A Nine című musical alapjául Federico Fellini híres, önéletrajzi ihletésű filmje, a 8 és fél szolgált. Maga a film egy fájdalmas Önvallomás, arról, hogy a sorsot mennyire befolyásolják az utunkat keresztező emberek.

A pandémia miatt tavasz helyett most szeptemberben volt a premier. A várakozás varázsa, még inkább felkeltette az ember kíváncsiságát, hogy mire is számíthat a néző. Olyan jó volt, hogy a bemutató előtt nem igazán látott képeket az ember például a főpróbáról. Igaz a közönségtalálkozón betekintést nyerhettünk a díszletbe és jelmezekbe, de a konkrét jelenetekbe nem. Felkeltették a figyelmet a dalok, a színészek és a rendező gondolatai, azt az érzést elérve, hogy ezt az előadást látni kell. Úgy mentünk a színházba, hogy végre, de jó lesz látni az egészet. 

Nagyon komplex az előadás a múlt és a jelen találkozása, a 9 éves kis Guido és a felnőtt Guido élete közötti párhuzam, vagy ok - okozati összekapcsolódása. 

Az előadás főszereplői a Nők és kapcsolataik az alkotói válságban szenvedő híres filmrendezővel. Melyből kiderül, hogy a férfiak nem tudnak betelni a nőkkel. Mindegy, hogy a Nő milyen szerepet is tölt be Guido - Dolhai Attila életében, lehet Anya, prostituált, szerető, feleség, újságíró, Múzsa vagy akár producer, de ha a női lélek sérül, akkor semmi jóra nem lehet számítani. Valójában az igazi nőben, minden egyes karakterből megtalálható a rá jellemző személyiségből, csak a mérték különböző, ezért sem vagyunk egyformák. Guidon keresztül megláthatjuk, hogy mire is vágyik egy férfi, ha nem kapja meg a kellő figyelmet, akkor továbblép.

Oly könnyű úgy létezni, hogy ha a lelkünket összeköti a híd. Guido filmrendező szemében a nőnek ezer arca van. Az érzelmeink sodrában nagyon gyakran elvisz az ár

 Na nézzük is meg, hogy kikről is van szó.

A szülői, neveltetés, a vallás, lélek és ráció fontossága, talán ez a kettősség is befolyásolta, hogy miként is alakult Guido élete felnőttként. Talán megzavarta Guidot gyermekként a megfelelési kényszer. Az anyai útmutatás. Az előadás legmeghatóbb pillanata Guido Édesanyjának - Ullmann Zsuzsa dala volt. A középpontban a kölcsönös szeretet az összetartozás érezhető, hogy semmi sem számít, csak az, hogy megtaláld a számításaid. Már a közönségtalálkozón is érezhető volt egy-egy pillanatban, hogy lélekig hatol minden egyes mondata a dalnak. 

Luisa Contini, Guido felesége - Széles Flóra, a legnemesebb értelemben egyszerű nő, aki szerelmes a férjébe, egy ideig szemet huny a hűtlensége felett. A görcsös ragaszkodástól megijed a férfi. Kitart mellette egy darabig, támogatja, de közben a lelke mélyén tisztában van azzal, hogy az imádott férfi más társaságában keresi a boldogságot. Hiába biztosítja a feleség a biztonságot és a nyugalmat, ha  a híres filmrendező ennél többre vágyik, nem tud ihletet meríteni a nyugalomból, szüksége van impulzusokra és keresi a kiutat a szürke hétköznapokból. Egyszer Luisa-nál is betelik a pohár és szíve-lelke minden fájdalmát és sérelmét kiénekli magából. Hiszen, ha valaki eljátssza a bizalmat, azt már nagyon nehéz visszaszerezni, hiszen a heg egy életre ott marad, nyomott hagy az ember szívében. Ha eltörik valami, az már soha nem lesz ugyanolyan.

