Sport és színház e kettő kell nekem - második felvonás

Színház - visszatérés az íráshoz

Az elmúlt időszakban rendezgettem az emlékeimet, képeket jegyzeteket. Valamelyik nap megtaláltam egy általános iskolás feljegyzésemet, amit az egyik osztálytalálkozónkon kaptam meg az akkori osztályfőnökömtől. Elolvastam és meglepett, hogy mit írtam gyerekként. A következő pár gondolat volt a papíron. Szeretném, ha a színház mindig az életem része lenne és, hogy legyen pénzem arra, hogy minél több előadást megnézhessek. Apukámnak köszönhetem ezt a csoda világot, melyért nem tudok elég hálás lenni.

Teltek múltak az évek és a színház mindig is velem volt, de sokáig eszembe se jutott, hogy írjak az előadásokról vagy erről a közegről.

2011-ben elérkezett a fordulópont, mikor Sopronban a Budapesti Operettszínház megrendezte a Miss Saigon című előadást szabadtéren, a helyi foci stadionban. Amikor sétáltunk a gyepen a helyünkre, fura megmagyarázhatatlan érzés fogott el. Hosszú évekig második otthonom volt a foci pálya, de most nem mérkőzésre jöttünk, színházi előadásra. Felszabadultnak éreztem magam és már a kezdés előtt tudtam, hogy azaz este örök élmény lesz, nem is tévedtem. Olyan impulzusok értek aznap, hogy csak cikáztak a gondolatok a fejemben. Hosszú hétvégéről hazaérve rövidesen el is készült az első írásom, mely nagy örömömre meg is jelent. Ráadásul a Miss Saigon előadásról készült hivatalos werkfilmben is szerepeltem, pár pillanat erejéig. Azt hiszem ezek a visszajelzéseknek is köszönhető, hogy amikor időm engedte és olyan volt az előadás is, akkor írtam és írtam.

Most megint úgy alakítottam az életemet, hogy legyen lehetőségem a szenvedélyemnek élni az írásnak. Annyira jó érzés, hogy azokból a gondolatokból, amik a fejemben vannak történetek, megélt élmények születnek.