Mindenkinek van egy álma, hogy ki is szeretne lenni valójában, de sajnos sok esetben nem mindig reális, hogy sikerüljön is. Emlékszem középiskolában a szalagavatónkon előadtuk, hogy kiből mi lesz 10 év múlva... én akkoriban sportújságíró szerettem volna lenni. Így azon az estén egy osztálytársam bajnoki címét közvetítettem, mint riporter. 

Nagyon határozott elképzelésem volt arról, hogy nőként megállom majd a helyem a sport újságírók világában.... Tudatosan készültem, nem voltam tagja egyetlen szurkolói csapatnak sem, nehogy elfogult legyek. Emlékszem, hogy az egyik barátnőmmel elkészítettük életünk első interjúját - a városi foci csapat - a Videoton kapusával, az akkori suli újság számára. Örökre megmaradt az akkori bénázásunk, még 20 évvel később is emlékszem minden egyes mozzanatunkra, mert annyira szerettük volna az álmomat megvalósítani.

Persze szüleim, próbáltak meggyőzni, hogy kislányom tanulj ki egy normális szakmát, mert ez nem egy rózsaszín világ. Lányom Te ennél sokkal érzékenyebb vagy. Talán nem volt elég bátorságom, megindulni ezen a rögös pályán. Munka és főiskola mellett, hobbiból készítettem számos interjút, azon korszak meghatározó játékosaival. Nagyon élveztem azt az időszakot, de tisztában voltam azzal is, hogy kapcsolatok nélkül nagyon nehéz volna érvényesülni. Ezért az írás megmaradt hobbinak, ráadásul a játékosokkal a mai napig megmaradt az ismeretség, ezek azért jó dolgok. 

Teltek múltak az évek és az írás picit háttérbe szorult, úgy ahogy a sporteseményeken való aktív résztétel is, viszont a mai napig az eredményeket figyelemmel kísérem.

Milyen fura is az élet eltelt valamivel több, mint 20 év és összeszedtem minden bátorságomat, hogy létrehozzam a saját blogomat, amelyben megosztom gondolataimat. Talán elindulok apró lépésekkel az álmom megvalósítása felé.

Egy meghozott döntés, hogy most szeretnék visszavonulni az állandó pörgéstől, kilépni a multik világából. Márciusban egy beszélgetés adott energiát ahhoz, hogy Nekem írnom kell.

A karantén alatt sok emlék, írás, fénykép került a kezembe, mely szintén segítség volt, ahhoz, hogy megadja a kezdő lökést, hogy megszülessen ez a blog.

Ráadásul ma gyereknap is van, így nem is lehetne ennél csodásabb nap, mint, hogy a blogom elinduljon. 

Korábbi írásaim :)

https://www.vbke.hu/index.php?pg=news_4_710

 https://www.videotonfcf.hu/index.php?pg=news_4_1204

https://www.molfehervarfc.hu/2005/07/11/interju-horvath-gaborral.html

https://www.molfehervarfc.hu/2003/07/21/interju-csank-janos-vezetoedzovel.html