Carla szerető - Gubik Petra a vágy, a mámor, hiszti jellemzi. A nőiességét és a csábítás erejét felsőfokon tudja érvényesíteni. Úgy gondolja némi érzelmi zsarolással, bármi elérhető, akár még Guido vállása feleségétől is. Erősen ragaszkodik, ahhoz, hogy ha már valamit egy kis időre megszerzett, akkor nem is szívesen engedi el, mindent megtesz azért, hogy elnyerje Guidot, feleségétől. 

 A Múzsa, Guido kapaszkodója Ha nincs ihlet vagy mondanivaló, akkor mindig Claudia-hoz (Füredi Nikolett) fordul segítségért. A válságban levő filmrendező úgy gondolja, hogy bukás ellen, csak úgy lesz képes megmenekülni, ha ragaszkodik Múzsájához, tőle várja az ihletet és görcsösen kapaszkodik a korábbi sikerekhez. Egyszer csak Claudia megelégeli a helyzetet, hogy mindig Ő az úgymond megmentő és a biztonság szerepét formálja meg, hiszen Ő maga is jól tudja, hogy az ihlet, a téma valójában Guido Continitől származik. A kiégett ember a szakadék szélén az Önbizalmát is elveszíti és a kapaszkodót keres mindenáron.

Liliana La Fleur  a producer - Siménfalvy Ágota a francia mentalitást hűen tükrözi. Revü világa francia elegancia, pompa, csillogás, színek és vágyak kavalkádja. A maximalizmus, a profizmus az elszántság, a siker a határidő és a bevétel lebeg a szeme előtt. Próbál nyomást gyakorolni Guidora, ha nem teljesít, akkor következményei lesznek és garantált bukás vár rá. A csillogás helyett a megaláztatásra számíthat, talán a kényszer hatására eluralkodik rajta a pánik, a kapkodás a zavartság, mely teljesen kibillenti az amúgy sem túl stabil állapotából. 

Az írás is olyan, hogy igaz lehet időre teljesíteni, de ha szorul az ember nyaka körül a hurok, akkor nem lesz igazán hiteles, a kényszer, a nyomás csak görcsössé teszi az embert. A kötelező jellegű teljesítés esetén a végeredmény nem tükröz egyéniséget, lelket, humort, érzéseinkből egy szeletet. Ilyenkor van a kalandozás, a csapongás, hogy milyen is legyen az egész?!

Úgy, mint itt az előadásban, hogy miről is szóljon a forgatókönyv legyen dokumentum film, vagy inkább más. Guido is kétségbeesetten próbál kapaszkodni mindenbe, de tulajdonképpen a nagy semmibe. Velencéig menekül feleségével a producer, a felelősség, az alkotási kényszer elől.  

Vogue újságíróját, az elegancia, a hározottság jellemzi. Vágyik a szerelemre, a csillogást és a lehetőséget látja Guido-ban. Vonzó a híres filmrendező, hiába is szenved alkotói válságban, talán a pont ezt a sebezhetőséget próbálja kihasználni. Cinema Italiano dal most szerepel először a színpadon. Hihetetlen energiát és temperamentumot sugároz, az igazi Broadway hangulatát idézi, nem semmi visszatérése volt a színpadra Vágó Bernadettnek.

Sarraghina prostituált - Peller Anna és a 9 éves Guido találkozása mennyire meghatározóan sorsfordító az életében. A 9 éves kisfiú titokban való találkozása az Ő szemében igazi "Ősnővel", akinek teste-lelke tele van szenvedéllyel, de közben a néző megláthatja a valódi arcát, szívét is. Tűzesség, de közben az érzékiség is jellemzi a karaktert, megjelenik, hogy milyen Anya is lenne. Telitalálat erre a szerepre Peller Anna, dala pedig hűen visszaadja az adott szituáció hangulatát, érezhető az erő, a szenvedély és a vadság is a hangjában. 

