1. Milyen érzés volt először megnézni az Örök Hűség film(edet)?

Már nagyon vártam, hogy egyben láthassam. A forgatás alkalmával volt egy rendezői monitor, amin Iványi Marcell a film rendezője nézte a felvételeket, én is folyton ott lebzseltem és nagyon szép képi megfogalmazásokat láttam, ígéretesnek tűnt. Bár Marcell mondta, hogy sajnos azt a minőséget amit ott láttunk nem fogja tudni visszaadni a tv képernyője, erre számítva is boldogság volt egybe nézni. Nem a képi minőséget vártam, hanem hogy meg fog e érinteni a történet vagy sem. Nem egyedül néztem hanem a többi alkotóval. Marcelltől feladatul kaptuk, hogy jegyzeteljünk, ha bármi zavarna minket. Az első néhány percben még meg akartam felelni ennek a felhívásnak, aztán nem tudtam tovább ezzel törődni mert beszippantott a film és nézővé váltam és megvallom többször összeszorult a torkom a film alatt. Nagyon boldog voltam amikor azt láttam, hogy nem csak rám van ilyen hatással hanem a mellettem ülőkre is. Ki előbb ki később, de nem tudtak megfigyelők maradni.

2. Van-e esetleg másik olyan történelmi esemény, vagy korszak, amiről szívesen írnál?

Igen van több is. Egyenlőre azonban annyi feladatom van az Operettszínházban, hogy nem igen jut rá idő. Talán majd a nyáron.

3. Hogy érzed magad a színházban, hiszen a musicales és az operettes szekcióban is egyaránt mozogsz? Hogyan éled meg, h frissül és fiatalodik a társulat?

Köszönöm jól! Úgy érzékelem, hogy a közönség szereti amit lát és hall. A most futó előadások mind az operett rajongók, mind a musical rajongók tekintetében tartogatnak újdonságokat és sikeres előadásokat. Lásd Jekyll és Hyde, Marica grófnő, János Vitéz. Sikeres gála sorozaton vagyunk túl ahol a közönség egyértelműen jelezte tetszését mindkét műfaj tekintetében.
A társulat frissülése és fiatalodása záloga a folytonosságnak ezért ezt el kell fogadnunk. Nyilván valóan vannak, akik majd ebből a frissítésből lemorzsolódnak és vannak, akik tovább viszik ezeknek a műfajoknak a sajátosságait, hagyományait. Arra gondolsz hogy zavar e az idő múlása? Nem szabad ezzel törődni, ez van! Ezért kár sajnálkozni. Azzal kell foglalkozni, ami feladat előttem áll és meg kell találni az új kihívásokat, örömöket. Különben az elégedetlenség és a boldogtalanság útjára lépünk, aminek véleményem szerint nincs motiváló hatása.

4. Mit üzennél a kamaszkori énednek? Szerinte is jó úton jársz?

Nem tudom, hogy jó úton járok e, ezt látom helyesnek. Majd kellő távolságból visszanézve tudjuk megállapítani. A kamaszkori énem is tele volt kérdésekkel, pont mint most. Valóban ezt kell csinálnom? Jól döntök e? Nem volna egyszerűbb, ha más valamibe fognék? Mi a küldetésem? Miért születtem? Van e a sorsomban elrendeltetettség, vagy magam vagyok a kovácsa? Vajon a sikerért mit kér majd az élet cserébe? Lehet e egyensúlyba tartani ezt az egészet? Szóval ezek a kérdések állandók. Talán a mögöttünk hagyott tapasztalatok valamennyit tompítanak és erősítenek, felkészítenek az előttünk álló dolgokra. Egy a biztos a Jóistenre számíthatok, számíthatunk. Ha Ő a fókusz, akkor nagyon nem hibázhatok. Az a kérdés, hogy a bennem lévő egot mennyire tudom kordába tartani. De az a tapasztalatom erről, minél többet foglalkozom magammal, annál magányosabb és így boldogtalanabb az életem.

5. Mesélnél a Dolhai Klubról, a logóról, az új arculatról? Kik segítenek, h minél jobban tudj érvényesülni a színházon kívüli munkásságaidban is?

