Először is csak annyi, hogy volt egy Dolhai klub, ahol elhangzott az a fránya kérdésem. Ki is valójában Dolhai Attila és nem a Wikipédia szerint....  Kellett nekem ennyire kíváncsinak lennem. A kérdés nem tűnik bonyolultnak, de ha magunknak tennénk fel ugyanezt a kérdést, akkor tudatosulna igazán bennünk, hogy ez valójában kőkemény önismeret. Mennyire merünk vagy akarunk megnyílni a másik előtt? Mennyire ismerjük igazán magunkat? 

Ez az a  kérdés melyet már korábban egy Átrium esten feltettem, akkor picit poénkodva, zavarban táncba menekülés lett a vége. Most leblokkolás és  az a tekintet - azt hiszem, megmarad, talán benne is volt a válasz

Mi nézők a dalok által ismerhetjük meg Dolhai Attilát, illetve egy-egy beszélgetés alkalmával tapasztalhatjuk meg, hogy ki is Ő valójában. Akkor látjuk meg egy ember valódi arcát, ha nem csak nézünk, de látunk is, akkor észleljük érzéseit, hangulatát, hogy mikor boldog és mikor feszeng...stb. Meghalljuk a hangját és ha a dalszövegek mögé látunk, akkor észrevehetjük, hogy valójában, hogy is van a másik fél. Erre a legjobb példa véleményem szerint az első Dolhai klubban elhangzott dalok összessége, amiről személyesen is beszéltünk, hogy mi is volt a koncepció.

Ha valakit ismersz már valamennyire, akkor érzed, látod, hogy mennyire őszinte egy-egy megmozdulása vagy mondata. 

Egy embernek hány arca is lehet valójában?  A színész, a zenész, az író, és nem utolsósorban magánember. Hogy lehet ennyi felé maximálisan helytállni?

Lehetetlent nem ismerve halad előre álmai felé, aki mindig képes a megújulásra. Mindig van cél és a maximalizmusa töretlen, de közben egy-egy Genezis koncert során találkozhatunk azzal az énjével, ahol minden megmozdulása zsigerből jön. Ahol nem kell a féket behúzni, csak sodródni az este hangulatával,  a közönséggel, amikor "elgurulhat a gyógyszer".

A szókimondó, vagy aki idővel belátja, hogy rossz döntést hozott. Olykor kell az a pofon. A hiú férfi, nehogy már ne én legyek a középpontban, a szétszórt, a bohém fiú, a "tanár", aki közös éneklésre hívja a közönségét. A maximalizmusra törekvő színész, író, zenész, énekes egyben. Az érzékeny, a dühős, a csalódott, a boldog Ember.

Mi van még?

Az erő, oly mindegy, hogy Hej cigányt, Szebb volt, mint régent, Zene az vagyok ént, a Puccos taligát, a Zöld a bíbort, vagy az Adrenalint énekli. Az energia, a pörgés, a szemekben a csillogás az ugyanaz. Érezhető, hogy igen ez vagyok én, így tudok mulatni, amikor önmagam lehetek.

Szabadság érzete - Ha volna két életem, Muzsikus lelkek - a bohém életérzés. Műfajtól függetlenül is lehet ugyanazt érezni, ahol nem kell megjátszani magunkat. Egy-egy Genezis koncert során megtapasztalhatjuk azt is, hogy milyen is amikor nem kell szerepet játszani, amikor igazán önazonos tud lenni.

A vallás, az otthonról hozott értékek, valahogy mindig visszarántják a földre, hogy nem szabad teljesen elszállni. 

A kezdet Mozart vagy Rómeo megformálása kinyitott egy kaput és az évek során, ahogy haladt előre nyitott  meg több kaput, hozta meg az olykor még néha eltűnő önbizalmat is, hogy igen erre is képes vagyok. Ha lehetőségem van, miért ne mutathatnám meg mindazt, ami bennem van, a rocker énem vagy azt az embert, aki képes egy történelmi jelentőségű eseményről írni, melyből film is készült. Miért ne mondhatná ki, hogy igen Büszke vagyok az Örök hűségre.

Ha tisztában vagyunk gyenge pontjainkkal és önirónikusan saját magunkat ki tudjuk figurázni, akkor már egész közel járunk ahhoz, hogy megtudjuk, kik is vagyunk. Ha fel merjük vállalni érzéseinket, véleményünket, akkor még őszintébb képet tudunk mutatni magunkról. Hogy kik is vagyunk valójában, a lényeg, hogy tükörbe tudjunk nézni és elégedettek legyünk a látottakkal. Amikor nincs manír, nincs álarc, nincsenek korlátok, akkor látjuk meg az ember valódi jellemét.

Az évek során rengeteg dalt énekelt, melyek formálták személyiségét. Sokat fejlődött a kommunikációs készsége, véleményem szerint nyitottabb a közönségével, ezáltal kialakult egy kapocs.

Megtanultuk, hogy a Klasszikust pontosan kell idézni, lehet az Wikipédia, vagy akár egy dal. Nem kívánunk mást, csak ennyit:

"Az légy, aki vagy, érezd jól magad"

Ahogy említetted: "Gyere el előadásra, hallgasd meg a dalaim és az vagyok én". Ilyenkor azért nem nehéz szót fogadni, szóval voltunk előadáson, koncerten, ismerjük a dalaid, szerencsére azért ennél több vagy. Ki is vagy valójában? Azt a lelked mélyén csak Te tudhatod, mi csak egy-egy szeletet látunk belőled, de ez így van jól. 

 A rajzot Sárik Edit készítette, jelen esetben a gitár is kifejezi Attila személyiségét.