról-adásra varázsolta be személyiségét, huncutságát, táncát, csibészségét és az elmaradhatatlan Dolhais mosolyt. Tudta, hogy miként hathat a zsűrire és a közönségre, hiszen a hangja és előadás módja, sokkal dinamikusabb, maibb volt, mint az eredeti. A döntőben simán belefért a még több csípőmozgás, ugrás, látszott rajta, hogy igen végre ez egy olyan dal, ahol jól érzem magam és önazonos tudok maradni. Nem kell szerepet formálni. Jó volt élőben is meghallgatni és megélni, érezni a felszabaduló energiákat.

Az este legviccesebb pillanata volt, mikor a közönség hölgy tagjai el kezdték énekelni, Te vagy a legszebb álmunk, Koppány asszonyai dalát, persze azért tegyük hozzá, hogy nem maguktól. Dolhai Koppány, mint jó vezér, természetesen átélte és igen lelkesen levezényelte a hirtelen megalakult "kórust". Van amikor a főszereplő kérése teljesül, úgymond szerenád formájában.

Bombardino - mely tényleg bevarázsolta a terembe az olasz hütte hangulatát, melyet a vidámság, bohém életérzés jellemez. Ott aznap este mindez örömzenéléssel is társult. Azt hiszem mindenki arcára mosolyt csalt. Bombardino italhoz illő dal született, ami akár egy igazi buli, alap hangulatát is megadhatja.

Kérdések között voltak olyanok, melyek a jól megszokott témához tartoztak, hol, mikor és hogyan lehet "Dolhais jegyekhez" jutni időben. Szerencsére azért maradt idő és lehetőség a komolyabb kérdések megválaszolására is.

Nagy kihívás lesz Szegeden a Rebecca musical. Attila tisztában van azzal, hogy akarva-akaratlanul is összehasonlítják, majd a korábbi szereplőkkel. Ő viszont saját magára szeretne fókuszálni, hogy benne miként is fogalmazódik meg a karakter, persze a rendezői koncepciónak megfelelve. Nagyon várja, hogy újra szerepeljen a Szabadtéri Játékokon.

Milyen volt azzal szembesülni, hogy a legutolsó István a király blokkban, betegség miatt Homonnay Zsolt ugrott be István szerepébe. Alkatilag és hangilag is teljesen más karakter, mint a korábban megszokott Istvánok. Amikor tudatosul az emberben, hogy itt másként kell megformálnia Koppányt, hiszen az adottságok szinte egyformák. Élmény volt hallgatni, ahogy kifejtette ezzel kapcsolatban gondolatait, hogy miként építette fel újra önmagában Koppány szerepét. Amikor ráeszmél, hogy itt most más az István, hogy teljesen más érzések veszik körül. Az a felismerés, hogy bizonyos résznél, olyan, mintha Zsolt az Édesapjának énekelne.

Jó volt bepillantás nyerni, hogy miként is vélekedik arról, hogy nem lehet minden előadás a közönség kedvence. Milyen volt egy olyan előadást próbálni, ami számukra is új, hiszen őspremierre készültek. Mindenkinek van véleménye, Neki is, de nem fog befolyásolni másokat, mint például a családját vagy ismerőseit. Hiszen mindenkinek más az ízlése, mivel nem vagyunk egyformák. Rengeteg munka van egy-egy előadás létrehozásában. 

Mit tesz egy sűrűbb, nehezebb időszakban, hogy elkerülje a kiégést? Itt a válaszolás lehetőségét átadta Nagy Zsolt "Liszinek", aki teljes átéléssel sztorizgatott. Jó volt hallgatni és közben adott időt Attilának, hogy átgondolja és valamit kitaláljon, hogy mit is válaszoljon. Csak az adott napra koncentrál és olyankor a csendre vágyik, hogy minél kevesebb zavaró inger érje és nem gondol a ráváró többi feladatra. 

