2024 április 23-án Siófokon, a Kálmán Imre Művelődési Központban került megrendezésre a Keresztény Értékrendű nevelés est, ahol Dolhai Attila Tanúságtételét, gondolatait hallgathattuk meg.

Ha jobban odafigyelünk egy-egy ilyen beszélgetős esten, akkor megismerhetjük Dolhai Attilát, mint embert és nem mint a színészt, szerepei megformálása közben. Mindenkihez hasonlóan neki is vannak belső vívódásai, félelmei. Az igazat megvallva nehéz beszélni bizonytalanságainkról, vagy, hogy biztosan jó úton haladunk-e.

Igazán fájdalmas téma volt az este során az elengedés. Annyira bensőséges pillanat volt, mindaz, ami ott elhangzott. Az adott pillanat hozta ki Dolhai Attilából a megélt érzéseit, melyet képtelenség megfogalmazni. Egy írás nem tudja átadni, a megélt rezgéseket, tekintetet, illetve a csendet.

Úgy gondolom a közönséget is mélyen érintette az elhangzottak, hiszen mindenki másként gondolkozik és dolgozza fel a saját fájdalmát.  Azt hiszem egy-egy ilyen tapasztalás, hogy meghallgatunk másokat, hogy kiből mit hoz ki egy-egy veszteség feldolgozása, gyógyító erővel bír. Óriási erőre, tapasztalásra van szükség ahhoz, hogy megnyíljon az ember és átadja belső érzéseit, gondolatait.

Számos kérdés is elhangzott, melyeket alkalmanként, Attila saját magának feltesz, mint például Milyen értékeket hozunk otthonról? Mit adunk tovább a következő generációnak? Elvárható-e, hogy viszont szeressenek? Mit üzen egy betegség, egy kényszerszünet? 

Ego kontra szeretet boncolgatása. Miként lehet vagy kell-e egyáltalán visszaszorítani az egot? Az önmegvalósítás, valójában miként is fogalmazható meg, itt is szerepet játszik az ego, vagy szükség van rá, hogy a lemerült, elhasználódott energiákat, töltőre helyezze az ember.

Az írás, mint az alkotás, az is önzés, ha a családtól vesszük el az időt? Úgy gondolom, hogy nézőpont kérdése, hogy mi számít szabadidőnek vagy akár "menekülésnek" a kötelezettségek elől. Ahhoz, hogy az ember kiegyensúlyozottan tudjon létezni, alkotni, vagy a családjával együtt lenni, muszáj megtalálni az egyensúlyt. Hiszen mindenkinek szüksége volna önmegvalósításra, "énidőre". Az egonak kevesebb "igénye" lenne és akár bizonyos esetekben, már nem is törne elő. 

A vallás, a hit milyen szerepet tölt be Dolhai Attila életében? Mit is jelent neki, milyen útmutatásokat kapott az élete során? A mai világban még mindig kényes téma a vallásról beszélni.

Jó volt hallgatni, hogy mit is jelent neki, mit is adott neki. Fogalmazhatnék úgyis akár, hogy a vallás egy-egy ima vagy mise, a kapaszkodót, olykor a "féket" is jelenti, mely visszarántja a földre. Szakmája révén, nagyon sok olyan inger, impulzus éri, olyan magas lángon égő érzelmek, melyeket a helyén kell kezelni. Megtudhattuk azt is az este során, hogy a vallás, vagy akár a nézetei miatt volt már olyan szerep, melyet nem vállalt el. Pályafutása során is voltak olyan általa megformált szerepek, melyekkel nem biztos, hogy tudott teljesen azonosulni, de mindig a maximumra törekszik.

A vallással kapcsolatban beszélt arról is, hogy milyen darabot írna, amiről nagyon lelkesen mesélt és felkeltette az érdeklődésemet. Mesélt arról is örök emlék, hogy Eucharisztikus hírnök lehetetett, hogy milyen örömet szerzett ezzel Édesanyjának. Láthatta élőben a Pápát és családjára is milyen nagy hatással volt, hogy közösen átélhették ezeket a meghatározó pillanatokat.

Örök Hűség című filmjének alkotásáról, hogy mit is adott neki és mennyire vágyik arra, hogy színpadon viszont lássa. 

Beszélt családjáról, lányairól, szüleiről. Mennyire játszik szerepet az életében a megfelelési kényszer? Miért is vágyik a szeretetre? Képes-e szünetet tartani, vagy nemet mondani egy-egy felkérésre...

Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy milyen is volt a hangulata a kedd esti siófoki tanúságtételnek, mely igazán meghitt, családias közegben zajlott. Nagyon sokrétű volt a beszélgetés, megszámlálhatatlan téma, az élet különböző területeiről. Úgy gondolom ezek a lélekemelő estek során mindenki visz magával egy-egy olyan szeletet, mely igazán megérintette, vagy közel áll a mostani lelkiállapotához.

Elgondolkodtató, olykor megmosolyogtató, vagy visszacsatolás, hogy nincs egyedül az ember problémáival, más is hasonló bizonytalansággal teszi fel a kérdéseit saját magának.