Dolhai Attila és meghívott vendégei szabadtéri koncertje nélkül nem telhet el nyár Kalocsán. Az idei évben szerintem egy emberként imádkozott a közönség és a művészek is, hogy a kialakult helyzet ellenére is megtartható legyen a koncert. Igaz a megszokott július helyett szeptemberben került megrendezésre, de szerintem senki se bánja, szerencsére az idő is csodás volt. Idén Dolhai Attila partnere Janza Kata volt, sajnos Szabó P. Szilveszter lebetegedett, de ennek ellenére is tökéletes este volt. 

Érsekkert igazán impozáns környezet, szeretem hely, nyugalmat áraszt. Ismételten zseniális helyszíne volt a koncertnek.

Úgy kellett ez az este a zenészeknek, a művészeknek és nem utolsósorban a közönségnek, mint egy falat kenyér.

Az elmúlt időszaknak köszönhetően az elhangzott dalok mostanra mélyebb tartalommal, nagyobb jelentőséggel bírnak, valamiért jobban megérintettek a szövegek. Legjobb példa az estéből talán az utolsó dal, mely szívet-lelket melengetett Demjén Ferenctől a Hogyan tudnék élni nélküled című szám.

Ez a dal valamint Máté Péter Egy darabot a szívemből slágere - ami szintén hallható volt az este folyamán, korábban szerepelt már Dolhai Attila Egy szerelem története című lemezén is.

Milyen fura is az élet, hogy a bezártság, a bizonytalanság milyen érzéseket hoz ki az emberekből. Újra vissza akarjuk kapni régi életünket. Talán ennek a helyzetnek is köszönhető, hogy Dolhai Attila - Kalocsán mondhatjuk akár, hogy nem musical színészként volt jelen, hanem bepillantást engedett, hogy milyen is lenne, ha rock zenész lenne. Igazi örömzenélésnek lehettünk szem és fültanúi.

Jó volt nézni, hallgatni és vele együtt kiadni a feszültséget az energiák pedig összeadódtak. Önazonos volt, látszott rajta, hogy a zene és a gitár örök szerelem, minden megmozdulása zsigerből jött. 

Zöld a bíbor és a fekete dalt anno Dolhai Attilától hallottam először és azóta is nagy kedvenc. Már nagyon régen énekelte, így jó volt kicsit nosztalgiázni. Milyen jó buli is volt anno Miskolcon vagy a többi helyszínen. Régebbi koncertjein kötelező szám volt, ennél a dalnál felszabadulnak az érzések és jó csak sodródni az árral és önfeledten bulizni és énekelni. Itt már nagyon nehéz volt ülve hallgatni, legszívesebben felpattant volna az ember a helyéről.

Edda - Kör Szintén régóta kedvenc, a dal hangulata visszarepített a kamaszkoromba, mikor gondtalanul buliztunk barátokkal és közösen énekeltünk. 

Szállj fel szabad madár, az amit mindenki ismer és szeret. Gitár kísérettel még erőteljesebben, még nagyobb szabadságvággyal hangzott el. Tele élettel és energiával.

Janza Kata évek óta méltó partnere Attilának már egy-egy rezdülésből megértik egymást, szarkasztikus humora mindig feldobja az este hangulatát. Elhangzott pár musical dal is, mint például Rebecca-ból az Orchidea, ami nekem örök kedvenc, hihetetlenül illik Katához. Ki szívét osztja szét, most még mélyebbről szólt és úgy gondolom, hogy még több lelket szólított meg.   

A komolyabb lírai dalok mellett, a repertoáron szerepelt pár könnyedebb hangvételű dal is, amire nem is gondolt az ember, hogy milyen jól lehet rájuk bulizni. Régi csibészek, Micsoda nő ez a férfi, Honky Tonk Women, Gimmie gimmie gimmie.

Soltész Rezső Szóljon hangosan az ének anno szerepelt az 1981-es táncdalfesztiválon is, erről picit bővebben is írok, hogy a szövege mennyire mai, akár az elmúlt időszakról is szólhatna.

Szóljon hangosan az ének, Nem is olyan rég,

ha jól emlékszem még, játszottam egy gitáron.    (Dolhai Attila esetében a karantén előtti utolsó előadások egyike a Once volt)

Neked szólt a dal, de jött egy nagy vihar   (Covid, karantén)

és eltörött a gitárom.     ( képletesen elnémult a gitár)

...

Most itt vagy velem, Újra együtt igen, (akár jelentheti a közönséget is)

a dal is újra Neked szól.

...

Szóljon hangosan az ének,

Örülj velem kérlek úgy ahogyan én.

Szóljon hangosan az ének, 

ameddig csak élek énekelek én."

 Ez az utolsó pár sor pedig, hűen tükrözte az egész este hangulatát, hogy mindenki várta már, újra zenéljen az állandó zenekar Sturcz Szmollbend és újra dalolni halljuk Janza Katát és Dolhai Attilát.

A 2020-as év, akár lehetne a Csönd éve is, ez a dal annyira illeszkedett az egész este hangulatába, szintén jellemezte az elmúlt időszakot. Ezt a dalt már korábban hallottam Attiláéktól Balatonfüreden, jó volt újra. Az egész este olyan érzéseket váltott ki az emberből, ami az elkövetkező időszakra feltölt, amire jó lesz visszaemlékezni, profi munka, valódi tartalommal, érzéssel, emberséggel!

Jövőre visszatérünk, mert az Érsekkert egy mágikusan szuper hely.