"Robert Louis Stevenson klasszikus rémregényének színpadi adaptációja egyaránt szól a bennünk lévő jó és gonosz küzdelméről és a szerelem kiismerhetetlen természetéről. Legfőbb kérdése az, hogy bemerészkedhet-e az ember és az emberi tudomány Isten felségterületére. A többszörös Grammy- és Tony-díjra jelölt Frank Wildhorn és a kétszeres Oscar- és Grammy-díjas Leslie Bricusse műve 1990-ben indult el világhódító útjára, és számos feldolgozásban, számtalan színpadon aratott sikert. Minden idők egyik legnépszerűbb musicalje. Horror, kaland, gyilkosság, káosz - mély érzelmek, magas filozófia, önfeláldozás: mindez egy pörgő, szenvedélyes és lenyűgözően látványos produkcióban. Az előadás rendezője Vincze Balázs." (Operettszínház oldala)

Tavaly júniusban az Évadbejelentő sajtótájékoztató előtt megpillantottam egy összetekert plakátot egy hölgy kezében, melyről kilátszódott két betűt JE - hirtelen összenéztünk, majd kérte, hogy psszt, ne mondjam ki hangosan. Én ott örömömben ugráltam, majd kérdeztem, hogy ugye, hogy a szerephez méltó színész lesz majd. Mosolyogva lapoztam a tájékoztató füzetet, elégedetten megjegyeztem, hogy végre egy zseniális előadás lesz, de közben türelmetlen is voltam, hogy mikor is lesz már 2022 április.

A bemutató előtt szűk egy héttel került megrendezésre a Jekyll és Hyde közönségtalálkozó, ahol a három fő szereplő és a rendező Vinzce Balázs is mesélt, hogy mire is fog épülni az előadás mi is lesz a középpontban. 

"Nagyon szeretnénk felvillantani a sötét, démoni világ emberi oldalát az előadásban, keressük a fényt, az egyensúlyt a jó és rossz között. Rendezői szándékom szerint már az első képben megjelenik a címszereplő édesapja." - hangsúlyozta Vincze Balázs, az előadás rendezője. "Sok Jekyll és Hyde előadásban az apának egyetlen jelenete van csupán, és nem lehet tudni, hogy meghal, vagy épp ottmarad a kórházban. Mi ezt a karaktert végigvisszük a darabon. Dr. Jekyll egy alapvetően önző, a hivatástudatának élő figura, akit nem érdekel semmi más csak az, hogy a csodaszert valahogy megalkossa, ám ez a figura a mi előadásunkban megváltozik: ember lesz minden egyes pillanatban, egy olyan fiú, aki mindvégig szereti az édesapját."

"Ez egy olyan speciális szerep ahol két karaktert kell váltogatnia a színésznek. Tehát egy adott szituációt teljes hitelességgel mond Jekyll, miközben hirtelen megváltozik az egész és Hyde ugyanannak az ellenérvét felsorakoztatja, ugyanazzal az igazságtudattal." - mesélte Homonnay Zsolt.

Dolhai Attila azzal folytatta, hogy: "Engem sokkal jobban izgatott az a része a szerepnek, hogy mi az, amit fölvállalhatunk, amikor azt mondjuk, hogy jó érzés gonosznak lenni vagy jó érzés kiszabadulni valamiből. Valóban ez egy fontos kérdés, hogy a Hyde-nak hol van a saját igazsága? - engem ez érdekelt ebben a szerepben, és gyakorlatilag én nagyon sokszor felmentettem a Hyde-ot a próbaidőszak alatt. Valahol meg kell fejtenünk azt, hogy miért izgató vagy miért vágyunk arra, hogy kinyissunk egy szelencét, amiből kiszabadul egy olyan szellem, amit idáig kordában tartottunk és akkor megérkeztünk."

"Szerintem alapvetően egyetlen egy személyről beszélünk a Jekyll és Hyde című musicalben - hangsúlyozta Sándor Péter. "A mű számomra a gátlások feloldásáról, belső érvelésekről, vitákról szól önmagában. Így amikor Hyde szerepéről beszélünk, valójában a gátlástalanságának a feloldásáról beszélünk."

 Jó volt bepillantani, hogy miként is áll össze egy előadás. Elérkezett a várva várt nap 2022.04.01. izgatott voltam, hogy milyen is lesz. Szándékosan nem néztem meg a főpróbát, mert nem szerettem volna, ha elveszíti a premier varázsát, hogy ezt már láttam és tudom, hogy mi is lesz a következő jelenet. Előadás előtt jó volt összetalálkozni rég nem látott barátokkal. Látatlanba is úgy voltunk vele, hogy végre egy jó darab lesz, amiért érdemes újra színházba járni. Izgultunk és szurkoltunk a főszereplőnek, hogy mennyire is tudja megvalósítani a musical irodalom egyik meghatározó egyben legnehezebb karakterét. 