Genezis lemez és az ezzel kapcsolatos fellépések lehetőségeiről is igazán őszintén mesélt, ami annyira tükrözi a mai világot. Nagyon felhígult a zenei világ, nem is értem, hogy miért ne készíthetnének minőségi zenét, a zenés színház elismert képviselői....

Felcsendült pár jól megszokott dal a lemezről, ami közös énekléshez is vezetett. A repertoár fontos része volt, hogy mesélt Hobo munkásságáról, hogy rá milyen hatással volt. Nem véletlen énekelt tőle is pár dalt Attila, hiszen a napokban ismerték el Földes László "Hobo" zenei munkáját életmű díjjal.

Laza, könnyed, sokatmondó dalszövegek, na meg persze gitár is alap kellék volt a koncerten. Musical sem maradhatott ki az este során, hiszen felcsendült Monte Cristo egyik dala is.

Maradj velem című dal volt az este legmeghatóbb pillanata, ahogy felvezette, hogy milyen emlék fűződik a dalhoz és milyen érzés volt Balázs Fecóval énekelnie. Jó volt hallgatni azt a tiszteletet és szeretetet, ahogy mesélt róla, közben visszaemlékezni, hogy én ezt anno láttam a tévében. Mikor vége az utolsó dalnak is, akkor szívünk-lelkünk megtelik érzéssel. Ennél a dalnál mikor Attila énekli, mindig olyan érzésem van, mintha a szíve-lelke kiszakadna és a hangja megérinti és felerősíti az ember fájdalmát. 

Zárásként egy meglepetés dal - melynek dalszövegéhez a szavakat a közönség adta. Egy korábbi Klub alkalmával kihelyezett dobozba lehetett megfogalmazni egy-egy szóval, hogy mi is jutott eszünkbe arról az estéről. Azért jó volt felfedezni a saját szavamat, hogy miként is milyen környezetbe is került a dalba.

Lelki társ lett a címe, mely lehetne akár egy "himnusz" is vagy egy kapocs a közönség és Dolhai Attila között. Ez a dal valójában közösen íródott, zseniálisan szőtte össze a szavakat, gondolatokká...

Sőt a dalból akár ki is derülhet, hogy Ki is Ő valójában, hiába énekelte, hogy még az adjunktus se tudja megfejteni. Színházban igaz Ő volt Rómeó, de egy önmagát adó rocker csávó volt péntek este, aki valójában jó ember, vagy talán szexi bravissimo, de lehet hogy, inkább énekelj. Viszont ami biztos, hogy mindenek felett emberi. 

Ismét nagyon gyorsan elrepült az este, mely igazán szerethető volt. Sok nevetés, olykor nosztalgiázás, néha szívfacsaró, de így volt teljes és érzelmekben, érzésekben gazdag.

Hosszú ideje tervezem, hogy leüljek és megfogalmazzam mindazt, ami a fejemben kavarog. Féltem szembenézni és leírni gondolataimat. A halasztgatás már igazán profin megy, de az elmúlt hetekben többször arra ébredtem, hogy írok és látom magam előtt a megfogalmazott érzéseimet. Úgy voltam, hogy ha ez fejben és álmomban már megy, akkor nem jöhet több kifogás, max belesajdul a szívem és a lelkem. Ha esetleg majd valaki olvassa ezeket a sorokat, akkor az azt jelenti, hogy sikerült befejeznem és nem maradt meg piszkozatnak.

