A szív és lélek diadala, időutazás volt a szombat délután. 17 év az nagyon sok idő, szinte felnőtt egy generáció. 

Emlékszem 2003-ban egy nagyon kedves kolléganőm (azóta már barátnőm) említette, hogy milyen szuper előadást látott az Operettszínházban. Ráadásul a főszereplő fiatalember zseniális hanggal és tehetséggel van megáldva. A musical a Mozart volt és a címszereplő pedig Dolhai Attila volt. Megfogadtam az akkori ajánlást és elmentünk megnézni az előadást és tényleg csoda volt. Annyi lélek, érzés érintett meg, hogy számomra sokáig ez volt az etalon és sokszor visszatérített az utamra.

Mai napig ha meghallom az Árnyékdalt összeszorul a szívem és előttem peregnek az előadás jelenetei. A zene az vagyok én alatt, pedig újra csintalan és egyben gondtalan gyereknek érezheti magát az ember.

Ezen emlékek után 17 évvel később a kialakult vírushelyzet miatt csak október végén került megrendezésre Dolhai Attila 2 lemezének bemutató koncertje. Tényleg véletlenek nincsenek, mert pont azzal a barátnőmmel mentünk a koncertre, aki anno felhívta a figyelmemet Attila tehetségére. Nem tudom megszámolni, hogy hányszor néztem a különböző oldalakat, hogy ugye nem marad el a koncert. Végre ez a szó sok mindent elárul. Boldogság, hogy ott lehettünk ezen a frenetikus koncerten, amit akár nevezhetnénk koncert show-nak is. A 2018-as Visszatérés lemez igazán különlegesnek számít, hiszen közönség előtt került feléneklésre. Meghatározó élmény volt látni és hallani, hogy miként is zajlik egy ilyen esemény. Igazán hosszúra sikeredett az az este, a közönség már akkor is tapasztalhatta Attila profizmusát, ugyanúgy, mint a koncerten is. Egy zártkörű eseményen kaptuk meg az elkészült Cd-ket dedikálva. Én ott akkor azt kértem Attilától, hogy azt az egy szót írja rá nekem, ami eszébe jut a Visszatérésről ez pedig nem más volt, mint a "végre". Milyen érdekes is az élet vagy a sors, eredetileg ez a koncert májusban lett volna, de akkor elmaradt a vírus miatt. Mindenki azt várta, hogy mikor lesz már végre. Egy szónak milyen nagy jelentősége van, de úgy látszik jó dolgokra sokat kell várni. 

Mi a szombat délutáni koncertre mentünk, direkt nem kerestem rá és nem olvastam, hogy milyen is volt az előző este.

A jelenlegi helyzetben belépéskor hőmérsékletet mértek, meg volt határozva, hogy ki hova rakhatja le a kabátját, végig maszkot kellett viselni, de maximális biztonságban éreztük magunkat. Nagyon jól felépített koncertet láthattunk. 

17 év nagy idő, rengeteg nagyszerű szerep, annál is több csodálatos dal, melyet próbáltak bevarázsolni a műsorba, azt hiszem mindenki megtalálta számára kedvesebbnél kedvesebb kedvenceit. Úgy gondolom ez a koncert mindenkinek egy nagy időutazás volt, tele emlékekkel és élményekkel. Szuper ötlet volt, hogy a színpadon megjelentek az Árnyékdal alatt a tánckar férfi tagjai beöltöztek Attila korábbi szerepeibe, mint például, Mozart, Koppány, Chris...stb. Felidézve a múltat, hogy mennyi csodás előadás, mennyi fantasztikus szereplőt formált meg Attila. 

Hihetetlen, hogy mennyi meghatározó pillanat is kapcsolódhat egy-egy darabhoz vagy dalhoz. A koncerten Dolhai Attila nagyszerű kollégái és egyben barátai is ezt az érzést sugallták, hogy Nekik is megvannak a kedvenc történéseik. 

Vágó Zsuzsi Miss Saigon és Carousel egy-egy jelenetét hangsúlyozta ki, hogy szívének meghatározói pillanatai voltak.

