Az Operettszínház által kiírt pályázatra készült eredetileg a kétfelvonásos zenekari mű, sajnos számos ok miatt, maga a pályázat is eredménytelen volt, így egy darab sem került bemutatásra.

Szétszakítottak cím mennyire mai is, hiszen a sors pikantériája, hogy a színészek sem a jól megszokott színházukban adták elő az előadást. Mindenki saját közegében vette fel telefonjaikkal az adott jeleneteket. Az egységes hatás érdekében fekete-fehérben készült el a mű, ami véleményem szerint nem is baj, így még igazibb, még jobban átérzi az ember a történet mondanivalóját. A nézők sem mentek színházba, otthonról "online" nézhették meg az előadást.

Milyen fura is az élet, hogy pont a 100-dik évfordulón a színészek egymástól, a nézők a színháztól, a rendező és a zeneszerző pedig a szereplőktől voltak "szétszakítva" a vírus miatt. Így mindenki még jobban átérezhette az emberi oldalát, hogy mit is jelenthetett a trianoni békeszerződés aláírása. Milyen az, ha korlátozva van a szabadság, ha nem találkozhat az ember a családjával, ha belekényszerítik egy szűkebb élettérbe. Amikor nem tudni, hogy mi következik még és meddig tart az egész, mi lesz utána. Miként lehet élni az életet. Számtalan kérdés és bizonytalanság kavarog az ember fejében.

Dolhai Attila, mint szövegíró és rendező mert nagyot álmodni és úgy gondolta, hogy bebizonyítja, hogy lehetetlen nem létezik. Igaz hivatalosan senki sem nyert a pályázaton, de mégis bemutatásra került a darab, minden nehezítő körülmény ellenére is. Habár nem nagy színpadon, nem nézők előtt zajlott az előadás -  elkészült a mű - amit valójában egy "zenés filmnek"is tekinthetünk.

A Szétszakítottak musical-ben beleláttunk egy Temesvári értelmiségi család életébe, hogy milyen hatással is van rájuk a kialakult helyzet. A darab Dér Zoltán életét dolgozza fel. Az egész család életét befolyásolja a békeszerződés. Trianon hatása napjainkig érezhető, generációkon átívelő tragédia.

Miként lehet azt feldolgozni, hogy Temesvár egyik nap még Magyarországhoz tartozik és el kell hagyniuk az otthonukat, a szülőföldjüket. 

Tudjuk a tényeket és a számokat, de ha mögé tekintünk, akkor tudjuk meg igazán, hogy miért is igazán fájdalmas a békeszerződés következményei. Hány család élete változott meg gyökeresen, a hova tartozás, az otthon feladása, a szülőföld elhagyása, még leírni is kegyetlen, de mindezt átélni elképzelhetetlen. 

A színészek játéka a kiszolgáltatottság érzése, hogy mi is tartja életben az embert, ha már mindent elvettek. Az életüket, az összetartozást, az otthont, a családot és a szülőföldet. Fel lehet-e állni mindezek után?  

Janza Kata drámai előadása megmutatja, hogy mit érezhetett egy anya, mikor fiát életfogytiglan börtönbüntetésre ítélték, szabotázs miatt távol mindentől és mindenkitől. Mi mindenre képes egy anya, hogy kiszabadítsa fiát, vagy legalább hazahozassa - belesajdul a szíve a fájdalomba.

Szabó P. Szilveszter tekintete és jelenléte is mindent elárul - „Csak hősök akartunk lenni, győztesként vissza térni… egy elesett katona vallomása.

Bálint Ádám félénk főhős megformálása is teljesen hiteles, telitalálat volt a szerepre, testvére Sándor Péter, aki lázadó és teljesen ellentétes személyiség

Földes Tamás - apa határozott, nyugodtnak tűnik, de a szeme elárulja, hogy fogalma sincs arról, hogy mi vár rájuk.

Mészáros Árpád Zsolt, maga az erő, zord, határozott csendőrfőnök.

Gubik Petra tiszta lélek, annyira szívbemarkolóan énekel, ráadásul a templomi jelenetek Ajakon készültek, Petra itt született és Dolhai Attila is idejárt iskolába. Annyira érezhető a kötődés és még inkább tud azonosulni  a néző a veszteséggel, hogy mit is jelenthet a szülőföld elhagyása.

Csuha Lajos - a falu vargájának  szívszorító dala, talán az egész előadás legmeghatóbb jelenete, egy édesapa fájdalmát énekli ki, de közben reménykedik, hogy "legkisebb gyümölcs még tán hazajön"

Cári Tibor zenéje egyszerre szívbemarkoló, de közben nyomasztó is, ahogy a dallamok a szöveggel párosulnak, megfűszerezve a színészek szívével-lelkével úgy nyer értelmet az egész mű.

Írásomat Dolhai Attila gondolatával zárom, mert úgy gondolom, hogy ezt szebben nem lehetne megfogalmazni.

"Gyógyírunk és feladatunk az emlékezés! Míg emlékezünk, a békét őrizzük."