Na látod és itt egy valós példa az egó harcáról, érvényesülésről „Dolhai Klub”. Na jó a viccet félre téve. Nem magam miatt csinálom. Úgy tűnik, erre szükség van. A közönség igénye állandó a találkozásra, beszélgetésre, hogy viszonylag kötetlenül lehessen feltenni kérdéseket anélkül, hogy az utcán állva a művészbejárónál, hidegben, fázva, sietve, felületesen érintsünk témákat. Tettem erre egy kísérletet, hogy ez valóban így van e. Eddig úgy tűnik igen. Ez egészen addig fog tartani, míg el nem fogynak a kérdések, és lesz energia ezekre találkozásokra készülni. Hiszen készülni kell, zenei anyagok összeállításában, téma keresésben, mi köré épüljön a zenei világ és a beszélgetés is, Hogyan? Kivel? Mit? Egyedül viszont nem megy, vannak segítőim, akik az első pillanatban támogattak és szép lassan kialakult egy csapat, aki gondoskodik az internetes felületen való megjelenésről, tartalmat gyártanak, felvesznek, vágnak, kezelnek, fejlesztenek, kommunikálnak, öltöztetnek, sajtóznak, szerveznek, egyeztetnek, menedzselnek, velem és olykor helyettem is gondolkodnak, megoldanak.
Szóval a csapat irányítója a menedzserem, - szervező, tartalomgyártásért pl. Art&Lens felelős, stylist, sajtós, netes asszisztens alkotják a hátteret.
A logó tekintetében szerettem volna, ha van egy állandóan jól beazonosítható védjegy ami nem kizárólag a Klubra vonatkozik és megcsinálták. Az új arculatot is ez a csapat alkotta meg közös munkában remélem mindannyiunk örömére. Köszönet nekik!

6. Mit jelent számodra a Genezis lemez? Mi kellett ahhoz, hogy egy ennyire őszinte lemez születhessen?

Most mögöttünk lévő szuper koncerteket jelent, amit minél többször szeretnék megismételni. Szeretném, ha minél több ember megismerné ezt az anyagot. A dalok születésének pillanatában az alkotási vágy nagyon erős volt bennem. Hogy miért pont ezek a dalok születtek azt hosszú lenne itt felsorolni, de aki meghallgatja, vagy ismeri már a dalokat azok számára egyértelműek a motivációk.

7. Várható-e a Genezis lemeznek folytatása?

Igen készülnek új dalok, de ennek az anyagnak a széleskörű megismertetésével még adós vagyok, ezen dolgozunk most és remélem az újdonságokról is hamarosan beszámolhatok.

8. Mi volt az első igazi koncert élményed, ami után eldöntötted, h Te is zenész/énekes szeretnél lenni?

Nem kötődik egy konkrét koncert élmény ehhez a döntéshez. De találkozás igen. A bátyám dobolt, és nálunk volt a próba. Úgy vártam a zenészeket mintha hozzám jöttek volna, persze nem. Mindig ott lábatlankodtam, amikor próbáltak és nagyon szerettem azt ahogy megszólaltak a hangszerek és úgy éreztem ezt én is szeretnem.

9. Milyen érzés a Dolhai Klub “osztályfőnökének” lenni?

Osztályfőnök? Jó érzés, hogy egyre bátrabban mernek kérdezni, akkor is ha a téma kényes. Jó érzés, hogy a színpad nem tűri el a mellébeszélést és az ember kénytelen őszintén válaszolni.
Az interakció mindig inspirálólag hat. Nem gondolom hogy főnök lennék, többször érzem magam alanynak aki vizsgázik, hogy ma mivel készültél.

10. Milyen célokkal indultál neki a lemez elkészítésének?

Dalokat, dalszövegeket akartam írni. Sokszor arra ébredek, hogy motoszkál bennem egy dallam, vagy egy gondolat és kényszeresen feléneklem, lejegyzem ezeket a sorokat. Ezek legtöbbször csak foszlányok, de olykor egybe hallok valamit teljes valójában. Akkor nagyon ideges leszek, hogy ezt nem tudom leírni, nem tudom szétválasztani a hangszereket, ahhoz hogy leírjam. Van úgy, hogy utazás közben történik mindez, vagy sportolásnál, vagy garázstakarításnál, fűnyírásnál. Olyankor előkerül a telefon és gyorsan rögzítem, amíg el nem illan, aztán majd később előkerülnek ezek az egy-egy sorok és feldolgozódnak, persze ha jut rájuk idő. Szóval ez nem egy cél, hanem az ihlet által megszületnek a gondolatok, amikkel úgy érzem kezdeni kell valamit. Arra gondoltam ha már vannak, akkor szülessen belőlük dal. Hát valahogy így…

10+1 Milyen terveid vannak az elkövetkező időszakban a Genezis anyaggal? Dolhai Klubon kívül hallható lesz-e még valahol esetleg a nyár során?

Szeretnék 2 dalból videóklipet forgatni. Szeretném, ha játszanák a rádiók és bővülne az albumot ismerők, szeretők tábora ezen dolgozunk. A nyáron kiemelkedő projekt a Margitszigeti Szabadtéri Színpad Best of Dolhai koncertje, amire már elkezdődtek az előkészületek. 20 éve a zenés színházak színpadán egy összefoglaló koncert, amiben szándékaim szerint a tervezett jövőt is meg tudjuk majd mutatni, de természetesen a Genezis album dalai is megszólalnak reflektálva a színházi szituációkra.
Mind e mellett a Dolhai Klub nyáron szünetel. Koncerteket augusztusra Balatonfüredre és késő nyárra, valamint őszre szervezünk.

Külön köszönöm Art&Lens csapatának a fénykép felhasználását. Dolhai Attilának meg köszönöm az idejét és türelmét, amit rászánt az interjúra.