Fischl Mónika kiemelte, hogy Attila nemcsak szimplán egy partner, leginkább szívének kedves barát. Attila itt megemlítette, hogy milyen hasznos tanácsokat kapott Mónikától, amiket érdemes megfogadni, hogy minél jobb teljesítményt nyújtson. Nagyon ritka az, hogy valaki a musical világában és az operett műfajában is ennyire kimagasló legyen. Mónika és Attila minden egyes mozdulatán érezhető volt, hogy az elmúlt évek során tényleg igaz barátok lettek. Ráadásul még a humorérzékük is hasonló.

Janza Kata Micimackó és Malacka barátságához hasonlította magukat, ahogy mindketten mondták, hogy csak annyit kérnek, hogy ez a  barátság örökkön- örökké tartson. Hallgatva Katát, hogy mindenki számára példakép Attila, tanulni lehet tőle, hogy mindig képes a megújulásra, a maximalizmusa és profizmusa is utánozhatatlan.  Tény sokan próbálták utánozni, de hozzáállást, egyéniséget nem lehet másolni.Nagyon ritka, ha az embernek a munkahelyén is van igaz barátja. Jó volt látni az őszinte, tiszta, önzetlen szeretetet, ami Katából sugárzott. Azokban a pillanatban nem a színésznő Janza Kata és a színész Dolhai Attila állt a színpadon, leginkább két igaz barát, akik tiszta szívből szeretik egymást. Ezek az impulzusok is sok energiát adhatnak, hogy ebben a nehéz időszakban is van értelme keményen dolgozni, ha nem is mindig a színpadon, akkor a háttérben, új dalokat alkotni. Hiszen a megújulás által a személyiségünk és mi önmagunk leszünk gazdagabbak.

A legismertebb és legmeghatározóbb előadások dalai voltak repertoáron: Árnyékdal, Ördögi tánc, Puctal, Megszültél Anyám, Getshemane, Ördögi tánc...stb

A koncert során, Attila pár kollegája szólította meg Őt az éteren keresztül, persze mindenki a saját stílusában, de mindegyikből érezhető volt a barátság és szeretet. Ezek a röpke párbeszédek vezették fel a következő dalokat.

Több katarzisa is volt a délutánnak. Számomra az egyik ilyen pillanat a Jézus Krisztus Szupersztárból elhangzott Getshemane volt, mely felidézett egy szolnoki előadásból, az utolsó vacsora jelenetet, benne egy tekintetet, melynek olyan energiái voltak, hogy leírhatatlan. 

Egyik pillanatról a másikra érkeztünk meg az operett világába, Mi muzsikus lelkek, Hej Cigány, vagy akár a Chicagói hercegnőből Szebb volt itt régen, Radjami áriája...stb

Másik felemelő pillanat, mikor Dolhai Attila lányát konferálta fel, tele szeretettel, akit rajongásig imád. Láthattuk, hogy milyen is  büszke apaként.

Dolhai Luca, a János vitézből Juliska dalát énekelte tökéletes tisztasággal, nemcsak hangban, de lélekben is makulátlan volt. Élmény volt hallgatni, ahogy énekelt. Sokat fogunk még hallani Lucáról, úgy gondolom. Az élet ajándéka volt ez a pár perc, hogy bepillantást nyerhettünk egy tehetséges lány és egy büszke édesapa közös örömének. Köszönet érte.

A koncerten Attila és vendégei mellett nagy szerepet kapott a kedvenc hangszer a gitár is. A Szállj fel szabad madárnál éreztem azt először, hogy zavar a maszk és leginkább állva énekeltünk volna, de az azért tisztán látszódott, hogy kijött a sok feszültség.

Meglepetésként Attila elárulta, hogy ebben a zűrzavaros időszakban egy új lemezen dolgozott, mely a leginkább lesz Önazonos. Az elmúlt évek során, sikerült már annyira megismerni Attilát, hogy a szerepei mögött, meglássam Dolhai Attilát, azt az  embert, akinek ugyanúgy vannak érzései, mint bárki másnak. Kíváncsian várom a lemezt, hogy tényleg halljam és érezzem a szabadságvágyat. A lemez címe Genezis és mily érdekes, hogy Csiszár Ferenc "Csiszi" neve ismét ott van az alkotók között. Jó ezt látni. Szombat este úgy jöttünk ki a színházból, hogy ha az idén már nem lesz lehetőség több koncertre menni, akkor ez a koncert feltölt minket az elkövetkező nehezebb időszakra is.