Budapesten a közönség most láthatta először az előadást a Budapesti Operettszínházban. Nagy volt a teher és a nyomás Dolhai Attilán, hiszen elődje Molnár László igazán magasra tette a mércét. Mivel nem láttam sajnos azt az előadást, csak történeteket hallottam, hogy milyen is volt, így nekem személyes tapasztalatom és véleményem nem volt a korábbi előadásról.

Szerencsésnek tartom magam, hogy pénteken részese lehettem ennek a csodának, Dolhai Attila ezen teljesítményével végérvényesen beírta magát a legnagyobbak közé. Hihetetlen alakítás volt, hol sírtunk, hol tátott szájjal néztük, hogy hova is tűnt maga Dolhai Attila és korábbról jól megszokott mozdulatai. 

Tényleg jól érzékelhető volt végig az Apa és fia közötti erős kötelék. A darab során végérvényesen beigazolódik, hogy a szeretet és a gyűlölet milyen vékony mezsgyén mozog egymás mellett a lelkünkben. 

Rengeteg sláger elhangzik az előadásban, tegnap este nyert valójában értelmet az Eljött az óra, megláttuk, hogy mitől is Ördögi a tánc, milyen is Csillagok idején, vagy, hogy igazándiból Férfi kell. Mi történik amikor Vágyom Rád és tényleg helyes-e, hogy Sose sírhatsz, ha fáj.

Mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amikor tényleg szeretnénk hozzányúlni egy varázsszerhez, amely meggyógyítaná szeretteinket. Jó volna megérteni, hogy vajon mi is az élet rejtélye. Vajon miként kell viselkedni a kilátástalannak tűnő helyzetekben, mennyire szabadulhatnak el érzéseink, félelmeink. Miként kell feldolgozni veszteségeinket, miként kell méltósággal elengedni azt, akit a világközepének tekintünk. Az önzetlen szeretet, az önfeláldozás valóban káros is tud lenni? A korábbi sérelmeket, az elutasítást, ki mondja meg, hogyan kell elviselni? 

Lucy (Nádasi Veronika) és Emma (Széles Flóra) karaktere is jól bemutatja az élet két ellenpólusát. Mennyivel is könnyebb az élet, ha egy szerető, támogató Édesapa terelget az utunkon és vállán a sírásból is erőt merítünk. Kiszolgáltatott helyzetben, ahol egy ismeretlen ember ajánlja fel a barátságát, megtapasztalhatjuk, hogy milyen érzés teljesen egyedül lenni a zord világban. Nádasi Veronika, mint Lucy csodálatos volt, tele szenvedéllyel a hangja csak szárnyalt és lubickolt a szerepben. Széles Flóra a szerény visszafogott szerelmes lányt tökéletesen formálta meg.

John Utterson (Mészáros Árpád Zsolt) a jó barát végsőkig támogatja az utolsó pillanatokig a kétségbeesett kilátástalan helyzetbe kerülő embert. Dolhait és MÁZS-t jó volt újra együtt színpadon látni, minden egyes mozdulatukon, rezdülésükön érezhető volt, hogy mindezt a támogatást a valóságban is megtennék. Megjegyzem azért Árpit is megnézném, hogy miként is formálná meg Jekyll és Hyde-ot.

Egy életre megmarad a Párbaj minden egyes pillanata, küzdelem a démonnal, hogy miként is lehet megszabadulni és milyen is, ha egy testben két különböző lélek lakozik. A lelkek csatája mély nyomott hagyott bennem és a dalnak a szövege is:

Egy test, és egy vér -- A lelked is enyém! Őrjítő félelmed érzem én!

Nem segít harc: Inkább add fel, és tűnj el -- Véredet ontom a véremmel!

Zárásként mikor az Apa egy finom mozdulattal támogatja Johnt, hogy átsegítse Jekyll és Hide-ot a más világra, megrázó, emberi pillanat volt. A lelkek elvonulása meg a legméltóbb befejezése volt az előadásnak.

Szerintem a közönség a legnagyobb visszajelzés az előadás során a többször visszatérő vastaps, olyan érzésem volt, mintha a színpad folytatása lett volna a nézőtér, kézzel tapintható volt a feszültség az egész térben.

Azt hiszem az Operettszínház ezzel ismét letette névjegyét a musical játszás történetében. Még évekig szeretném nézni, mert lelke ereje van az egésznek. Köszönöm az élményt!