 Milyen is az igazi nő? pici összefoglalás a Csak Te című dal után szabadon. Ennél jobban összegezni nem is lehet. 

Ha zuhanok, Te elkapsz, ha eltévedek, értem jössz

Kéj, vad szenvedély mámor, vérpezsdítő románc, szédítő tánc, vajon tényleg erre vágyik a  férfi? Hogy a nő mellette érezze magát biztonságban, de közben ott legyen a vágyakozás, a szenvedély, a kaland, legyen némi fűszer a hétköznapokban.

Lelkiismeret a kis Guido szerint, ideje már felnőni és felnőttként viselkedni, befizetni a számlákat. Nézzen szembe a problémákkal és vállalja a felelősséget a tetteiért, akkor talán megbocsátásra talál. Minden művész meg nem értett zseni? Valójában ez a személyes történet, bárkivel megtörténhet. Hiszen a hétköznapi problémák meg nem oldása, a halogatás, menekülés a felelősség elől csak tetézi a bajt és a kilátástalanság felé halad a sors.

Dolhai Attila zsigerből, ösztönösen formálja meg, a meg nem értett filmrendező karakterét, tele lendülettel, erővel, érzelemmel, érzékiséggel. Teljesen beleéli magát a szerepbe és Ő maga is elhiszi, hogy Neki igazándiból a szeretetre, a figyelemre és a nagy betűs Nőre van szüksége. Ő igazán nem tehet arról, hogy nem egy személyben találja meg. Nem veszi észre, hogy megbánt, vagy fájdalmat okoz másoknak. Őt a megfelelési kényszer hajtja előre, de közben szeretné élvezni is az életét, dacol a szabályokkal. Élmény volt látni a színpadon, hogy végre egy olyan szerep, melyben kiélheti szabadság iránti vágyát és újra egy Mozarthoz hasonló karakter szerepébe bújhat. Nem a romantikus hősszerelmes, megmutathatja, hogy tud lázadni, félni, érezni és vágyakozni. Ha nincs meg körülötte a megfelelő támasz, akkor csak a vágyakozás marad. A meg nem értett zseni hiába keresi a problémák labirintusában az ihletet, ha nem képes rendezni érzéseit és kapcsolatait. Meg kell tanulnia, hogy nem lehet a problémák elől elmenekülni.

A rendező Balázs Zoltán hihetetlen érzékkel választotta ki a színészeket, annyira sokrétű a rendezés, olyan mély érzéseket hoz ki a színészekből, hogy ettől válik egyedivé és minden egyes szereplőnél megvan a katarzis élménye nagy pillanata. Az Ő szemében minden nő egyforma és egyaránt ugyanolyan fontos.

Minden egyes jelmez annyira egyedi és mai, hogy nyugodtan szerepelhetne akár a Vogue magazinban is. A díszlet, akár jelképezheti a problémák labirintusát, vajon van-e kiút? Minden egyes lépcső újabb problémát, konfliktust tár fel és a filmrendező bármelyik irányba is indul meg falakba ütközik. Olyan, mintha útvesztő lenne, minden út.

Az előadás során jelenetek közben,többször is bevillant egy-egy érzés, kép a Mozart c. előadásból. A kis Mozart esetében a hangvilla átnyújtása, most itt a Nine c. előadásban pedig a pálca. Mit ér az eszköz, ha nincs hozzá ihlet. Minden művész meg nem értett zseni? Valójában ez a személyes történet, bárkivel megtörténhet. Hiszen a hétköznapi problémák meg nem oldása, a halogatás, menekülés a felelősség elől csak tetézi a bajt és a kilátástalanság felé halad a sors.

Gratulálok mindenkinek, hiszen úgy érzem egy igazi értéket képviselő Broadway musical született, az Operettszínházban. Nem egy könnyű előadás, többször nézős, hogy minden puzzle darab a helyére kerüljön.