Nagyon nehéz az embernek a szívét újra megnyitnia eddigi élete legnagyobb traumája kapcsán. Hiszen akik nem ismernek igazán, azok akár azt is gondolhatják, hogy mi baja is lehetne, állandó mozgásban van az élete. Kevesen látnak és ismernek, hogy milyen is vagyok valójában. Sokan csak azt gondolják, hogy az állandóan cserfesen csacsogó csajszi vagyok, de tévednek. Rengeteget változtam, olykor magamon is meglepődök, hogy én valójában egy érzékeny lány vagyok, de mostanra a szívem megkeményedett már annyira, hogy bizonyos helyzeteket már túl ridegül reagálok le. Amikor még jobban értékeled és megbecsülöd az idő kulcsfontosságát. Amikor már csak tényleg azokra a kapcsolatokra szánsz igazán időt, ami számodra is fontos. Amikor már nem vagy mindig kedves és már nem tudsz udvariasságból bájcsevejt folytatni bárkivel is. Megfogalmazod és ki is mondod véleményed, amikor olyan emberek társaságát keresed, ahol jól érzed magad és nem kell megfelelni senkinek sem, pláne nem elvárásoknak.

Nem május 14-e volt a legborzasztóbb nap a világon számomra, inkább az addig vezető út volt pokolian nehéz és fájdalmas. Mikor tudatosul benned azaz érzés, hogy ha igazán szeretsz valakit tiszta szívből és képes vagy elengedni, még akkor is, hogy tudod pokolian nehéz, de már nem bírod látni a szenvedéseit. Mikor személyesen megtapasztalod egy erős ember szellemi és testi leépülését, mikor bármit megtennél, de közben tudod és látod, hogy már nincs visszaút. Megőrizni azt, hogy a lehető legtovább ember tudjon maradni, és érezni érzéseit. Ott lenni mellette, mikor legszívesebben világgá kürtölnéd fájdalmad. Ezt az arcod, csak közvetlen környezeted látja. Amikor annyira szeretsz valakit, hogy megóvod attól, hogy mások is így lássák. Előtte erősnek mutatkozni, mikor megszakad a szíved. Ezt az oldalam csak nagyon kevesen ismerik, de ezzel nincs is baj. 

A fájdalom elviseléséhez, kapaszkodókat keresel és próbálod megélni a pillanatot, de közben azt veszed észre magadon, hogy olykor érzéketlenné válsz. Amikor a tested-lelked védőmechanizmusa bekapcsol, mint például nálam elég sokáig a zene volt az, hogy hiába hallottam és értettem a dalok szövegét, bezártam és nem éreztem semmit se. Féltem attól nagyon, hogy lesz-e erőm például újra betenni a lábam a színházba. Egy előadás miatt összeszedtem magam, de nem voltam abban biztos, hogy egyáltalán végig tudom-e nézni. Utána ott valami megtört bennem, amikor először beszéltem a történtekről egy olyan embernek, aki szintén a vidám énemet ismerte és a találkozás során észlelte és érezte rajtam, hogy valami nagyon nagy baj van. Ott éreztem először azt, hogy igaz, hogy nem lát bele az életembe, de egy őszinte érdeklődés vett körül. Ez adott ahhoz erőt, hogy meglássam, hogy újra süt a nap, és érdemes felkelni egyáltalán. Apró célokat tűztem ki magamnak, hogy ne robot módjára éljek csak. Így született meg egy számomra igazán fontos könyv, ami ajándék lett végül, és úgy láttam, hogy sikerült meglepetést szerezni vele.

Hálás vagyok azokért az órákért, mikor egyedül lehettem az érzéseimmel és azokért is, hogy mindig volt körülöttem valaki, aki megragadta a karom, hogy kirángasson a mély gödörből és segítsen lerombolni azt a falat, ami magam köré és leginkább érzéseim felé húztam. Bőven elég volt egy séta, vagy strandolás, beszélgetés. Vagy egy-egy kirándulás. 

Lassan de nagyon lassan gyógyul a lelkem, de azon vagyok, hogy újra közel kerülhessek az akkori önmagamhoz. Tudom, hogy ugyanolyan már nem tudok lenni, hiszen lelkem és szívem is hegesen forr újra össze.

Ez a pár sor csak töredéke az elmúlt hónapoknak, de többször írtam már ki, az akkori lelkemet tükröző szösszeneteket.