Ez a nap már 19 éve emlékezetes és meghatározó. 19 éve 2001-ben ezen a napon kezdődött el úgymond a nagybetűs életem, elkezdtem dolgozni egy amerikai multinál. Szerintem nagyon kevesen vagyunk, akik ennyi év távlatából is emlékeznek arra, hogy mikor is volt az első munkanapjuk.

Misztikus szám ez a 19, mert ennyi idős voltam akkoriban, tapasztalat nélkül, még szinte a tojáshéj a fenekemen volt, de elég rendesen bedobtak a mélyvízbe. Szerencsére olyan embereket ismerhettem meg már a legelején is, akikre számíthattam a későbbiekben is, barátságok alakultak ki, amikért nem lehet elég hálás az ember. Igaz sok "munka" volt abban, hogy kialakuljon a kölcsönös bizalom, de megérte, mert a mai napig számíthatunk egymásra. Ráadásul azért jó az, ha tudod, hogy van olyan akitől mindig kérhetsz tanácsot, kikérheted a véleményét, ha olyan sorsdöntő szituációba kerül az ember.

Hosszú évekig volt pótanyukám sőt "pótapukám" is a cégben. Ráadásul olyan volt a csapatunk, mint egy összetartó nagy család, jó közösség voltunk.

Az évek múlásával, már volt kialakult véleményem, amit elég határozottan is elmertem mondani. Meghallgatták ötleteimet, elkezdtem munka mellett a főiskolát. Nagyon sokáig egészen 2015-ig büszke voltam, hogy ennél a cégnél dolgozhatok, de közben a változásoknak köszönhetően, valami megtört bennem, valahogy elkoptak a régi emberek, felhígult a társaság, már nem volt meg az az érzés, hogy jó itt lenni. Nem volt meg a bizalom, nem alakultak ki újra barátságok, hosszú éveknek köszönhetően bekerült az ember egy skatulyába, ahonnan képtelenség volt kikerülni. Minden évben vártam a július 16-át, hogy vajon még mennyi kell az álomszerű mágikus 20 évhez. Egészen 17 évig mondogattam, hogy már csak ennyi és ennyi kell a 20-hoz. Tavaly volt az első alkalom, mikor legbelül éreztem már, hogy nem szeretném már azt a bizonyos 20-at. Hálás vagyok a 18.5 évnek hiszen, rengeteget tanultam,megedződtem lelkileg és szakmailag is. Dolgoztam remek csapatban és olykor olyanban is, ahol az egyén volt a középpontban és nem igazán lett eredménye az adott munkának. 

Utolsó napomon megint azt éreztem, hogy azért vannak emberek, akik szeretnek és úgy gondolták, hogy én idetartozom. Elhangzott egy beszélgetés is az utolsó héten, aminek röviden a lényege az volt, hogy ez is olyan, mint egy kapcsolat, ha elmúlt és megtörik benned valami, akkor azt meg kell gyászolni. A szakaszokat meg kell és át kell élni. Magam is meglepődtem, hogy csak a cégben sírtam és azóta sem. Ez valójában is annyit jelent, hogy ebben ennyi volt, egy nappal sem több. Szerencsésnek és gazdagnak tartom magam, hogy számomra fontos és igaz embereket tekinthetek barátaimnak.  

A lenti díszt egy kollégától kaptam, melyet ha jobban megnéz az ember, akkor egy az egyben jellemzi a cégnél eltöltött időszakomat. Ahogy én láttam ezt a 18.5 évemet, tele akadályokkal, de azok is mind egymásra épültek, tele kreativitással, sokoldalúsággal, de mindet egybevéve kerek egész a pályafutásom. 

Mára lelkileg megerősödve, rövidebb hajjal, motiváltan tervezem és alakítom a jövőm. Kipihentem magam az elmúlt hónapokban és újra Önazonos tudok lenni és ennél több most nem is kell nekem.

Ennyit a múltról, ma lenne 19 éve, de most nem a szomorúságról szólt a napom, inkább az újratervezésről és az írásról.