Mindenkinek sűrű az év vége, de a nagy hajtás közepette, olykor meg kell állni egy-egy pillanatra és megélni az adott szituációt. Adventi vásár - Bazilika előtti teret a forralt bor és a kürtős kalács illata töltötte be. Gyerekek módjára csodáltuk az óriási karácsonyfát, a Bazilika falán lévő fényjátékot. Jó volt egy picit lelassulni és hangolódni. 

A MAGnificat zenekar jótékonysági koncertje előtt beültünk a misére is. Nem vagyok vallásos, de valamiért jót tett a lelkemnek, kiszakadtam egy picit a rohanós napokból. Töltődtem és melegség öntötte el szívemet, örök élmény marad, hogy részese lehettem az Adventi időszakban a ráhangolódásnak, ráadásul a Bazilikában. Igyekszem megfogadni az útravalót is, melynek minden szava igaz. Miért is kell rohanunk mindig és mindenkinek megfelelni?

Karácsony a szeretet ünnepe, aminek a szeretetben együtt töltött idő lenne a lényege, nem a kapkodás és a rohanás.

Mennyire igaz az a hasonlat, hogy a merőkanál olyan jó volna, ha azt jelképezné, hogy az étel szeretettel készült és figyelünk egymásra. Ha nem az önzőség kerülne előtérbe, ha az adott étel nem rohanás közepette és muszájból készülne. Az ízén is észrevehető, hogy ha szívünkből készül. Ha nem az én lenne a középpontban, hogy mindent túlteljesíteni akarunk, inkább töltsük együtt az időt, amíg lehet. Éljük meg az ünnepet, a hangulatát, lassuljunk le, lássuk meg a csodát, az örömöt a másik fél szemében. Adjunk hálát, hogy van mit merőkanállal kiszedni és van kinek tálalni, ha ez megadatik, akkor gazdag ember vagy, hisz nem vagy egyedül. 

A mise után kezdődött  a Karitász szervezésében a Magnificat zenekar jótékonysági koncertje Dolhai Lucával és Dolhai Attilával.

Szerencsésnek tartom magam, hogy ott lehettem szombat este, hiszen a meghitt hangulat folytatódott. A szívek, lelkek megteltek békével és szeretettel. Az elhangzott dalok hozzájárultak a várakozáshoz, ahhoz, hogy tényleg jó megélni a pillanatot. Van amit nem lehet megfogalmazni és azt az érzést és rezgéseket szavak formájában nem lehet átadni, azt ott ami a Bazilikában kézzel tapintható volt a szeretet. Amikor nem jutnak eszedbe a napi problémák, hogy ezt és ezt el kell intézni, csak hallgatod a zenét és figyeled a dalokat. Felfigyelsz a szövegre, hogy ez a gondolat, meg az is mennyire igaz és mennyire jellemző az életünkre.

Az est legmeghatóbb pillanata Dolhai Attila duettje Luca lányával Nézz Rám Istenem. Attila ezt a dalt már sok mindenkivel énekelte, de tegnap este úgy gondolom szem nem maradt szárazon. Apa-lánya között az őszinte tiszta szeretet érezhető volt a szárnyaló hangjukban is. Felejthetetlen pillanat volt.

Szívet melengető volt a Hallelujah is a közös éneklés. Számomra másik olyan pillanat, ami lelkemig hatolt az Apám hitte, ott is megmagyarázhatatlan érzések kavarogtak a fejemben.

A mai világban nagyon kevés olyan művész van, aki nem csak énekel, de szívét-lelkét is belerakja, amikor érzed, hogy ha a hangja szeretettel teli, ha a lelke mosolyog vagy akár dühöt közvetít. Attila pont ezen kevés emberek közé tartozik, aki megéli az adott dalt, hangulatot.

Angyalbatyu is elhangzott Attila szerzeménye, aminek szövege pillanatok alatt lopja be magát a tudatalattiba és akarva akaratlanul melegség van a szívekben-lelkekben egyaránt. 

Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen egy angyal körülötte, aki kopogtat a szívén és teljen meg szeretettel. Egy segítő kéz, egy ölelés, egy őszinte mosoly nem kerül semmibe, de mégis rengeteget tud segíteni bizonyos helyzetben. Az Angyalbatyu egy lelket melegítő kezdeményezés és nemes dolog egy ilyen ügy mellé állni.

 A hivatalos videóklip a lenti linken érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=Z_Q3Re8VjqU